Amikor Isten segít az imádkozóknak, akkor éljenzik! De mit mondanak akkor, amikor imádkoznak hozzá, és mégse segít?

Szia!

A keresztény ember minden vele történő dolgot az Isten akaratának tekint, függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz dolog. Kifejezetten ezért került be a Szentírásba Jób könyve, hogy ezt szemléltesse. Ajánlom figyelmedbe: [link]

PÉldaképp: Jób 2,10 "Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival."

Jézus is hasonlóan imádkozott: Mt 26,42 "Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod."

A tanítványokat is így tanította imádkozni: Lk 11,2 "Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is."

Végül Pál apostolt idézem: Rm 8,28 "Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak."

A keresztény ember mindenért hálás az Istennek, mert tudja, hogy amit Isten megenged az életében az javára válik.

Üdv. Péter

Cigány Tódor épp a lovas huszároknál szolgált. Amikor megérkeztek az új táborhelyre, mindegyik huszár valamelyik szentnek az oltalmába ajánlotta a lovát, amikor kipányvázta.

Utoljára érkezett meg Tódor.

Szent Antal oltalmába akarta ajánlani a lovát, de az egyik huszár rákiabált, hogy Szent Antal már az ő lovát őrzi.

Hasonlóképpen járt Szent Józseffel.

Amikor már a tizedik szent is valaki másnak a lovát őrizte, Tódor elunta a dolgot, és magának a Jóitennek az oltalmába ajánlotta a lovát.

Reggel aztán nagy volt a bánata, mert csak az ő lova hiányzott.

Búsan ballagott a kapitányhoz, hogy jelentse a történteket.

- Nagyságos kapitány uram, eltűnt a lovam reggelre. Pedig magának az Atyaistennek az oltalmába ajánlottam az este.

A kapitány elkacagta magát:

- Bolond vagy te Tódor! A Jóistennek egyéb dolga is van, mint hogy a te lovadra vigyázzon!

Amiről te írsz, az az "okolás" problémája. A hívő emberek hajlamosak arra, hogy a velük történt dolgokat Istennek vagy a Sátánnak tulajdonítsák. De kérdem én: kik ők hogy eldöntsék, mi volt Isten akarata és mi nem? Hiszen még Isten létezésében is csak hinni vagyunk képesek, tudásról szó sincs. Mégis miféle arrogancia azt gondolni, hogy mi pontosan tudjuk (sőt eldöntjük!) hogy mi tulajdonítható "Isten akaratának".

Szerintem közelebb áll az igazsághoz az, hogy ezek az emberek olyan "Isten" fogalommal rendelkeznek, ami megtestesít mindent ami számukra kellemes érzés. Hasonlóan a "Sátán" megtestesít mindent ami kellemetlen érzés. Aztán ha valamire nem találnak azonnal magyarázatot, akkor beledobálják ebbe a két kosárba. Ezzel el lehet érni hogy ne kelljen rajta gondolkozni. Ez kényelmes dolog, és sok lusta ember van.

Kicsit elkanyarodtam az eredeti kérdéstől. Hogy "mit mondanak akkor ha mégse segít" - nos inkább úgy fogalmazom át hogy minden őket ért sorscsapást betudhatnak a Sátánnak. Aki igazán lusta és felelőtlen, az biztosan mindent Istennek, a Sátánnak az angyaloknak vagy a szellemeknek meg a földinkívüli életformáknak tulajdonít. Szóval mit mondanak akkor: azt hogy "az Isten nem ver bottal" meg azt hogy "ez a sátán műve" stb.

Hinni lehet ilyesmikben, a gond abból van hogy a saját kényelmünk és érzelmi igényeink döntik el hogy miben hiszünk. Arra kellene törekedni hogy a hit jóságának mértéke a tapasztalható valósággal való összhang legyen. És ne az, hogy nekünk mi a kellemes. (Pl. kellemes érzés ha a Sátán a hibás mert akkor nem nekünk kell tenni ellene valamit.)

Nem mindenki hitét egyforma mértékben befolyásolja az érzelmi és ösztön motivációja. Ezért általában mindenki mást mond. :-)

Kedves Kérdező.

Ha valaki ismeri Istent és a szavában leírtakat, az nem így gondolkozik.

A 6-os válaszoló idézte Jób könyvéből azt az idézetet,

"Az Úr adta az Úr vette el"

Bár Jób nem tudta akkor hogy valójában ne Isten vette el, hanem a történet szerint az ellenség, még is ennek ellenére nem kezdte el mocskolni a Teremtőjét.

Amikor történik velünk valami rossz és ne jön azonnal a várva várt segítség, vagy nem úgy jön ahogy mi emberek szerettük volna, annak is meg van az oka.

Jézus határozottan elmondta, hogy a Keresztényeknek Sátán világában nem lesz minden fenékig tejföl.

s amelyik Kereszténynek nincs problémája Sátán világában, annak is meg vannak az okai....

De a Teremtő mindenben segít, vagy túl jutni, vagy megszüntetni egy nehézséget.

(1Korintusz 10:13) 13 Nem ért benneteket más kísértés, csak ami általános az embereknél. De hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni.

Ez a vers határozottan leírja, hogy csak olyan problémák érik a keresztényt amik bárkinél előfordulhatnak a földön, ha Isten félő életet él , ha nem,

A vers második részében pedig elmagyarázza, hogy felettébb nem engedi az embert "megpróbálni" mint amit el tud viselni, és egyben a megoldást is kilátásba helyezi, hogy elviselhető legyen a nehézség.

Egyébként a rossz elszenvedéséből is lehet tanulni.

Jézus is engedelmességet tanult a szenvedésből.

S ha Ő is tudott tanulni helyzetekből mint tökéletes ember, akkor mi annyival inkább, és eltudunk sajátítani keresztényi tulajdonságokat.

Mint az Alázatot a türelmet a bizalmat a hűséget, és még sorolhatnám.

Katy Weaver

"De a Teremtő mindenben segít, vagy túl jutni, vagy megszüntetni egy nehézséget."

"Egyébként a rossz elszenvedéséből is lehet tanulni."

Ezt magyarázzátok meg annak a lánynak, akit 8 kan megerőszakol és belehal.