Az Ószövetség és az Újszövetség "Istene" alatt két különböző entitású lényt kell értenünk (teológiai és laikus értelemben egyaránt)?

*Markión

Elnézést, elírtam a nevét.

Ha megpróbálunk Isten szemszögéből tekinteni az emberiségre és a történelemre, akkor kézenfekvő a válasz: ugyanaz a kettő.

A zsidók kiválasztott népként nem tudtak azonosulni a még magasabb szintű istenképpel, amelyet Jézus mutatott be tanításával és tetteivel. Ezért az ő istenképük továbbra is az Ószövetséghez igazodik mind a mai napig. Ezzel ellentétben a keresztények birtokolják az ószövetségit is magába foglaló teljesebb tanítást. Sőt itt sem áll meg a történet. Jézus többször is előrevetítette az igazság teljes kinyilatkoztatását a második eljövetelkor.

A keresztények előnyt élveznek bár, de nem kizárólagos és nem feltétel nélküli esélyesei a folytatásnak.

Tehát, bár Isten mindig ugyanaz volt és lesz is, a róla alkotott kép függ az igazság megismertségének mértékétől.

"egyik keresztény sem imádkozik közvetlenül Allah-hoz"

Miért is tenné? - hiszen az iszlám a kereszténységből lett. (Az iszlám is elismeri Jézust prófétának, csak kereszthalálát vitatja, tehát nem az utolsó próféta).Miért a később Allahnak nevezett Istenhez imádkozna bármelyik keresztény, amikor az ő Istene adta vallásból alakult ki az a vallás, amelyik Allahnak nevezi at eredeti Istent?

#13

"Miért is tenné?"

Elvileg azért, mert a zsidó, a keresztény és az iszlám vallást ugyanazt az istent imádja. Akkor teljesen mindegy, hogy JHVH-nak, (zsidó) Atyának/Jézusnak (keresztény) vagy Allahnak (iszlám) szólítja.

A három isten ugyanaz.

Vagyis is - szerintem - nem.

Pont erre akartam rámutatni, hogy a három vallás istene nem ugyanaz, még ha elméletileg így van, akkor sem.

"Az Ószövetség és az Újszövetség "Istene" alatt két különböző entitású lényt kell értenünk (teológiai és laikus értelemben egyaránt)?"

Nem. Kérdésben a válasz. Két külön szövetség. A szövetségekre más és más szabályok vonatkoznak még a Földön is, az emberi szövetségeknél.

Istenből amúgy sem lehet több, mert az filozófiai és logikai paradoxon

Szia

Egyet értek a #9 hozzászólóval. Ha nem vesszük figyelembe az Ószövetséget, akkor nincsen semmi bizonyíték arra, hogy Krisztus Isten Fia és küldötte.

Az a Krisztusra vonatkozó prófécia, amely az 1Mózes 3:15-ben van lejegyezve, gyakorlatilag az összes további könyvek azt írják le, hogyan valósította meg Isten ezt az ígéretét. Ezen kívül számos esetben idézett Krisztus az Ószövetségből, amit az Atyja jegyeztetett le. El tudod képzelni, hogy Krisztus egy másik Istentől idézett? (ha nem a két szövetség Istene?)

De maga Isten jelenti magáról:

„Én vagyok Jehova. Ez a nevem. Senki másnak nem adom dicsőségemet, sem dicséretemet a faragott bálványoknak” (Ézsaiás 42:8, Új világ fordítás).

„Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak” (Ézsaiás 42:8, Újfordítású revideált Biblia).

Bármelyik fordítást vesszük figyelembe, a lényeg az, hogy "nem adom dicsőségemet másnak"!

Krisztus soha nem akart az Atyja helyére lépni, sem a dicsőségét elvenni.

15

"Istenből amúgy sem lehet több, mert az filozófiai és logikai paradoxon"

Viszont istenképből már lehet több.Az adott népre,közegre jellemző mentalitás alapján..Az meg valószínű,hogy az Újtestamentumban megjelenő Istenkép más közegből való mint az Ótestamentumban lévő.

Ugyanaz az Isten :)

Azért tűnhet az ószövetségi istenkép és az újszövetségi istenkép ellentmondásosnak, mert az Ó.SZ könyveit írók között rengeteg különböző ember volt és mindegyik időszaknak megvolt a maga hatása (pl. az asszír kultúra hatása a zsidóságra az i.e VI-VII. század környékén vagy a hellenizmus hatása a zsidókra az i.e II. század környékén). A Biblia könyveinél figyelembe kell venni ezeket is és az ószövetségben egyes elemek mítosszerűek és morálisan tanító jellegűek inkább, mintsem történelmi tények.