Mit jelent megkeresztelkedni az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében?

Én tudom rosszul netán, de nekem úgy rémlik hogy az Újszövetséget görögül írták.

Ettől függetlenül lehet hogy a görög is különbséget tesz, ezt már nem tudom.

Mt 28,19

Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.

Itt azt kell mindenképpen megfontolni, hogy a név mindig valami konkrét valóságra utal, ami által valaki, vagy valami elkülönül és megkülönböztethető a csoport, vagy kategóriája más tagjától, elemétől. Ha a Szentlélek egy isteni erő, akkor viszont itt az van mindenképpen megfogalmazva, hogy jelen esetben az isteni erőről van szó. Azaz konkrétan Isten erejének egy valamely konkrét, és meghatározott erejéről van szó, amelynek a neve: Szentlélek. Ez esetben azonban itt az isteni erőnek - feltételesen maradjunk ennél a fogalomnál - nem csak a megszemélyesítése történik, hanem személyként való megvallása is. Néhányan azt mondják, hogy az Isten más tulajdonságáról is olvashatunk úgy, mint megszemélyesített dolog, de az mégsem személy: pl. Isten ujja ezt meg ezt teszi. Azonban úgy sehol sem található a Szentírásban, ahol ez a tulajdonság az Istentől megkülönböztetve állna, úgy pl., hogy: „Isten és az Isten ujja”.

A személy fogalma általánosságban azt jelenti, hogy értelmes természetű, egyedi létező, részletezve: értelemmel és szabad akarattal rendelkező egyed, a maga természetében tökéletes, önjogú és önrendelkező Létező.Tehát, ha meg akarunk bizonyosodni arról, hogy a Szentlélek személy, akkor két dolgot kell keresnünk a Szentírásban: 1. hogy a Szentlélek önálló, egyedi és értelmes; 2. hogy a Szentlélek más mint az Atya és a Fiú. Az, hogy a Szentlélek az isteni erőnek a neve, már mindenképpen azt jelenti, hogy itt teljesül a személy meghatározásában az, hogy egyedi létezőről, egyedi valóságról van szó (és nem általánosságban az Isten erejéről). Az pedig, hogy a Szentlélek más, mint az Atya és más, mint a Fiú, ebből a részből onnan derül ki, hogy meg van tőlük különböztetve: Atya és Fiú és Szentlélek.

Azonban ez a három mégis valamiben egyezik, valamiben egyek, hiszen a név, amire meg kell keresztelkednünk az az Atya és a Fiú és a Szentlélek neve, és nem nevei, nem külön-külön az Atya nevére, a Fiú nevére és megint külön a Szentlélek nevére van a keresztség. Hogy mi ez az egység? Miben egyek ők? A következőkből meg lehet látni, hogy az Istenség, az isteni Valóság, az isteni természet az, amiben egyek, hiszen a Szentlélek számos helyen úgy szerepel, mint maga az Isten.

Mt 28,19 a következőket mondja:

1. közöljétek velök az üdv örömhírét, tegyétek őket tanítványokká.

2. avassátok fel őket a keresztség (vízzel való megmosás) által tanítványaimmá.

3. A név itt is a valóság helyett van, mint a sz. irás számtalan helyein, Isten lénye, valósága helyett az ő neve tétetik (Móz. II. 23,21. Móz. IV. 6,27. Zsolt. 5,12. Malak. 1,6.). A Jézus által rendelt keresztség tehát Isten erejével vitetik véghez.

4. Az isteni névben, azaz, lényegben, valóságban, Jézus három isteni személyt különböztet meg, az Atyát, Fiút és a Szentlelket, és ez által kifejezi a Szentháromság szentséges titkát; mert Jézus csak egy névről, egy valóságról, lényegről szól, mely azonban három személyt foglal magában (Jerom. Hilár és más sz. atyák). Ne feszegesd ez isteni titkot, hogy azt megfoghasd, ne vond kétségbe, ne merd ostromolni. Isten mondotta! Elég legyen, hogy elméd és szived előtte imádva meghódoljon. Látni fogod őt egykor, a mint van, ha itt hiszed, a mit nem látsz.

Evangélium,keresztelkedés,és Jehova tanúi

Amióta önállóan olvasom a Bibliát,a nehezen érthető eseményekhez soroltam a keresztelkedésekről szóló Ige-szakaszokat. Amikor még a Jehova tanúihoz tartoztam,azt tanították nekem,hogy a keresztény (ebben az esetben:Jehova tanúja) életre alaposan fel kell készülni,”pontos ismeretet kell elsajátítani”,hogy valaki megkeresztelkedhessen. Előtte egy “Bibliatanulmányozás”-nak nevezett vallási szemináriumon kellett részt venni,ami egy Őrtorony Társulat által kiadott könyv “tanulmányozása” volt-gyakorlatilag,és a “szeminárium” végén fel kellett készülni,hogy a 120 lehetséges kérdésre jól tudjak válaszolni. Ma már látom,hogy mennyire nem az Evangéliumot tanították nekem (sem) Jehova Tanúinál. A Bibliában semmi hasonlóval nem találkoztak az akkori keresztelkedők (bemerítkezés/keresztelkedés témában az ismertebb “keresztelkedés” formát használom) nem kaptak teológiai tanfolyamot,nem kellett iskolás módon “vizsgázni” a keresztelkedés előtt. Mivel találkozunk a Bibliában? A megtérés,és megvallás után rövid idő után megkeresztelkedtek:A pünkösdi háromezer ember: (Ap.Csel.2:38-41), az etióp komornyik: (Ap.Csel.8:36-38), Kornéliusz,és hozzátartozói: (Ap.Csel. 10:47,48),Pál apostol:(Ap.Csel 9:18),Lídia: (Ap.Csel16:15),és a filippibeli börtönőr: (Ap.Csel. 16:33) Semmi hosszú tanulmányozás….”vizsgakérdések”, szabály-gyűjtemény…hogyan lehetséges ez? Jehova tanújaként annyira a folytonos,- az üdvösség esélyéhez nélkülözhetetlen tanulmányozást sulykolták a fejembe,hogy csak nagy nehezen kezdtem eszmélni:mi az Evangélium,az üdvösség “kulcsa”? Az Evangélium egy teológiai “ismeret-és szabály-csomag”,amit csak egy bizonyos felekezetnél lehet megismerni,vagy pedig Jézus Krisztusról szóló örömhír,győzelmi hír,-amit mindenki megismerhet a Bibliából ? Jellemző felhívás az Őrtorony folyóiratokból:”Jehova Tanúi boldogan segítenek neked,hogy még többet megtudj Istennek a földre vonatkozó örök szándékáról,és arról,hogyan kell élned ahhoz,hogy meglásd a szándéka megvalósulását.” (Őrtorony,2010 január 1.,23.oldal-kiemelés tőlem:Zs.) Kétségtelen,hogy kell a tiszta,erkölcsös élet-de ez a hitnek a következménye,és nem a feltétele-szemben az Őrtorony által sugallt üzenetnek. Persze…elvileg Jehova Tanúi is vallják a hit általi üdvösséget,csak az nem azonos a Bibliában olvasható hittel,újjászületéssel! Ugyanaz a helyzet Jehova Tanúival,mint az első századi farizeusokból megtért keresztényekkel: “Néhányan,akik Judeából érkeztek oda,így tanították a testvéreket: >>Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint,nem üdvözülhettek.<>Testvéreim! Tudjátok,hogy Isten már hosszabb ideje kiválasztott közületek,hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium szavát és hitre térjenek. A szíveket vizsgáló Isten kinyilvánította akaratát,mikor nekik is éppen úgy megadta a Szentlelket,mint nekünk,és nem tett különbséget köztünk s köztük,mikor a hit által a szívüket megtisztította. Most tehát miért kísértitek az Istent azzal,hogy azt az igát akarjátok a tanítványok nyakára tenni,amelyet sem az atyáink,sem mi nem bírtunk elviselni? Ellenkezőleg,a mi hitünk az,hogy Urunk Jézus (Krisztus) kegyelme által üdvözülünk,és éppen így ők is.” (Ap.Csel. 15.fejezet,1-2,7-11.versek,Békés-Dalos fordítás-saját kiemelések-Zs.) Tehát nem az volt a gond,hogy azt tanították néhányan,hogy érdemes körülmetélkedni a férfiaknak,mert egészségügyi szempontból előnyös,hanem az volt a botrány,hogy mint üdv-feltételt tanították! Ebben már nem lehet toleranciát gyakorolni,amikor Krisztus áldozata az üdvösséghez kevés! Bármi legyen az: Missziós-munka,ételek,ünnepnapok,bemerítkezés….ha egy felekezetben megjelenik mint üdv-feltétel,akkor világosan be kell látnunk:az ilyen felekezetekben túlmentek az Isten Igéjén,és egy “más evangéliumot” tanítanak! “De még ha mi vagy egy angyal az égből hirdetne is nektek jó hírként azon túl,amit mi jó hírként hirdettünk nektek,átkozott legyen” (Galáciaiaknak írt levél 1.fejezet,8.vers-”Új Világ fordítás”) “Emlékezzél arra,hogy /az Úr/ Jézus Krisztus,Dávid sarja,föltámadt a halálból. Így hangzik az én evangéliumom” (2.Timótheushoz írt levél 2.fejezet,8.vers-Békés-Dalos fordítás-saját kiemeléssel:Zs.) Fontos,és hasznos dolog megerősödni a Biblia mélyebb megismerésében. Fontos dolog elhagyni azokat a szokásokat,amik hátráltatnak a keresztény életben. De nem szabad szem elől téveszteni: Az Evangélium, Isten megmentő üzenete nem teológiai ismeret-anyag (amit-hasonlóan a régi gnosztikusokhoz,csak egy bizonyos csoport által lehet megtanulni),és nem erkölcsi-viselkedési szabály-gyűjtemény! Aki hisz Jézus Krisztus megváltó halálában,és hiszi: feltámadt a halálból,és rádöbbent önmaga bűneire-az felismerte az Evangéliumot! Isten pedig elfogadja azokat,akik hisznek az Úr Jézusban. “Bizony,bizony mondom nektek:Aki hallja szavamat,és hisz annak,aki küldött,az örökké él,nem esik ítélet alá,hanem már át is ment a halálból az életre.” (János evangéliuma 5.fejezet 24.vers-Szent István Társulat fordítás)