Egy fundamentalista hívő miért állítja azt hogy a tudományhoz is hit kell?

@5:

"Az, hogy 2+2=4, az nem hit kérdése, az axiomatikusan levezethető a 2 és a 4 definíciójából. "

Ma már te vagy a harmadik ember, akin látom, hogy eléggé le van ragadva Kantnál. Azóta eltelt több száz év könyörgöm, a nemeuklideszi geometria és az aritmetika axiomatizálása után nem gondolnám, hogy Kant analitikus-szintetikus disztinkciója releváns lenne nekünk. De itt akkor is zavar van az erőben, mert Kant szerint ez a fentebbi állítás szintetikus apriori.

Ma már ezzel szemben nem azt mondja a filozófia, hogy a kettő meg a négy definíciójából vezethető le, hanem a Peano-axiómákból következik.

"Az, hogy van gravitáció, az igenis hit kérdése. LEHETSÉGES, habár nagyon valószínűtlen, hogy nagyon furcsa körülmények között, habár kéne lennie, nincs. "

Ilyenre sose volt eddig semmilyen hitelt érdemlő bizonyíték. Pedig garantáltan izgi lenne.

"Nem tudod bebizonyítani, mivel nem matematikai-logikai, hanem valós jelenségről van szó. "

Ebben igazad van, bizonyítani nem is lehet, alátámasztani, igazolni igen. Persze ez egy gyengébb konfirmációs fokú művelet, de attól még igen messze áll a hit tételeitől, amik vizsgálhatatlanok.

"Továbbá, az érzékek megvezethetnek, csak a gondolatiságról tudod, hogy van, így csak saját létezésedben lehetsz bizonyos "

Descartes dualizmusa sehova nem vezet.

@6:

Alapvetően igazad van, annyiban javítanálak ki, hogy a Gödel-tételek nem vonatkoznak empirikus tudományokra ( [link] 4. és 5. fejezet), ill. az empirikus tudományok nem axiómákon alapulnak.

"a filozófus (v akárki más) meg ide oda kanyargós, szövődményes, vissza meg előre körívet rajzoló, tekergős úton."

A filozófus meg a hívő nem egymást kizáró fogalmak. Sőt, semmi összefüggés nincs a kettő között, voltak hívő filozófusok meg nem hívők is. Kortárs filozófiában dettó így van. (hogy példát mondjak, pl. Swimburne, Plantinga, ateisták között meg Dennett és Michael Martin)

""Továbbá, az érzékek megvezethetnek, csak a gondolatiságról tudod, hogy van, így csak saját létezésedben lehetsz bizonyos " 

Descartes dualizmusa sehova nem vezet. "

Ez így igaz. Annyival egészíteném ki, hogy a jó Descartes arról megfeledkezett, hogy tökéletesen felfüggeszteni az empirikus világ tényeit már azért sem tudja, mert miközben ezt gondolja, egy adott nyelv elsajátított keretein belül teszi mindezt. A tanult nyelv már meghatározza a kifejezéseket is. Nem tud teljesen elvonatkoztatni a világától, amibe beleszületett.