Isten / Jézus miért használ a tudatlan, elmaradott ember világfelfogására jellemző meghatározásokat és metaforákat? Ez nem ellenkezik mindentudó, mindenható voltával?

"Mondja, maga megbolondult, megbolondult,

hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?"

A félreértések elkerülése végett Karinthy -től idéztem, azt hiszem az Így írtok Ti -ből, amikor Adyt parodizálta.

Fuss neki a vegetatív idegrendszernek még egyszer...

"hiszen az a vér keringési rendszeréért felelős, a vese a folyadékkiválasztás szerve, semmi egyéb"

#13 ez a súlyos tévedés: úgy beszélsz az emberről, mint egy összerakható legó figuráról, vagy egy esetlgesen összetákolt halmazról. Az ember test-lélek-szellem megbonthatatlan egysége, minden mindenre hat, összefügg. Mintha az agynak nem lenne szüksége a szívre, a tüdőre, mintha kitennéd az asztalra csak úgy ontaná a nagyszerű gondolataid, és buzogna fel belőle az "érzelem"(brr,horror ez szó, mit írsz, ÉRZÉS helyett)

Jól van az a Biblia a megírva, nem kell természettudományos analízissel szétcincálni.

Olyan, amit csináltok, mintha egy gyönyörű verset - MELY 'az igazat mondja, nem csak a valódit ' - így elemeznél:

"A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok."

Hát hogy a viharba? a semmin. bruhaaha, a szív az egy izomköteg, tudjuk, mi zseniális természettudósok, hogy tud az ülni? a csillagok? azok távoli napok, hogy gyűlnének már csak úgy be , mint egy pártgyűlésre a tagok, stb stb

Az természetes, hogy a szervezet összességében valóban összefüggő, pl. az idegrendszer a szívvel, amely szabályozza a működését, de ez akaratunktól független, a vegetatív idegrendszer munkája. A vérellátás is fontos minden sejtnek, az agysejteknek is, hiszen a vér szállítja a táplálékot, az energiát mindenhová, továbbá az oxigént, de összességében mégis csak egy pumpa szív és a vele kapcsolatos tévedés a régi korok hibás elképzelése miatt létezik.

A szerelem sokkal inkább kapcsolatban van a gyomorral, hiszen ha nagyon éhes, vagy túl jóllakott vagyok, akkor nekem semmiféle szerelmetes hangulatom nincsen, de kétségtelenül belátom, a jelkép megvan a szívvel kapcsolatban, de továbbra is fenntartom, semmi köze valójában az érzelmekhez. Nem hiába tartja a mondás is: a férfit a hasán lehet megfogni, na ez igaz valamelyest, ennek legalább van valami alapja.

Bizony pumpa a szív, olyan pumpa, amely rendkívüli igénybevételt is kibír, de manapság ha a körülmények kedvezőek, simán ki is lehet cserélni, már nem akkora szenzáció, bár kétségtelenül nehéz és költséges műtét, amelynek a kockázata is elég nagy, de elég közönséges dolog manapság. Más egyéb szívműtétek is mindennaposak, billentyű, érbeültetés, stb..., de mivel létfontosságú szerv, ha nem elég erős, azonnal vége a páciens életének, meg aztán a költség is számít, főleg nálunk, egy nem túl gazdag országban, hiszen ésszerűbb úgy elosztani a rendelkezésre álló forrásokat, hogy esetleg sokkal több beteg életét mentik meg, akiknek olcsóbban gyógyítható a betegsége.

A szívvel kapcsolatban azonban már szinte mindent ismernek és attól függetlenül, hogy a költők szeretik megénekelni, semmi köze valóságosan a jelképhez, továbbá József Attila ugyan szépen beszél róla, de a semminek sincs ága és a szív sem tud ülni, bár a reménytelenség ilyen furcsa ábrázolása egy költőnél esetleg elfogadható, de ha a szív helyett gyomrot írt volna, nagyobb lenne a hűség valamelyest, csak nem annyira megszokott, jelképként például egyáltalán nem.

A művészet egy dolog, de ha akár egy verset, vagy egy éneket hallok, akkor az még nem teszi valósággá a tartalmát, példának okáért hiába dalolták, hogy 'künn a pusztán nyílik egy szép virág, akinek a neve Erika', attól még a német SS katonák nem váltak virágokat szagolgató jótékony emberbarátokká, vagy botanikussá és a szívnek is csak annyi köze van a szerelemhez, hogy ha nem rendes a vérellátás, akkor a férfi merevedése nem lesz tökéletes és ennek hiányában legfeljebb plátói lehet a szerelem.

Ja és még valami, a csillagok nem pirinyó kis kuksoló valamik, hanem iszonyatos nagy energiaforrások, amelyek nem tudnak nézni, például a Naprendszer 99%-a a Napból áll.

Egyébként sem bírtam soha a nagy proletárköltőt, akármilyen szépen zengedez, a költészetnek más irányzatait jobban kedvelem.

TE jó ég!!! ez borzalom 23-24 :((( Nem szóltam inkább semmit.

" a nagy proletárköltőt" A hülye komcsi pártfunkcionáriusok akasztották ezt a táblát a világ legnagyobb metafizikus költője nyakába, nem kéne bedőlni nekik, legalább ennyit fogadj el tőlem. Az aljasságuk odáig ment, hogy kihúzták az istenes sorokat a költő művéből! Mint ahogy még sok művész életművéből (pl Fekete István regényeiből) Ha majd megérted, mi az a sor (Thomas Mann üdvözléséből) "az igazat mondd, ne csak a valódit!"- akkor érezheted, mélyebbre jutottál a megismerésben.

De nem szóltam inkább. Hidd azt, amit akarsz. Nagyon fiatal lehetsz, még talán nem is voltál szerelmes, vagy nem is volt szerelmi bánatod. Ha majd lesz, figyeld meg, hogy érzed. Addig maradjunk abban, tényleg jobb lenne a következő vers:

A hársfán ül a gyomrom,

értsd ezt úgy, szqrul vagyok,

baffa meg, még a felhők miatt

a távoli napok sem látszanak!

Sajnos egyáltalán nem vagyok fiatal.

Tudod rengeteg könyvet olvastam a csillagászat kialakulásáról, fejlődéséről, aztán megfogott a dolog és amatőr szinten műveltem egy darabig, saját magam építettem a távcsövet, majdnem egy mázsa volt 20 cm tükörrel, amit az Urániások csiszoltak, parallaktikus szerelésben, még óragép is volt hozzá. Lassan felfogtam a világegyetem léptékét, amennyire lehetséges és a csillagokat minden tisztelet megilleti, a Napunk egyszer akkora lesz, hogy a Föld is benne lesz, így hát megértheted ilyen hunyorgó vacaknak ábrázolni egyszerűen nyálas dolog, ahogy a szív is megérdemel minden tiszteletet, hihetetlen munkájáért és ilyen mézes hasonlatok csak frusztrálnak, nekem ez a költői kép viszolygást okoz. Szerelmes is voltam, de némelyik romantikus filmtől émelygek, olyan dolgok ezek, amiket nem könnyű érzékeltetni, ráadásul túlságosan bizalmas dolgok, mert sok érzelem van, amivel csínján kell bánni, ha túlzott nyilvánosságot kap, tönkremegy.

Nézd, Arany János sokkal emberibb, A walesi bárdokbam van méltóság, erő, büszkeség és a vesztett szabadságharc után a keletkezése is sokat mond, ezért az allegóriája is minden tiszteletet megérdemel. Más verseket is szerettem régen Villon, Shelley, Keats, Byron, de még Poe is érdekes, az utóbbi híres verséről a Hollóról még tanulmányt is írtam, bár elég régen volt, még a suliban. Lényegileg több magyar fordítást vetettem össze, Babits, Szabó Lőrinc, Kosztolányi egész másképpen fordította, a nothing moor kifejezés egyszer soha már, vagy sohasem alakban a károgó holló hangutánzásán kívül komor, vagy játékos formát is felvehet, na ez valóban érdekes és tanulságos is volt.

Ma már inkább a zene köt le, az irodalomból a próza és a képzőművészet sokkal közelebb áll hozzám.

Ha verseket olvasok, akkor a régi latinokat szoktam, de már egyre kevésbé értem Horatius harangkongású szavait, sajnos hamar felejt az ember, valaha abból tanultam pedig latinul.

Azt elismerem, hogy József Attila is írt szép verseket, de általában nekem nem tetszik az ilyesfajta átalakítása a világnak.

Ami a Te költői eszközeidet illeti, a hasonlataid, a metafóráid nem túl eredetiek, nincs lüktetése, zenei ritmusa, egyszóval fűzfavers az alkotásod és nem csak epikailag hagy maga után kívánnivalót, de még az egyszerű közbeszédben sem szerencsés a szófordulatod, de ha neked ez a stílusod, csak írogass bátran hasonlókat, megígérem, részemről nem pazarolom rá az időmet.

Igaz!

Tudod a csillagokról valamiért nekem először az acélolvasztás képei ugranak be, amint az izzó fém szertespriccel, aztán rögtön a hirosimai atombomba epicentruma, bár természetesen ezt sem lehet hozzá hasonlítani, hiszen egy kisebb csillagban is másodpercenként hihetetlen mennyiségű ilyen atombomba energiája termelődik. Az iszonyatosan nagy mérete is azonnal bennem van, a szörnyű tömege, a hatalmas nyomás, a borzalmas gravitáció.

Erről írj valamit!