Miért nem választhatja meg a gyerek/ember maga azt, hogy miben akar hinni? Miért kell már csecsemő korában eldönteni helyette, hogy milyen vallást vegyen fel?

Nagyjából úgy, hogy az ember a nevét az apjától kapja, a vallását meg az anyjától. Mondhatnánk úgy is, hogy anyai ágon öröklődik.

De a mai világban nyugodtan átkeresztelkedhetsz, ha találsz valami jobbat.

Ezt azért több oldalról kell vizsgálni...

A mai világban mindenki szabadon szetne dönteni a saját sorsáról, nem szeretjük ha megmondják mi mit szetnenk, így a vallast is ráerőlretésnek érezhetjük, enenk egy oka van, az hogy ma már ritkán keresztelnek meggyőződésből, vallási öntudatból.

Ha így volna meg sem kérdőjeleznéd, hogy az a vallás-e a helyes, ahova kereszteltek csecsemőkorordban, hiszen baba kortol vittek volna a templomba, a gyülekezetbe, és már ővodában a vallás szeribti nevelést kaptad volna.

Tehát az volna. Avallásod, azokat az értékrendeket tartanád(javarészt) a magadénak amit tt is anultál.

A vallási nevelést nem lehet akkor elkezdeni, amikor már tudod mt akarsz..

Ha a családod hívő volna, akkor nem is tudnád más gyülekezetben elképzelni az életedet..

Én is úgy vagyok egyebként mint te, de én felnőttként sem vagyok hívő, marmint nem hiszek az ember alkotta vallási gyülekezetekben, ennek ellenére ateista nem vagyok. Hiszek Istenben( vagy valamiben) de nem gyakorlom a vallásomat, mert sem a szüleim sem a nagyszüleim , tehát senki sem gyakorolja, főleg, hogy a család egyik fele református, a másik fele katolikus.

Nem kaptam ilyen nevelést..

Viszont a frjem most felnőttként nem gyakorolja a vallását, pedig 17 éves koráig ministrált ( amúgy édesapám is)

Viszont a gyerekeinket meg fogjuk kereszteltetni mi is, és ők óvodától fognak járni hittanra, és emplomba, én is el fogom őket kisérni, de csak akkor, ha olyan pap lesz, aki emberileg is megfelelő nevelést nyújt nekik, tehát nem egy vaskalapos öreg pap lesz a gyülekezetben.

Nekem hiányzik, hogy gyerekkent nem jártam hittanra, annak ellenére, hogy van sajat véleményem, és nem kedvelem a vallásokat.

Seritem ha jó pap van, akkor építi a gyerek jellemét, ( teljesen mindegy melyik vallásról beszélünk, itt az emberi értekekre gondolok)

Szerintem felnőtt fejjel sokkal behezebb vallást választani( amúgy egykutya mind)ebebn kell felnőni...

Ez nálunk is kényes kérdés. Vallásgyakorló keresztény apa és nem hívő zsidó anya gyereke vagyok. Babaként megkereszteltek, mert a rokonságnál apai ágon elképzelhetetlen lett volna, hogy nem.

Tény, hogy magát a vallást nem kényszerítették. Ha gyerekként hittanra akartam menni, beirattak. Ha elkezdtem más vallásról érdeklődni, szereztek adott vallású embert, hogy beszélgethessek vele, megvették a kívánt könyveket.

Végül egyik se nyert meg, maradtam ateista, teljes mértékben elfogadták.

Most terhes vagyok, a férjem mondta, hogy szerinte apám nagyon szomorú lesz, ha nem kereszteltetjük meg a gyereket. Á, ne viccelj, engem se erőltettek. Viccesen rákérdeztem apámnál, aki nagyon diplomatikusan, de megerősítette, amit a férjem mondott. Most vakarjuk a fejünket, hogy mi legyen, mert egyikünk se vallásos, a férjemet is babaként keresztelték meg (asszem ő református), de neki is ez volt a legközelebbi kapcsolata a vallással.