Ha valóban van és igazságos az Isten, miért küld egyes lelkeket szörnyű hátránnyal és esélytelenül a világba:szellemileg-értelmileg sérült embereket. Tehát ha Isten minden embert valami küldetéssel teremt, akkor velük mi a célja-értelme?

Az ő küldetésük az lehet, hogy szüleikből, gondozóikból kihozzák a legtöbbet.

Gondolom.

Részben az első válaszolóval értek egyet. Sok ilyen embertől csak tanulhatnánk. Sokan mondják, hogy nem szabad őket sajnálni, mert azt ők sem szeretik.

Tanulmányaim során sokat foglalkoztam a kérdéssel, hiszen pedagógusként nekem is kell tudnom hogyan viselkedni velük.

És sokszor hangzott el, hogy nekik az az élet a természetes. Azok, akik fogyatékkal születnek, nem tudják, milyen az élet teljesen egészségesen, a fogyatékosságot csak mi, ép egészségű emberek kezeljük ennyire negatívan, vagy nem is tudom, hogyan fejezzem ezt ki.

Mert mi nem tudjuk elképzelni, milyen úgy élni, és azt hisszük, nagyon rossz. Nyilván, ha most hirtelen lebénulnék, vagy lebénulnál te, Kérdező, összetörnél teljesen, azt nagyon rosszul élnénk meg mindketten...

De akik ezzel együtt élnek születésüktől fogva, nekik ez az "élet".

Ennyit az első válaszolóra reagálva.

Ami meg a kérdést illeti: szerintem nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy az ő fejükben, agyukban mi játszódik le, mire gondolhatnak, arról is csak sejtéseink vannak, hogy ők mennyit fognak föl a világból. Lehet, hogy te azt gondolod, hogy nem ismerik föl a saját édesanyjukat sem, én ebben nem vagyok ilyen biztos. Honnan tudnánk mi, hogy mire gondol, mit érez egy szellemi fogyatékos, ha még azt sem tudjuk kitalálni sokszor, hogy a párunk/szülőnk/barátunk/tanárunk/akármilyen embertársunk fejében mi jár. Érted ezt?

És miért ne lehetne egy ilyen sérült ember küldetése az, hogy rádöbbentsen bennünket arra, milyen hálásnak is kéne lennünk az egészségünkért? Miért nem lehet az a célja, hogy minket empátiára, és segítőkészségre neveljen? Miért ne lehetne az a célja, hogy hozzunk létre olyan intézményeket, ahol velük a lehető legkörültekintőbben foglalkoznak?

Isten gondolkodásába meg aztán főleg nem láthatunk bele.

Egy szellemileg fogyatékos, magatehetetlen ember épp úgy tud örülni egy érintésnek, egy kedves szónak, vagy egy szálló pillangónak, mint egy egészséges. Akkor miért gondolod, hogy nem lehet semmi céljuk?

Sőt, én azt hiszem, csak mi képzeljük, ők mennyire szenvednek... De ezt már fentebb kifejtettem.

Ne haragudj a hosszadalmas válaszért.