Más is érezte már, hogy boldogabb, mióta otthagyta a kereszténységet?

Abszolút hidegen hagy a 10 parancsolat, meg az egész Biblia is.

Richard Dawkins már bebizonyította, hogy ahhoz, hogy jó legyünk nem kell vallás. Anélkül is lehet tisztességes életet élni, hogy bronzkori emberek szövegeit olvasnám.

"Az igazán hívő keresztények általában boldogok, mert azt gondolják, van egy mennyei atyjuk, aki feltétel nélkül szereti őket, mennyei édesanyjuk (Szűz Mária) is segíti őket."

Pontosan erről van szó. A hívő keresztények nem nőttek még fel, nekik szükségük van egy apafigurára, aki kézben tartja az életüket, megnyugtatja őket a tudat, hogy valaki vigyáz rájuk. Ez igencsak gyerekes viselkedés. Egy felnőtt embernek nincs szüksége ilyen gyerekmesére, mivel jól tudja, hogy ő irányítja az életét, csak rajta múlnak a dolgok. A kereszténységből az is ábrándított ki, amikor megismertem olyan embereket, akik teljes mértékben Isten nélkül alakítottak ki olyan életet, amiért a keresztények szoktak imádkozni.

"Nekem senki ne szabja meg mikor kivel keféljek vagy mit mondhatok, gondolhatok, érezhetek."

Nekem megszabták, hogy kivel, mikor keféljek. Ebbe az átkozott kereszténységbe egyébként akkor kerültem be, amikor volt barátnőm. Jöttek is a bűntudatkeltő tanításokkal, hogy ha kefélünk, az bűn. Ennek egyébként az lett az eredménye, hogy amikor feküdtünk egymás mellett az ágyban, nem mertünk semmit csinálni, tiszta ciki volt. A barátnőm el is hagyott, mert nem bírta tovább ezt a feszültséget, szóval erre az esztelenségre ráment a párkapcsolatom is.

Ha nincs a kereszténység, nem lett volna olyan sok baj, mert alapból rendben volt a kapcsolatunk.