Ha Jehova tanúi egy hivatalosan államilag eismert egyházba tartoznak, akkor mondhatjuk, hogy a világ részét képzik?

"sátán uralta világ elismer egyházként?"

(Róma 13:3) . . .Szeretnéd, ha nem kellene félned a hatalomtól? Mindig tegyél jót, és dicséreted lesz tőle;

Ez nem jelenti azt, hogy az Istennek járó imádatot illetően alkuba bocsátkozunk. A  magas kormányzati tisztséget betöltők, és mások is, dicséretben részesíthetik az igaz keresztényeket, amiért azok törvénytisztelők és becsületesek. A helyénvaló félelem azonban magában foglalja, hogy a keresztények kellőképpen tisztelik a világi hatóságokat, mivel tudják, hogy a hatóság igazságos büntetése által közvetetten Isten fejezi ki a haragját egy törvénytelen tett miatt

A „jót” kifejezéssel arra utal, hogy engedelmeskedjünk a világi hatalmasságok által hozott törvényeknek és elrendezéseknek.

Ez addig érvényes, míg Isten törvényébe ütközőt nem kér, vagy olyat tílt, amit Isten kér, hogy megőrizze tiszta lelkiismeretét Isten előtt.

"Én bármiféle nézet meg imádkozás nélkül sem tudnék nem szóbaállni családtaggal,ha nem úgy ugrál,ahogy én fütyülök. Amúgy ki számít ellenségnek?

Kedves Rachel. Isten hozta ezt az elrendezést, és ezt a valamikori népnek is alkalmaznia kellett, de sokkal rosszabb volt a helyzet. A saját családtagoknak kellett rávetni az első követ, ha lázadás volt Isten ellen vagy bűnt követett el. Így a család azon tagjai akik kitartottak hűségesen Isten elrendezése mellett, ezzel bizonyították, hogy Ők nem lázadnak fel Isten ellen.

Ezért, akiket halálra ítéltek, az meghalt, ennélfogva nem volt része az életben semminek.

Ez annyiban változott a Krisztusi törvény alapján, hogy nem azonnali ítélet végrehajtás van. Azonban nem lehet része Isten népének, olyan mint ha "halott volna".

Ha egy személyt kiközösítenek, de közösséget vállalnak vele továbbra is, akkor az olyan mint ha támogatnák a bűnöst, és így nem ismeri fel a tettének súlyát.

Ez egyenlő lenne azzal, ha az Izraeliták idejében a család tagok nem vetnének elsőként követ a bűnösre, vagy is Isten elrendezése ellen lázadnának, támogatva a bűnöst. Így az ilyen személyek bűn részessé válnak.

Jól tudom, hogy ez érzéketlenséget jelent sokaknak. Azonban Isten nem hagyja hogy csúfot üzzenek belőle, és az elveiből, a családi kötelékre hivatkozva.

Most jön az, hogy milyen kegyetlen az Isten....

De kérdem Én, hogy ha egy családtagom szembeszegül az élet forrásával, akkor azért halljak meg Én is?

"Biblia szerint nem az ember,hanem a sátán az ellenség."

Ez nem teljesen így van. Jézus azt mondta, hogy aki nincs az oldalán, az ellene van. Az aki nem támogatja semmilyen módon Isten messiási királyságát, az ellene van Isten elrendezésének.

Mivel Jézus két utat jelölt meg, harmadik út nincs.

Vagy mellette, vagy ellene, ebben az esetben nem lehet tartózkodni, a személy Sátán uralmát támogatja, halgatólagosan is.

Nem Én mondtam, hanem Jézus. Nem az ember ítél, hanem az ember egyéni tettei ítélik el saját magát.

"reméli,Isten megadja neki az elégtételt,hogy lássa,ahogy a levesbe megy."

Erre csak annyit mondok, hogy Jehova legyen irgalmas azzal az állítólagos Tanújával, aki ilyet tett....

Mert ehhez semmilyen jogot, vagy felhatalmazást nem adott Jehova senkinek. Még maga Jehova sem gyönyörködik a bűnös halálában.

Az ilyen kijelentésért, a személynek el kell majd számolnia ezzel.

Egy nagy kalap sz.r a összes ilyen újkeletű vallási irányzat, mind a maga malmára próbálja hajtani a vizet.

Szeparálni próbálják magukat a világtól, holott benne élnek, micsoda ellentmondás.

Mindig a lelki szemem előtt vannak azok a tanúk, akiket személyesen ismerek. Azok lelki romlottsága, mely messze túl tesz egy ,,világi " emberen. Olyan erkölcstelenségeket követtek el, melyet el se hinne az ember, de szeparálják azon belül is, hogy mi az amitől ők igazi tanúk és mi az ami csak a puszta emberi léttel járó ösztönök miatt alakult ki bennük.

Mindenre van egy válasz, egy kibúvó, az egész hitrendszerük erről szól. A világvége jövendölések, és azok tovább görgetése stb. Nem hiába ilyen ellenszenves egyeseknek a személyük, felfogásuk. Ambivalens társaság, mely büszke erre.

De hát hisz tudjuk boldogok a lelki szegények, vagy akik elhiszik magukról, hogy azok legalábbis.