Mennyire maradnak el a vallások tanításai a modern világ kérdéseitől, kihívásaitól?

Persze, a próbaházasság, vagy az élettárs fogalmát a törvény is elismeri. A házasság egyre kevesebb.

Maguk a vallások is vetnek fel elgondolkodtató dolgokat, például a fegyveres szolgálat megtagadását.

Így van, az egyházak Jókayra hasonlítanak, ahol minden fehér, vagy fekete. Nincsenek árnyalatok. Kínában az fizet adót, aki gyereket csinál, mert szörnyű a túlnépesedés.

Ott már a gyerekcsinálás lesz bűn lassan.

Ma aligha feszítenék keresztre Jézust, bármit prédikálna is.

Méghogy nem jobb a világ, te meszet ettél pajtás.

"Jézus förtelmesnek nevezi az egyneműek szexuális érintkezését, tehát egyértelműen bűn. ."

forrás? igeszakasz, vers? ez így csak ostoba fecsegés.

Nos hát kedves Kérdező, a válasz, a bibliában benne van, mint minden más kérdésre is.

A Teremtő, sosem fogja modernizálni a törvényeit alapelveit.

Nem Ő fog hozzánk alkalmazkodni, nekünk kell megtennünk azokat a dolgokat, amely az élet alapvető erkölcsi tartásában örök érvényűek.

Ha ez valakinek nem fekszik az nem lesz ott a helyre állított rendszerben.

Nincs apelláta.

Az meg, hogy némely vallások, egyházak modernizálnak, meg engedményeket tesznek azért megfogják kapni a "jutalmukat"

Iszonyatosan összetett a kérdés.

Először is, #2-nek szerintem is igaza van, a vallásokat a politikai és gazdasági hatalmi erők és a saját céljaik szerint használják illetve módosítják.

De részletesen:

Például a házasság:

Ószövetség: erősen patriarchális társadalmi világkép, egy férfinak több felesége, de akár szolgálókkal is lehetett kapcsolata. Ugyanakkor a nőkre ez nem vonatkozik. A vallás tükrözi a népcsoport fennmaradásához szükséges szabályokat. Ha csak egy feleség van, az nem tudja 100%-os biztonsággal biztosítani a megfelelő számú utódot, munkaerőt. Az erősebb férfi, a jobb génállománnyal rendelkező tarthat háremet. :) Később a letelepedett, városokba szerveződött zsidóságnál már több vallási irányzat is kialakult. Már az Ószövetségben is található utalás arra, hogy az egynejűség értékesebb.

Kereszténység: Kezdeti időkben az első keresztények ugye zsidó származásúak, fel sem merül a kötelező cölibátus gondolata. Az első vezetők épp úgy gyülekezeti tagok, mint bárki, csak többet tudnak Jézusról, ezért ők tanítanak. (Apostolok, az ők tanítványaik, stb. )

Kezdetben a püspököktől elvárt, hogy jó családapa is legyen, ezel is mutsson példát.

I. KOnstantinus az aki tudatosan kiválasztja a kereszténységet, és hatalmával élve államvallássá teszi. Politikai döntés, rájött, hogy a sokistenhit szétforgácsolja, széthúzza a birodalmát, az egyistenhívő keresztény vallással közös irányt adhat.

Feudális társadalom kialakulása, a földtulajdon védelme miatt (többek közt) fontossá vált az első utód személye. Ehhez jön hozzá a papi tulajdon egyházban maradásának érdeke és az egyházi földek növelése. A jobbágyság uralom alatt tartása.

Mindezek együtt arra vezetnek, hogy az egyház minden területen kontrolláni akarja a híveit.

Míg kezdetben Jézus életén és tanításain van a hangsúly, ekkor előtérbe kerül az Ószövetségi eredendő bűn tanítása. A bűntudatban élő embert lehet félelemben tartani és irányítani. Éva bűne miatt a nők eleve "veszélyesek az igaz hívőre, ők hallgatnak a sátánra, ők viszik bőnbe a férfit, őt kell kerülni, bűn lesz a testi kapcsolat, és erény ha a házasságon belül is megtartóztatják magukat. A negyedik századtól az áldozópapoknak ajánlott lesz az áldozás előtti éjszakán elkerülniük a feleségüket, majd mivel bevezetik a mindennapi áldoztatást, így gyakorlatilag lehetetlenné válik a házasélet. 1139-ben aztán a II. Lateráni zsinaton ki is mondják a kötelező papi nőtlenséget. Innentől kezdve Jézus nőzlenségén is fontos hangsúly lesz. Pedig ezt nem tudjuk biztosan. Csak annyit, hogy az Újszövetség erről nem tesz említést. De a lélekvándorlás példájából látható, hogy attól, hogy a négy kanonizált evangéliumban nincs benne, még nem biztos, hogy igaz. Amit az Újszövetségben olvashatunk, az ma már egy nagyrészben kiválogatott és az egyház céljainak megfelelően átírt szöveg. Viszont a hívek szexuális életének a kontrolálása nagyon is az egyház érdeke. Ennek megfelelő erkölcsi (Isteni) szabályokat alkotott.

Ma a társadalom alaposan megváltozott, de az egyház kkorábbi uralmának fenntartásához a régi módszereket akarja még használni. És amint például csak ezen a fórumon olvasott más kérdésekhez való hozzászólásokból is kiderül, még mindig egész jól működik ez a módszer. Még mindig sok ember életét meg lehet nyomorítani a bűntudatkeltéssel, az üdvösség elvesztésének beígérésével.

A vallási iratok, legyen szó bármilyen vallásról, azok iratok. Leírások után már halottak, mert véglegesek. Az élet bedig maga a változás. Mit mondhat a mai kor emberének egy kétezer évvel ezelőtt írt könyv.?

El lehetne azonban gondolkoznniarról, hogy egy ideális társadalomban milyen lenne a házasság szerepe. Ha nem a politikai és gazdasági érdek szabályozná, hanem az emberek valódi jóérzése, a mások tiszteletbentartása és szeretete. Ha például Istenként akarnánk erkölcsi útmutatást adni teremtményeinknek, akkor abban mi lenne.

Létrejöhet-e egy olyan jóléti társadalom, amelyben minden ember olyan társkapcsolatot akalíthat ki, amelyben minden társa jól érzi magát? MAi szemmel nézve, már el tudjuk fogadni két azonos nemű ember vonzódását, de nem tudjuk elfogadni mondjuk három ember harmonikus együttélését. Pedig valóban léteznek népek, ahol többnejűség , vagy többférjűség van, csak ma ezt még a környezeti hatások alakítják ki. Miért ne lehetne ez is az emberek , az egyének szabad választása.

Gyakorlatilag ma az emberek többsége él többes kapcsolatban, csak az egyik kapcsolatáról van egy állami szerv által kiállított papírja, a többiről nincs. Az elsőben elvárt a hűség, a másikban az egyik fél elfogadja, hogy nem ő az egyetlen.

Ha nincs olyan tulajdon, amihez ragaszkodik egy társadalom, akkor annak sincs szeree, hogy melyik gyermek kié. Bizony vannak népek, akik közösen nevelik a törzs gyermekeit, akik mindenkihez tartoznak. Mindenki azzal él, akivel boldog, és nincs vetélkedés, harag, bántalmazás. Nincs féltékenység, mert senki sem tulajdona a másiknak, nincs senki sem kizárva a közösséből.

Nem tudom, de lehet, egyszer ez lesz az egyik vallás alapja. A kommunákban is valami ilyesmire vágytak az emberek, de erre még sem az egyén, sem a társadalom nem érett meg. Talán éppen az eljövendő korok változásai hozzák meg.

előző:

ritka egy értelmes, objektív, széles látókörű hozzászólás.

nem értem hogy lehet, hogy ennyire le vagy százalékolva?