Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Valláskritika » Ateisták és teisták (hívők)!...

Openyoureye kérdése:

Ateisták és teisták (hívők)! Bele mennétek egy szerep csere játékba?

Figyelt kérdés

A játék lényege, hogy jobban megismerjük a másik oldal gondolkodás módját és érveinek felépítését egy későbbi közös alap/közös nevező létrehozásához. A jobb megértés talán segíthet a nagyobb viták és sértegetések elkerülésében is. szóval a


Játék menete:


Gondolom nem nagyon kell magyarázni a szerep cserét. Az ateista teista gondolkodás módot vesz fel és így érvel, a teisták pedig fordítva. Törekedjünk a logikusan megfogalmazott mondatok és kevésbé a sértegetések ironikusan való megfogalmazására. A sértegetések elkerülése végett a teisták(vagy hívők) az álateista nevet kapják, az ateisták pedig az álhívőt a szavak könyebb megkülönböztetése érdekében.


Akkor kezdeném is:


Azért lettem álateista, mert a világ működése megmagyarázható külső szemlélő vagy beavatkozó entitás nélkül is. Nincs szükség extra magyarázatokra a már megértett és elfogadott tényekről, úgy mint a kémiai reakciók, fizikai hatás ellenhatások, vagy éppen egy biológiai lény szervezetének működése. Ezen dolgok a feltételezett isten jelenlétében vagy anélkül is ugyan úgy működnek, hisz jelen esetben nincs róla tudomásunk, mégis minden így működik. Viszont ha elfogadjuk isten létét, abban az esetben sem változnak meg ezek a dolgok.

Egy kérdésem viszont mégis lenne a jelen lévő álhívőkhöz:

Mielőtt megismerkedtetek a vallás bármely formájával, előtte valószínűleg nem hittetek semmilyen felsőbbrendű entitásban(gondolom én). Miután felvettetek egy tetszőleges vallást mivel lett több az életetek? Mert ugye, csak adott valami pluszt az életben, hogy ha úgy döntöttetek, hogy: igen ez így jobb mint a korábbi életem. Legalábbis nekem a logika ezt diktálná: Ha valami jobbá teszi az életem valamilyen szempontból, azt szívesen használom, tanulom vagy élem a szerint az életem. Ha pedig valami nem jó a számomra, inkább kerülöm azt.



2014. jan. 15. 03:49
1 2 3 4 5 6
 1/53 anonim ***** válasza:
100%

Ebböl sok nem fog kisülni, mert egyik csoport semképes a másik gondolkodásmódját átvenni, ugyanis akkor már amahhoz tartozna.

Én a - te kifejezésddel élve - a legjöbb esetben az álhívökköz tartozhatnék, mert a véleményem szerint egy "istenkép" fölösleges a világ megmagyarázásához.

Viszont ez a feltevésed nem igaz.

"Mielőtt megismerkedtetek a vallás bármely formájával, előtte valószínűleg nem hittetek semmilyen felsőbbrendű entitásban(gondolom én)."

Én pl. kimondottan vallásosan lettem nevelve, és elég sokáig ragaszkodtam is ehhez a világképhez. Egészen addig, amig rájöttem, hogy a logika és a valóság tökéletes ellentétben áll ezzel, és ezért - elég sok belsö vívódás után - elfogadtam, hogy a "nemhívö" álláspont a nekem megfelelö.

Ezért bármilyen vallást - akár csak gondolatban is - felvenni számomra értelmetlen, ettöl nem jobb lenne az életem, mert (számomra) értelmetlen gondolatokat kellene megpróbálni elfogadni.

2014. jan. 15. 08:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/53 anonim ***** válasza:
0%
Te most hittéritösdit akarsz játszani?
2014. jan. 15. 08:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/53 Shai-Hulud ***** válasza:
100%

Már ne is haragudj de ez így olyan, mint ha nem az élvezetért vernéd a farkad, hanem mert 10 köbcentit akarsz teljesíteni.

Fordítva ülsz a lovon!

2014. jan. 15. 08:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/53 anonim ***** válasza:
100%

Én tudom magamról, hogy mi lenne, úgyhogy játékon kívül írom le:

nagyon rosszul érezném magam hívőként. Állandó válságban lennék a hittételek és a valóság ellentmondásai miatt, és folyton kérdeznék minden elérhető egyházi személyt.


Azért nem az igazi ez a játék, mert a hívők többsége eleve hívő, az ateisták pedig inkább gondolkodnak.

Hacsak nem véletlenül lett az, ami (de ez ma már ritka nálunk) - mindenki rosszul érezné magát a másik szerepben.

2014. jan. 15. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/53 anonim ***** válasza:
16%
Isten nem létezik! A tudósok már régen bebizonyítoták ezt a tényt! Nem egy 2000 éves zavaros mese fogja eldönteni, hogy mit csináljak! Aminek a nevében milliárdokat öltek meg...
2014. jan. 15. 10:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/53 anonim ***** válasza:
63%

Én, mint álhívő, rendkívül sajnálom a szegény ateistákat, akiknek magányos szigetként kell élniük, nem tudják megtapasztalni a közösség erejét hitbéli kérdésekben. Nem érezhetik át azt az érzést, amikor a monumentális templomban megrezegtetik a lelkünket a gyönyörű énekek és a rezonancia mindenkiben boldogságot vált ki.

Talán a fradisták kórusa, vagy az egységesen ordított "sieg heil" hasonlítható ehhez, de összességében ezek mégsem annyira mámorítók.

Azt sem érthetik meg, milyen nagyszerű dolog az ima. Amikor minden sóvárgásommal könyörgök Istenhez, hogy segítsen valamely dologban és teljes lényemet felajánlom neki, mondjuk az érettségi vizsga sikeres letételéhez, akkor már cseppet sem számít, hogy mi fog történni, hiszen ha ha teljesül a vágyam, akkor tiszta szívemből érzem, hogy megsegített az én Uram, de ha mégsem, akkor tudom, hogy nem voltam méltó a figyelmére és a hitem csak még erősebb lesz, hogy elérjem azt, hogy Ő is szeressen és tudom, ha bizonyítok, akkor el fogja ismerni, hogy a leghívebb szolgái közé tartozom. Az is vigaszomul szolgálhat, hogy bizonyára ez felel meg a fejlődésemnek, hiszen az Ő akaratának meg kell lennie mindenben.

Bármi történik is, Isten iránti bizalmam átsegít minden nehézségen, válságon és az Ő szeretete mindennél többet jelent nekem.

Nem gyűlölöm az átkozott ateistákat, akik ostoba felfuvalkodottságukban elfordítják a tekintetüket róla, de még a szentségtörő más felekezeteket sem igazán, akik fertelmesen és nem magasztosan zengik a szent énekeinket és gyalázatosan másképpen vélekednek némely tanításról, mondjuk a szentlélek ügyében, de meg is kapják érte a megfelelő büntetés a hitványak, Isten nagy gyönyörűségére.

2014. jan. 15. 10:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/53 anonim ***** válasza:
35%

Én mint álateista aszondom, Isten tutira nincs.

Nem tapasztaltam semmi ilyet!

És amit nem tapasztalok, az nincs!

Azt se hiszem el, hogy más tapasztalta!

Az teljesen szubjektív!

Aztat bárki mondhassa!

Én tapasztaltam, hogy a tárgyak lefelé esnek, tehát van gravitáció, na az egy objektív dolog!


A világ az ősrobbanással keletkezett. Ezt megtanultam az iskolában tehát ez így is van! Miért akartak volna átverni engem az iskolában?

A vallás eteti az embereket. Azt mondja, hogy a világ a teremtéssel kezdődött, de hát senki se volt ott, hogy leellenőrizze!

Az ősrobbanásnál se volt senki ..hm...., na de azt kikövetkeztették a tudósok, az be van bizonyítva!


A természetben nincs semmi értelem, ezek csak anyagok és az anyagok folyamatos átrendeződése.

Az, hogy most itt ezt a hozzászólást írom, az nem azért van, mert szabad akaratom van, hanem mert egy anyag bennem ilyen változásokat hozott létre. És nem kérdezek rá arra, hogy hogyan lehetséges ez, hiszen ez a rákérdezés is csak egy anyagi dolog lenne, nem az én akaratom, akkor meg minek.

Minek feltenni bármilyen kérdést, hiszen úgyis csak az engem alkotó anyag okozza azt, hogy kérdéseket akarok feltenni. Meg ha az ellenkezőjét kérdezem azt is az anyag akarja. Az anyag már csak ilyen, egyszer ezt kérdezni, máskor meg az ellenkezőjét.


Haggyuk már ezt a vallásos rizsát! Ki hiszi azt el! Jézus meg minden! Tudod kivel szórakozzá!


A Biblia az egy mesekönyv. Vízen járni mi? Én meg repülni szoktam, na? Bizonyítsd be, hogy nem szoktam!

Na nem tudod bizonyítani, mi? Ugye?? Na látod.

Ha te nem tudod bizonyítani, hogy én nem szoktam repülni, abból az következik, hogy a Biblia az egy mesekönyv. Vágod?


Az ember a halál után megsemmisül. Nincs lélek. Ezért kell jól kihasználni az életet. Mert utána nem is fogsz emlékezni rá, hogy éltél. Mert nem tudsz majd emlékezni. Mer nem lesz mivel. Mer nem lesz agyad. Jó, neked már most sincs mondjuk, de mind1.

Ez olyan mintha kapnál egy tál ételt és azt mondanák neked, hogy ha megetted, akkor rögtön utána kimossák a gyomrod, és kiveszik belőle az egész ételt, amit megettél , úgy, hogy utána üres lesz a gyomrod.

Na akkor biztos te is próbálnád jobban élvezni az ételt, mert tudod, hogy utána elveszik tőled. Na ilyen az élet is, minden, amit teszel, tapasztalsz az értelmetlen, mert utána úgyis elveszíted.

Nem bonyolult ez csak kicsit gondolkodni kell és nem kell hiszékenynek lenni!


-------------------------------

(Így jó lesz?:))

2014. jan. 15. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/53 Passiflora ***** válasza:

Kedves Kérdező!


Érdekes a felvetésed, de Te bizos vagy benne, hogy ha tényleg az a célom, hogy én "jobban megismerjem a másik oldal gondolkodásmódját és érveinek felépítését", akkor ennek jó módszere az, hogy én "felveszem az ő gondolkodásmódjukat"?


Te például valóban képesnek érzed erre magadat?


Mert én magamat egyáltalán nem tartom alkalmasnak arra, hogy egy olyan embernek a gondolatait és érzéseit tudjam "kifejezni" bármivel kapcsolatban, aki - nagyon leegyszerűsítve a dolgot - egész eddigi élete során az enyémtől merőben eltérő tapasztalatokat élt meg, más hatásoknak volt kitéve, és ezek következtében más meggyőződést, világképet és hitrendszert alakított ki, mint én.


Lehet, hogy én vagyok egy túl egyszerű lélek, vagy talán túl gyakorlatias és földhözragadt, de ha nekem valóban ez a célom, amit Te megfogalmaztál, akkor megpróbálom félretolni az egomat az útból, és igyekszem figyelmesen meghallgatni a másik oldal érvelését és gondolatmenetét, és ítélkezés nélkül elfogadni, hogy ők miben és miért hisznek, és elengedek minden vágyat vagy késztetést arra, hogy megpróbáljam meggyőzni őket arról, hogy az én hitrendszerem a helyes, az övék pedig nem.


(Persze ne érts félre, természetesen nem feltételezem, hogy Neked ez utóbbi lenne a célod ezzel a "játékkal".)


Szerintem egyébként bármely más témával kapcsolatban is igaz, hogy valakinek csak akkor fogod igazán nem csak meghallgatni, hanem meghallani és megérteni a véleményét, meggyőződését, valós mozgatórugóit, ha az elfogadás állapotában vagy, nem pedig az ellenálláséban.


Nekem egy ideje meggyőződésem, hogy aki eljutott arra a pontra, amikor benne már nincsen bizonytalanság ilyen tekintetben, és teljes békében van a saját hitével, világképével, az már nem igazán fektet abba érzelmi energiát, hogy másokéval foglalkozzon.


Ettől függetlenül érdekesnek találom a felvetésedet, és kíváncsi vagyok, hogy milyen hozzászólások érkeznek.

2014. jan. 15. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/53 anonim ***** válasza:

"Lehet, hogy én vagyok egy túl egyszerű lélek, vagy talán túl gyakorlatias és földhözragadt, "


Ez csak egy játék, nem kell komolyan venni annyira..

2014. jan. 15. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/53 anonim ***** válasza:

"

Nekem egy ideje meggyőződésem, hogy aki eljutott arra a pontra, amikor benne már nincsen bizonytalanság ilyen tekintetben, és teljes békében van a saját hitével, világképével, az már nem igazán fektet abba érzelmi energiát, hogy másokéval foglalkozzon.

"


Na igen, amit leírtál, az a fanatikus ember definíciója. Lehet az ateista, és a teista is fanatikus.

Fanatizmus, ha nem tudunk kételkeni a saját világképünkben, és nem tudjuk megérteni másokét.

A fanatizmus a teljes elszigeteltség állapota.

2014. jan. 15. 11:38
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!