Miért és mennyivel szavahihetőbb a biblia tartalma más könyvekénél? Mivel bizonyítható az, hogy ez nem ugyan olyan könyv, mint a többi és nem embertől ihletett?

"A másik dolog pedig: Nosztredamusznak sokkal pontosabb jövendölései voltak, ahogy filoszmen is említi.

Ráadásul a biblia (Nosztredamusz jóslataival szemben) tele van ellentmondásokkal, virágnyelven íródott, hogy mindenki úgy értelmezhesse ahogy neki tetszik."

Nostredamusnak jóslatai voltak, a Bibliában pedig próféciák vannak. Bár a témában járatlanok számára a kettő szinoníma, valójában azonban nem így van. Tanulmányozva az ókori történelmet, megállapíthatom, hogy Nostredamus jóslatai semmivel sem különbek, mint amik az ókori jósdákat jellemezték. Hérodotosz ismertet egy pár ilyen jóslatot, szerintem még a stílusuk is ugyanaz. Azt mondják sokan, hogy Nostredamusnak voltak beteljesült jóslatai. Először is, ő kb 4000 jósverset írt, amik teljesen önkényes értelmezésen múlnak, mert tudomásom szerint maga Nostredamus semmilyen jegyezet nem készített arról, hogy a jóslataiban használt szimbólumok mit jelképeznek. Ha mégis annyira egyértelmű, amit Nostredamus írt, akkor értelmezd már kérlek nekem ezt:

"Éjjel van és azt hiszik, hogy a napot látták, A félig-disznó ember látásakor. Zaj, ének, harc, az égen csata látszik. És állati szörnyeket hallanak szólani."

Nostredamus semmit sem mondott arról, hogy mit jelenenek ezek a jelképek, tehát mindenki azt olvassa ki belőle, amit akar. a [link] oldal, ahonnan a jóslatot kimásoltam elmondja, hogy egyesek hogy értelmezik, de honnan tudjuk, hogy Nostredamus tényleg arra gondolt? Lehet, hogy 200 évvel korábban, más értelmezést adtak volna neki, ez csak a mai, korhoz igazított értelmezés. Ezek után lássuk a bibliai próféciákat.

Jézus Krisztus próféciája Jeruzsálem pusztulásáról i.sz. 31 tavaszán:

"Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre és harag erre a népre. Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje." (Luk 20,21-25)

Jézus jelkép nélkül beszél erről az eseményről. A történelem nyilvánvalóvá teszi, hogy ez a prófécia 66 és 70 között teljesedett be. Ott pedig, ahol a Szentírás szimbólumokban beszél, - Nostredamussal ellentétben - magyarázatot is ad a képekre. Dániel próféta például az i.e. 6. században látomásban szemlélte egy kétszarvú kos és egy kecskebak küzdelmét, ahol utóbbi győzött. A látomásban szereplő angyal >>szó szerint<< beazonosítja, hogy a kos a médeket és a perzsákat, a bak pedig a görögöket szimbolizálja (Dán 8,20-21). A próféta ebből megérthette, hogy Isten azt mutatta be neki, hogy a hellének győzelmet fognak aratni előbb-utóbb a perzsákon. Megjegyzem, e két hatalom csak azért került bemutatásra, mert kapcsolatba kerültek Isten választott népével, amely akkor Izráel volt. Tegyük hozzá, hogy az apokaliptikus látomásban nem mindig van meg az adott jelkép azonosítása, viszont a Biblia más könyvén belül valahol azonosítva van. Dániel könyve 7. fejezetében például nincs azonosítva, hogy mit jelképez a tenger, azonban az (Ésa 17,12; Jel 17,15) szakasz beazonosítja, hogy a Biblia szimbolikus világában és az ókori, Keleti apokaliptikus irodalomban a "tenger" a népeket jelképezi. Ezt már Petőfi Sándor is értette, amikor a "Föltámadott a tenger" című verséhez Dániel könyvéből vette a képanyagot.

13/14

Nem akarlak kiábrándítani, de sem Dániel, sem Ézsaiás könyve nem egyetlen szerzőtől származik, és a különböző Bibliát alapul vevő vallásokban nem is mind ugyanazokat a szövegeket tartalmazzák.

Ezek az írások utólag voltak egységesítve, amennyire lehetett, de így is felfedezhetőek a különbségek és különböző hangvételek.

@Snapette

Nem ábrándítottál ki, mivel a kedvenc témaköröm a keresztény teológia, nagyon szeretem a Bibliát, így ismerem a történetkritikai bevezetés-tudomány álláspontját. Ezekről feltételezhető, hogy elfogult magyarázatok. Nem mondom, hogy a mostani racionaista teológusok, akik írják a mostani hittudományos könyveket, mindd elfogultak, mert lehet, hogy ők ezt úgy tanulták ahogy, és nekik ez természetes. De azok, akiktől származnak ezek a tanítások, nos róluk feltételezhető, hogy előítélettel közelítettek a szent iratokhoz (ahogy ez ma is elmondható némelyekre). Bizonyíték erre az is, hogy a történetkritika a 19. században terjedt el, vagyis néhány évvel (vagy évtizeddel) azután, hogy Franciaországban bevezették az "Ész vallását" (így, szó szerint), és elindult a modernkori ateizmus európaszerte, amely egy ellenreakció volt a középkori, egyházi visszaélésekre - amelyekhez a Bibliának természetesen semmi közi nem volt - így pedig a racionalista szellemiség beférkőzött az egyházakba is.

Ami Dániel könyvét illeti, azt nem tudom, hogy pontosan hány szerzőnek tulajdonítják. Egy kommentárban olvastam, hogy véleményük szerint a 8. fejezetet más írta, mint a 8. fejezetet. Mindenesetre azt biztosan tudom, hogy a racionalista kutatók i.e. 167-164 (tehát az i.e. 2. század közepe) körülre teszik a keletkezési idejét, például arra alapozva, hogy a könyv arám nyelvezete a nyugati nyelvjáráshoz tartozik. Ma már azonban nem minden kutató ért egyet evvel, van, aki azt állítja, hogy keleti eredetű. A kutatásban sokat segítenek még a kumránban talált arám nyelvű dokumentumok (Apokrif Genezis - i.e. 1. sz) illetve (Jób Targuma - i.e. 2. sz). A tudósok jelentős eltéréseket találtak ezen arám nyelvű iratok és a dánieli arám között. Ami ugye azért is furcsa, mert a kritika szerint Dániel könyvét abban a korban írták, amelyikből a fent említett dokumentumok is származnak, következősképpen hasonlítania kéne rá. Éppen ezért több tudós is (Pl Y. Kutscher, A. Kaufman) is arra következtet, hogy Dániel arámja régebbi a kumránban talált i.e. 2-1. századi arámnál, vagyis maga a könyv sem keletkezhetett a 160-as években,mert nem tükrözi azt a nyelvjárást. Tehát ne kezeljük tényként a kései keletkezést. Továbbá: Ha Dániel könyvét valóban a kritika által feltételezett időben írták volna, még akkor is tartalmazna pontos próféciákat, amelyeket semmiképpen sem írhattak meg utólag, hiszen azok az események mind az i.e. 160-as évek után következtek be. Gondolok itt a Római Birodalom darabokra esésére, vagy a Messiásról szóló idői próféciára, amely tartalmazza a Jeruzsálem és a templom pusztulására vonatkozó kijelentést, amelyet i.sz. 70-ben teljesítettek be a rómaiak.

Ami Ésaiás könyvét illeti: Azt a prófétai könyvet azért kezdték el kritizálni, mert a perzsa Círuszról név szerint olvashatunk jövendölést, amely jóval a születése előtt íródott. Úgy tudom, a racionalista kritikusok azt gondolják, hogy lehetetlen ilyet jövendölni, ezért a könyvnek három szerzőt tulajdonítanak. A könyv keletkezését a következőképpen vázolja a történetkritika:

1-39. fejezet - "proto-Ésaiás" (i.e. 8-7. sz)

40-55. fejezet - "deutero-Ésaiás (i.e. 7-6. sz)

56-66. fejezet - "trito-Ésaiás) (i.e. 450 körül)

Régen azt mondták, hogy ezt az egészet az i.e. 1. században szerkesztették össze, és úgy született meg a most ismert Ésaiás könyve.

A régészet azonban nyilvánvalóvá tette, hogy az i.e. 1. századi szerkesztésről szóló elmélet nem állja meg a helyét, ugyanis az a kumránban talált i.e. 2. századból származó teljes Ésaiás tekercs bizonyítja, hogy nem történt olyan. A feltételezett egybeszerkesztés előtti időben a könyv egyben volt, nem voltak külön választva a részek. Ráadásul, ha igaz lenne az az elmélet, hogy több szerző írta volna a könyvet, akkor azt a zsidó bölcseknek jelezniük kellett volna, - ahogyan a Zsoltárok könyvében [amely egy több könyvből álló gyűjtemény] jelzik tudomásom szerint a váltásokat - ilyenről azonban szó sincs. Az ókori források - pl Josephus Flavius (i.sz. 1. sz), a zsidó krónikás is Ésaiás prófétának tulajdonítja az egész könyvet. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy az egyes fejezetek különálló formában léteztek volna. Soha senki nem talált ilyet, bizonyíték híján pedig ezek csak elméletek maradnak.

Megmondom őszintén, engem nem zavar, ha valaki a második századba teszi Dániel próféta könyve keletkezését, vagy Ésaiás próféta könyvének három szerzőt tulajdonít. Ez azoknak az embereknek az elmélete, akik úgy gondolják. Én pusztán annyit teszek, hogy nem azonosulok vele, és egy alternatív magyarázatot kínálok az embereknek, hogy aztán mindenki maga döntse el, hogyan lát ebben a kérdésben. Ettől függetlenül azonban szívesen olvasom a történetkritikai irodalmat is, hogy lássam, más emberek hogy látnak ebben a kérdésben, és hol tart a mai Bibliatudomány.

Egykis javítás:

*"...más írta, mint a 7. fejezetet"

Még annyi, hogy a racionalista szellemiség természetesen nem minden egyházba férkőzött be.

Bibliai tanácsok? Mégis melyik az, amelyiket senki nem ismerte azelőtt? A kézmosás? A higiénikus görög fürdők, csatornahálózatok mellett mi a kézmosás? Minden nép megfigyelte, mocsok=betegségek. Ebben mi a különleges???

Egyetlen egy tanácsot mondj, ami csak a Bibliában van és megváltoztatta az emberiség társas viszonyait, társadalmi berendezkedését, addigi rossz szokásait??? Csak egyet!