Hívők! Ti hogyan viszonyulnátok egy olyan emberhez, akiről előtte azt hittétek, hogy vallásos, istenhívő, de kiderülne róla, hogy ateista?

Az a helyzettől függ.

Ha pl. munkahelyen, világi környezetben ismerném az embert, akkor semmi, elkönyvelném egy újabb ateistának, és úgy állnék hozzá, mint bárki máshoz. Mondanék érte imát, hogy az őszinte érdeklődése és a vallás iránti nyitottsága egyszer elvezesse a hitre.

Ha egy templomi, vallásos közösségben derülne ki róla, akkor szélhámosnak tartanám, és elveszne benne a bizalmam.

Párkapcsolatban azonnali szakítás, mert egy ilyen lényeges dologban nem lehet a másikat bizonytalanságban és tévhitben tartani.

"Tegyük fel, úgy gondoljátok"... ne tegyük fel. Ilyesmiben nem lehet átverni engem. Hamarabb ki tudom ugratni a nyulat a bokorból, mint hogy a rágcsálóban tudatosodna önazonossága. Ehh.

A sokat foglalkozik szakrális dolgokkal mit jelent a te megfogalmazásodban?

utolsó: a nyúl nem rágcsáló...

Ha valaki hívő, annak nem feltétlen fontos, hogy a másik ember is az-e, a lényeg a saját hite. Ha nyitott emberről van szó, aki nem piszkál a vallásosságom vagy nem vallásosságom miatt, és jókat lehet vele beszélgetni, akkor az tök jó. Az ő hite pedig innentől kezdve magánügy.

Ez attól függ milyen közel áll hozzám az illetõ. Kicsit biztos csalódnék, de nem zavarna ha nincs hite. A gyülekezetemen túl a barátok többsége is hitetlen. A csalàdom is az, ssinte az összes rokonom. Párkapcsolatban is voltam egy olyan lánnyal, aki ateistának tartotta magát.

Ezzel az illetõvel lenne még egy ilyen ismerõsöm, de nem tartom negatívumnak.