Ki miért csalódott a vallásokban?

Szüleim a negyvenes-ötvenes években voltak gyerekek, vidéken, és egymástól függetlenül számos negatív élményük volt a szülőfalujuk plébánosaival kapcsolatban. A gyerekeket ütötték-verték hittanoktatáson, mogyorófapálcával adták a körmöst, kokit a fejre, sőt gyomorszájba is vertek egyeseket. A pap vasárnaponként a gazdag parasztoknál ebédelt, akiknek gyerekeivel az iskolában kivételezett. A misére járás pedig szinte kötelező volt, amit ők kényszerként fogtak fel.

Így lett apám ateista, anyám pedig hívő, de szigorúan csak otthon, távol a templomtól és a kétszínű papoktól.

Ebből kifolyólag már én sem részesültem vallásos nevelésben, ennek ellenére a Bibliát már gyerekként szívesen forgattam, és hívő vagyok, de soha nem járok templomba, legfeljebb turistaként, a történelmi-muzeális értékek csodálata okán. Tizenévesen még vonzott a vallási élet és időnként misére is jártam, de a papok szószéken való nyílt és ellentmondásos politizálása, a világi szerepvállalás, némelyek anyagi jóléte, és bizonyos egyházi személyek erőszakos, zsidóellenes kijelentései engem is megingattak az egyházba vetett bizalmamban, és rájöttem arra, hogy a hit teljesen független az intézménytől, csupán bennünk, a szívünkben dől el, milyen emberek vagyunk, és hogy Istennek tetsző életet élünk-e.

Gyerekek, a vallás nem más mint a régmúlt tudatlan embereinek a kordában tartásának eszköze. Csodálom, hogy még a mai fejlett világban ennek még vannak követőik. Meg van róluk a véleményem. Igaz legtöbben akik vallásosnak mondják magukat azok sem hisznek benne, pusztán csak valami hagyományőrzés céllal csinálnak úgy mint ha fontos dolog lenne. Persze ők meg képmutatók.

Ha azt nézem, hogy a történelem folyamán hány és hány embernek kellett meghalnia a vallás nevében akkor még azt is kijelenthetem, hogy az adott hívők a régmúlt gyilkosainak tanait követik. Szerencsére hanyatlóban van az "iparág".

Maga a hit jó,hiszen kell valaki akihez menekülhetsz ha már tényleg nincs kiút,akihez fohászkodhatsz,hálát adhatsz neki ezért azért.

A baj itt azzal van,hogy most tegyük fel,hogy a Róm. Kat egyház nem követi,nem alkalmazkodik a 21. századhoz,nem fogja fel,hogy már 2000 év eltelt és még mindig asszerint prédikálnak és hagyják tengődni az embert az már nem kóser.

Engem mondjuk nagyon zavar,hogy tiltják a szexualitást.Ok, 2000 éve még bűn volt a házasság előtti szex,de most nehogymár,vagy a Krisnások akik csak akkor szexelnek ha gyereket akarnak.Nah ez milyen már?

A többiről nem is beszélve,olyan az egész mintha az emberek agyát át akarnák mosni és irányítani akarnának mindenkit,holott ők sem tartják be a szabályokat.

Szerintem én vagy bárki más,nem attól lesz jó,hogy minden vasárnap mint a heringek ülünk a misén és isszuk a már igencsak koros és az életről semmit sem tudó pap szavait,de attól sem ha hallgatunk rájuk.A hit a fontos,hogy elhidd,van ott fent valaki,aki tényleg szeret minket és vigyáz ránk...ettől leszel igazi keresztény,vagy buddhista,vagy akármi.

Engem kereszténynek neveltek,a hit maradt,de ha el kell menni misére fintorogva megyek.ritka alkalom az amikor ott vagyok.Sok hülyével találkoztam már,sok pap ordított,mások dugtak,a harmadik meg olyat mondott,hogy jesszum pepi.Nemhiszek már egyiknek sem,én magamnak elmondom az imát este,hálát adok ha segít egy egy vizsgán és kész,de nem vigyorgok mint egy hülye és bólogato,hogy mennyire igazat mond.

Nekem meg egy olyan pápa ne prédikáljon a szeretetről,aki Hitlert is szolgálta,még akkor sem ha kényszerítették rá.Ha igazi isten félő ember lett volna,előbb lőtte volna magát fejve,mintsem egy tömeggyilkos diktátort szolgál.

Nagyon tetszik amit mondtok, bár én hiszek Istenben (a vallásokban nem).

Ez a kedvencem:

"a hit teljesen független az intézménytől, csupán bennünk, a szívünkben dől el, milyen emberek vagyunk, és hogy Istennek tetsző életet élünk-e."

Most nem prédikálnék, csak elmesélem, hogy a nagyapám azért lett hitetlen kommunista, mert gyerekként értelmes hittani kérdésekre csak verést kapott, választ nem.

(Pl. A pap bácsi múlt vasárnap azt mondta, hogy Isten mindent tudott és tud most is és előre is. Akkor az özönvíz előtt miért várt ezer évig arra, hogy hátha megjavulnak az emberek, akiket egyébként Ő teremtett?)