Vallásos Barátaink? Miért kételkedtek a tudomány bizonyítékokon, elméleteken alapuló érveléseiben?

Csak azért mert valakinek magas végzettsége van, kutató, attól még az Isten nem létezését nem tudja bebizonyítani.

Nincsen tudományos bizonyíték Isten nem létezésére.

Megpróbálok a nevükben válaszolni. A hit bizonyos helyzetekben az ember alapvető igényei közé tartozik, ezért nem nélkülözhető. Sokféle hit van, közülük egy, a vallás. Vallásosság is sokféle van.

A tudomány egyik alaptétele, hogy egy embernek - a másik ember tisztelete és emberi jogainak kétségbevonhatatlansága okán - nincs joga mások gondolatait kétségbe vonni, amíg azok nem irányulnak más ember ellen. Akinek tehát a vallásos hitre van szüksége, megkérheted, meséljen annak mibenlétéről, szükségességéről, és ha elfogadja, elmagyarázhatod neki a te érveidet. Amit vagy elfogad, vagy nem igényel. De bármilyen szempontból veszed is, nem nézheted le, amíg cselekedetei nem irányulnak ellened.

Ez egyébként a jó emberi kapcsolatok alapja. Jó kapcsolatokat nemcsak tökéletesen azonos gondolkodásúak képesek kialakítani. Ennek feltétele inkább az empátia megléte.

"A tudomány nyitott,de mégsem tudja cáfolni senki a tudományos tényeket."

Egy elmélet csak akkor tudományos, ha falszifikálható, vagyis nem zárja ki eleve, hogy meg lehessen cáfolni - bárki, aki jobb, helyesebb, az adott jelenséget jobban magyarázó elmélettel áll elő, megcáfolhatja. Valójában ezt jelenti, hogy "a tudomány nyitott".

Általában a bizonyított tudományos tényekben nem kételkedünk, más a helyzet viszont bizonyos elméletekkel, amelyeket JELENLEG a tudományos világ nagy része elfogad, mert jelenleg nincsen rá jobb tudományos magyarázat - mint pl. ősrobbanás-elmélet, evolúció-elmélet. Egy bizonyított elmélet azonban sosem válik ténnyé, valósággá. Mindig csak az adott pillanatban rendelkezésre álló információk tükrében tűnik helyesnek vagy helytelennek.

A tudósok nagy részének a rendelkezésükre álló információk birtokában helyesnek tűnik az evolúcióelmélet a földi életformák kialakulásának és fejlődésének magyarázatára, valamint az ősrobbanás-elmélet a világegyetem kialakulásának magyarázatára. És ez rendben is van így.

Nekem mint hívő embernek a gondolkodásom nem sokban különbözik ettől. Én is a rendelkezésemre álló információk alapján gondolom úgy, ahogy gondolom, és nekem rendelkezésemre áll az az információ, hogy Isten létezik, mert személyesen kijelentette magát nekem. Mivel Őt ugyanolyan valóságosnak (sőt!) tapasztaltam, mint a látható világot, ezért ennek az információnak - Isten ismeretének - a birtokában nem tudok helyesnek elfogadni olyan elméletet, amely nem vesz tudomást az Ő szerepéről a világmagyarázatában, és több ponton ellentmond annak, amit Ő mondott (pl. az ember eredetéről).

Másképp mondva, ha nem ismerném Istent, akkor valószínűleg a rendelkezésemre álló információk alapján elfogadnám a tudományos elméleteket az élet eredetéről és fejlődéséről, mert a kézzelfogható, tudományos módszerekkel megismerhető tények tükrében megfelelő magyarázatnak tűnnek.

A probléma ott kezdődik, ha a két dolgot keverni kezdik az emberek. A tudományt nem lenne szabad vallásként értelmezni, és a hitet sem kéne a tudománnyal keverni. Isten egészen addig nem lesz tudományos tény, amíg elő nem jön a rejtőzködéséből. Hit nélkül Őt nem lehet megismerni jelenleg. Ezért nem hibáztatom a tudományt, hogy úgy gondolja, ahogy gondolja - azért viszont hibáztathatom, ha úgy gondolja, hogy cáfolhatja v. már megcáfolta a hitemet.

Én a magam részéről úgy vagyok vele, hogy ha személyes meggyőződésem szerint tévednek is a tudósok, egyszerűen nem láttathatom velük azt, amit nem képesek látni. Én képes vagyok megérteni a gondolatmenetüket, az elméleteiket, de ők nem képesek rá, hogy lássák a láthatatlant, mert nincs hitük. Ha látnák azt, amit én, akkor rájönnének, hogy hol és miben tévedtek, de egész addig az ő szemükben az ő álláspontjuk lesz helyes és az enyém helytelen. Azért nem tudom megcáfolni, amiket mondanak, mert a bizonyítékok, amik a rendelkezésemre állnak, nem látható, kézzelfogható, tudományosan megismerhető dolgok. Számomra viszont ettől még ugyanolyan valóságosak, mintha azok lennének.

Ha ezt meg akarod érteni, akkor ki kell próbálnod a hitet, mert másképp nem fog menni. ;)

Előző, ezzel annyi a gond, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Isten íratta a Bibliát, a másik pedig az, hogy egyik tudományos elmélet sem mondja ki, hogy nincs Isten, csak nem vele magyarázza a dolgokat. Lehet úgy is értelmezni, hogy Isten "rendezte" ezeket. Ha szó szerint értelmezed a Bibliát, akkor ellenmond Istennek, de erre meg az első gondolatomat tudom felhozni.

Én hiszek valami Istenfélében, mint univerzális energia, de nem hinném, hogy egy álom bizonyíték lenne. Attól még, hogy a télapóval álmodok, nem lesz bizonyított.

Bár mindenki abban hisz, amiben akar.

Nem a tudomány érvelésében nem hiszek, hanem a tudomány bizonyíthatatlan alapvetésében, mely szerint a világ tapasztalat és racionális gondolkodás révén megismerhető, és amit tudományos módszerekkel megismerünk az maga a létező világ, a maga teljességében.

Ez a tudomány alapját jelentő tétel, mely nem bizonyítható, elfogadása hiten alapul. Csak a tudomány-vallás ügyesen rejtegeti a hittételeit.

A tudomány hívők elhiszik a tudomány állításait, mert működik a gyakorlatban, ahogy a vallásosak is elhiszik a saját hittételeiket mert működik az életükben. De egzakt módon bizonyítani egyik se tudja azok abszolút igazságát.