Milyen Isten az, aki megpróbálja rákényszeríteni akaratát az emberekre?

Istennek az a fontos, hogy megismerjük Őt és kapcsolatban legyünk vele. Nem kényszerít ránk semmit, választhatsz, hogy elfogadod-e és mellette döntesz, vagy sem.

Ha valaki csak azért hisz, hogy később ne kerüljön a pokolba, az nem ismerte meg Istent.

Te is írtad egy előző kérdésben válaszban, hogy csak egyetlen egy univerzális igazság létezik.

Nem e butaság az emberek részéről, saját vallást, hitet és értékrendet kreálni, ami nem fedi a valóságot.

Isten alkotott minket, nélküle minden út a halálba vezet.

Lehet kitalálni más Istent, aki jobban tetszik, más világszemléletet, de akkor nem lesz veled az Isten. Ha nem benne hiszel, akkor te utasítod el Őt. Nem fogja magát rád kényszeríteni, de nélküle, a teremtőnk nélkül semmik sem vagyunk, ezért ilyenkor te magad választod inkább a halál felé vezető utat helyette.

Isten azért tűnik néha túl szigorúnak, és haragosnak, mert vannak a létezésben olyan esszenciális dolgok, amiket nem lehet áthágni. Olyan, mint egy édesapa, aki azért szab korlátokat és azért ad szabályokat, mert tudja, hogy ezek a javadra válnak. Egy normális édesapa sem azért fenyíti meg a gyermekét, hogy ezért Ő hatalmasabbnak érezze magát, hanem, mert ez által akarja nevelni a gyermekét.

Isten nagyon jól tudja, hogy nélküle mi semmik sem vagyunk. Nem nagyobb a szolga az uránál. Nem vagyunk nagyobbak, és soha nem is leszünk képesek azok lenni Istennél. Nem vagyunk képesek tőle függetlenül egyedülálló személyként létezni. Most is minden ember az Ő kegyelméből képes élni. A bibliában van egy ige ami arról szól, hogy Ő az aki felhozza a napot a bűnösökre és igazakra egyaránt.

Valahogy mindig elsiklanak az emberek, afelett, hogy létezik a gonosz is, a sátán, akinek az a célja, hogy elszakítsa végleg Istentől az embereket, hogy önmagát igazolja, és azt amit te állítasz. Saját magát emelte isteni rangra, nagyobbnak hitte magát, mint Isten, de hogy lehetne egy teremtmény nagyobb, mint az alkotó?

És ha a teremtéstörténetben megfigyeljük, hogy a sátán magát felsőbbrendűnek vallván, hogy viselkedik, (hazudott az embernek, manipulálta őket), akkor láthatjuk, hogy az Ő szellemi fejlődése az, ami az ok nélküli felfuvalkodáshoz vezetett. Én nem fogok egy ilyen mellett dönteni és ezzel a személyiséggel azonosulni.

Aki pedig azt vallja, hogy nincs sátán, az azt írja alá, hogy az emberek azok akikből ered a gonoszság, hogy a sátán nélkül is vagyunk annyira gonoszak, hogy gyilkoljuk, bántsuk egymást, és egymáson átgázolva jussunk érvényre.

@openyoureye

Isten nem kényszeríti rá senkire sem az akaratát, ezt az Ó és az Újszövetségi Szentírás egyaránt kijelenti. Ma is, mindenki azt csinálhat, amit akar, ez látszik a világ erkölcsi állapotából is, hogy az emberek miket meg nem engednek maguknak. Isten azonban az olyan embereknek nem ígért védelmet, akik tudnak az Ő törvényéről, és mégis sárba tapossák azt. Akik megszomorítják Isten Lelkét, azoknak a lázadása ellen nem lép fel kemény eszközzel, viszont a lázadásuk következményeitől nem fogja megőrizni. Ezeket a következményeket azonban nem Isten zúdítja az emberekre, hanem az emberek hozzák saját magukra, mivel a bűnnek egy természetes velejárója, hogy van következménye. Amit az ember vet, azt aratja.

A vallásos emberek érdekből adják fel az addigi életüket, azoknak az életében azonban semmilyen változás nincs, ugyanolyan marad a jellemük, mintha nem lennének keresztények. Egy Isten Lelkétől áthatott ember azonban örömmel fogadja az Úr törvényét, mert szereti azt. Az ilyen emberek el tudják mondani a zsoltáríróval: "Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!" (Zsolt 119,97).

A te problémád sajnos az, hogy saját magadból indulsz ki, és azt gondolod, hogy Isten törvénye minden ember számára kényszer, és szenvedés. Noha nem egy olyan embert ismerek - beleértve saját magam is - akik boldogok akkor, ha Isten akaratát cselekedhetik.

Isten a vele való kapcsolatot olyannak szánta, mint a házasságban a férfi és a nő kapcsolatát. A szeretet az alapja. Mitől kezdve nincs meg a hűség, mert ott van egy harmadik, a megcsalt vagy a hűtlen szakítani akar. Nem kényszerít, de eléd tárja, hogy mi vár rád, ha mást választasz.

Annak ismeretében pedig, hogy ez a földi lét csak árnyéka a valóságnak, nem érdemes ezt választani.

Jézus mondta, hogy aki megakarja tartani a saját életét a test kényeztetésére, az elveszti. Aki pedig elveszti mindezt Jézusért, az megnyeri azt.

@openyoureye

"Ha nem fogadod el Isten szabályait akkor mehetsz a pokolra. Tényleg nem kényszerítés"

Mindenki a pokolba megy halála után, mert a seol a héberben sírt, sírgödört jelent. A köztudatban elterjedt pokol a hellenisztikus kultúrából származik, teljesen idegen a Bibliától. Továbbra sem értem, hogy hol van itt kényszer. Kényszert a középkori, eltorzult vallásosságban alkalmaztak, amikor nem tartották tiszteletben mások szabadságát, és liturgikus szertartásokra kötelezte az embereket. Isten senkit sem kényszerít arra, hogy Őt szolgálják, mindenki úgy élheti az életét ahogy akarja. Aki azonban nem akar más ember lenni, az nem fog belépni Isten országába, egyébként sem szívesen lépne be, mert egy megváltozatlan jellemű embernek az Isten országa szenvedés lenne. Úgy, ahogyan ma is szenvedés egy istentiszteleten részt vennie annak, aki nem talál örömet mások szolgálatában.

"- Pontosan így van. Kiegészíteném azzal, hogy: .....tapossák azt, mert számukra elfogadhatatlanok a kisbetűs feltételek, mivel egyáltalán nem korrektek!"

Nem tudom, hogy milyen kisbetűs feltételekről beszélsz. Isten szeretetből adta az Ő törvényét az emberiségnek. A Tízparancsolat első kőtáblája az Isten-ember viszonyt hivatott ismertetni, míg a második kőtábla az embernek a másik emberrel való kapcsolatát hivatott szabályozni. Én éppen ebben látom a problémát, hogy az emberek nem csak az első, de a második kőtáblát is félretették, és ott ártanak a másiknak, ahol akarnak, mivel kihasználják azt, hogy senki sem korlátozza őket.

"Így van ez minden szerződéssel, ha nem tetszik a benne foglaltak, akkor nem írod alá"

Az Istennel való szerződést sem kötelező aláírni. Ennek értelmében itt a földön élhet/tehet úgy, ahogy akar, - a rossz döntései következményeit leszámítva - viszont Isten országába nem fog belépni. Az újjáteremtett földön ugyanis a bűnnek még a magvai sem lesznek meg, oda csak olyan emberek fognak belépni, akik Krisztusban újjászülettek, és megszabadultak minden jellemhibájuktól. Isten azonban Krisztusban minden embernek felkínálja, hogy helye legyen Isten országában. Az ember dönt, hogy elfogadja-e Isten ajánlatát, vagy ragaszkodik az eddigi életéhez. Isten megváltási terve azonban olyan ütemben halad előre, ahogy azt Nabukodonozornak évezredekkel ezelőtt megmutatta abban a bizonyos profetikus álomban. A nagybirodalmak egymást váltják, azonban a végén Isten fogja felállítani a maga országát.

"Ez igaz bármilyen más heylzetre. Én örömmel fogadom a kressz szabályait/törvényeit mert szeretem őket. Nélkülük káosz lenne."

Helyes. Akkor gondolom megérted, a kettőnk gondolkodása közötti különbséget.

Ennek a zűrzavaros képnek valami kényszerítő akarnokról aztán nem sok köze van Istenhez, akivel a kapcsolat alapja a szeretet, a szeretetben meg önkéntes, nem valami kikényszerített dolog a hűség.

Alapvetően sajnálnom kellene téged, ha ennyire szegényes fogalmaid vannak a szeretetről, pedig az emberi kapcsolatokat is az határozza meg.

Vagy az ateista "tanítók" zagyvaságait kellene először tisztázni, hogy egy nyelven beszéljünk:

[link]

Szia

Isten senkire nem erőltet rá senkire semmit.

azt viszont szeretném elmondani, hogy az életünket neki köszönhetjük, és a legkevesebb, hogy az általa felállított "korlátokat" betartjuk,de hát ezek a javunkat szolgálják.

egyébként csak egy észrevétel.

A munkahelyi főnököd csak akkor ad fizetést neked, ha azt teszed amit mond ellenkező esetben nem tud alkalmazni és elbocsát a munkahelyedről, és nem kapsz fizetést.

akkor ezt is kényszerítésnek nevezed, hogy rá akarja erőltetni a főnököd az akaratát az életedre?