A lélek szó mit takar "hivatalosan" a kereszténységben?

Ember teremtésénél az történt, hogy Isten a föld porából formálta az embert, belelehelte az élet szellemét és így lett élő lélekké.

Ez a lélek jelenti az értelmi, akarati, érzelmi területek összességét.

Nem összetéveszteni a szellemmel, ugyanis 3 részből áll az ember: test, lélek és szellem.

Lélek tehát amit írtam, ... testet nem magyarázom.... az ember szelleme pedig az a rész, ami halott a bűn miatt, illetve valamenyire csak él, mert a lelkiismeret azért jelez, amíg el nem nyomják minden embernél,... majd újjászületéskor ez a szellemi rész kapcsolatba kerül Istennel... tovább nem taglalom, de fontosnak éreztem ennyit, mert így kerek.

Szia!

A Bibliában - mind az ószövetségi héber, mind az újszövetségi görög nyelvben - két "lélek" szó van, melyeket a mi magyar nyelvünkön csak egy szóval adhatunk vissza, bár újjabban vannak próbálkozások az egyiket "szellem" szóval visszaadni. A héber nefes és ruach, valamint a görög pszüché és pneuma. A ruach szó szelet is jelent, a pneuma - amely a pneuo=fújni lehelni igéből származik - szintén.

A ruach és a pneuma jelöli a Szentlelket is, átvitt ételemben pedig az életet, mint a titokzatos és csodálatos személytelen valóságot, ami mindenkor a Teremtő Isten ajándéka. Ez a lélek, vagy élet lehellete, olyan személytelen, hogy nem csupán az emberi fajra jellemző, a Biblia az összes élőlényt, az állatokat is ez által tesz élővé, például Jób könyvében, Prédikátor könyvében, vagy éppen Zsoltárok könyvében.

Ezzel szemben a nefes, vagy pszüché az egyéni lelket, az ember személyes lelkivilágát, személyiségét jelöli. A pszüché gyakorlatilag azonos az ember élettartamával, mert az élő lélek, vagy személyiség csak akkor létezik, amikor az ember él. A Szentírás az embert az élő léleknek tekinti, vagyis a lélek nem tárgy, vagy szubsztancia, hanem a léte minden pillanatban attól a tevékenységtől függ, mellyel önmagát alkotja. Az élő lélek, amelynek nem csupán élete van, hanem aki maga élő, vagyis kiváltsága az, hogy szüntelenül teremtse önmagát Isten teremtő aktivitásának képmására.

Üdv. Péter

Bár én nem vagyok konkrét keresztény, de a Bibliában olvashatunk testről, szellemről(értelem, elme), és a lélekről, ami a test és az értelem "pillanatnyi" egységét jelenti(személyiség), ahogyan Péter is említi. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Itt elolvashatod:

[link]

[link]

[link]

Részlet: Victor János: Dogmatika

„Mellesleg megemlékezhetünk itt arról is, hogy a teológiai gondolkozás történetében nem egyszer felbukkant az a gondolat is, hogy az Ige szerint voltaképpen nem is két, hanem három alkotóelemet kell megkülönböztetnünk az emberben. A szokásos terminológiával kifejezve: „dychotomia” helyett „trichotomiát” kell az igéből kiolvasnunk és tanítanunk. A Szentírásban ugyanis a testen és a lelken kívül még szellemről is van szó. Az Ótestamentum nyelvén kifejezve így adódik a „bászár” – „nefes” – „”ruach”, az Újtestamentum nyelvén pedig a „sarx” – „psyché” – „pneuma” hármassága. Nyilvánvaló: a „trichotomikus” felfogás helyessége azon fordul meg, hogy kimutatható, hogy egyfelől a „nefes” és „psyché”, másfelől a „ruach” és „pneuma” szavak nem egyszerűen szinonimák, hanem egymástól lényegesen eltérő jelentések hordozói.

Továbbá feltételezi ez a felfogás azt is, hogy a Szentírásnak van egységes és szabatos terminológiája, amelyet a teológia egyszerűen átvehet és követhet. Ez a feltevés azonban általában sem helytálló, és éppen ezen a ponton is megdől, mert az állítólag egymástól megkülönböztethető két nem-testi alkotóelem jelzésére szolgáló kifejezéseket a Szentírás nyelve nem egyszer nyilvánvaló szinonimákként használja. Általában annyit mondhatunk, hogy amikor az emberi léleknek Isten felé forduló, vagy éppen Istentől elforduló életéről van szó, akkor – legalábbis az Újtestamentum – főképpen a „pneuma” szót használja, mert hiszen Isten is „pneuma” (Ján.4,24.), és ugyanez a szó használatos az ő Szent Lelkének a jelzésére; viszont, amikor az emberi léleknek a test felé forduló működéséről van szó, akkor inkább a „psyché” kifejezése használatos, amely egyébként sokszor jelent egyszerűen „életet” is, emberét vagy állatét egyaránt.

Csak két helyen mutatkozik az Újtestamentumban ellentét „psyché” és „pneuma” (ill. „psychikus ember” (fordításunkban. „érzéki ember”) és „pneumatikus ember” (fordításunkban „lelki ember”), vagy „psychikus test” (fordításunkban „érzéki test” és „pneumatikus test” (fordításunkban „lelki test”) között. E két hely: I. Kor. 2,14-15., és 13,44skk. – Azonban ez az ellentét a fentebb felmutatott árnyalati jelentésbeli különbség, és a kontextus összefüggései alapján jól feloldható a nélkül, hogy rá, mint alapra, felépíthetnénk a „trichotomizmus” tanát.

Még kevésbé szolgálhatnak alapul azok az újtestamentumi helyek, ahol egymás mellett felsorolva szerepel „psyché” és „pneuma”, és ez a felsorolás jól megérthető „hendiadyoin” értelmében. (Mint magyarban: „szívvel-lélekkel”.) Ezek a helyek (I. Thess.5, 29 – a trichotomisták klasszikus érve, – és Zsid.4,12. – mindkettő az eredeti görög szöveg szerint!) – egyébként sem olyan tanító jellegű szakaszokban fordulnak elő, hogy a szóban forgó kérdésben szövegezésüknek különösebb súlya lehetne. – Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Szentírás nyelvének az ember lelki életének a jelzésére természetesen még több szinonimája is van, mint ez a szóban forgott kettő. („Szív”, „elme”, stb.)

A „trichotomia” a görög filozófiai antropológiából szüremkedett be a teológiai gondolkozásba (világosan látható ez Origenes platonizmusában), de mindig csak átmeneti szerephez jutott benne, és nem lévén komoly gyökérzete az igében, nem tudta a teológiai gondolkozást eltéríteni a „dychotomia” általában uralkodó irányától.”