Mennyire számít kettős mércének a mai társadalomban, hogy a vallásosokat nem zárják elmegyógyintézetbe? (nem provokálok, lent kifejtem)

A természettudományok területén legfeljebb úgy érthető a bizonyítatlan hipotézis, hogy nincsen rá olyan bizonyíték, ami kizárólagossá tenné azt az egy adott elméletet, és kétséget kizáróan falszifikálná az összes többit - ehelyett van az, hogy az olyan elméletek kerülnek elfogadásra, amelyet a legtöbb bizonyíték támaszt alá. Ez nem zárja ki, hogy egy elmélet teljesen, minden körülmények között helyes, hiszen bármikor kiderülhet valami új, ami alapjaiban rengeti meg azt az elméletet. De azt sem jelenti, hogy bizonyítatlan (ezért nincsen pl. 150 éve alternatívája a darwinizmusnak)

Az más kérdés, hogy ezt az egész tényállást hogyan oktatják az iskolákban, ahol legtöbbször bemutatják a tudomány eredményeit, kvázi "kinyilatkoztatásképp", de magáról a tudományos módszerről egy szó sem esik, pedig ez szerves része (szerintem pedig sokkal érdekesebb, mint az eredmények bemagoltatása, és új dimenzióit nyithatná meg a természettudományok oktatásának).

Kedves Kérdező!

Kétségtelenül igazad van valamennyire, de azért annyiban nem teljesen állja meg a helyét, hogy a tudomány igenis számon tartja a vallásos téveszméket.

Nem vagyok szakember, de annyit tudok, hogy abszolút egészséges ember az egy fikció, ez az elmére is vonatkozik.

Mindenkinek vannak kisebb, nagyobb lelki defektusai, amiket általában kompenzál valamilyen módon, kinek nagyzási hóbortja, kinek kisebbségi érzése van.

Volt egy ismerősöm, lakótelepen egy házban laktunk és akinek az anyja sikoltozni kezdett, ha a szomszédos ház valamelyik ablakán megcsillant a napsugár. - Belőtték az atomot - jajveszékelt, de egyébként nem volt veszélyes, kissé sebesen beszélt és szerette magát dicsérni, pozitívan beállítani, ahogy sokan mások, ez volt neki a flúgja, mert a hiányos természettudományi ismereteiből valahogy ilyen furcsán állt össze nála a kép. Ilyenkor teljesen megzavarodott, tisztára pánikban volt és eltartott egy darabig, amíg helyrejött.

Felvilágosításról szó sem lehetett, azon ő már régen túl volt, vallásos hittel felérő volt a hozzáállása, ami csak a közelállóknak körvonalazódott valamennyire, hiszen az idegenek nem ismerték a körülményeket és erről nem készült írás, mint a Biblia a vallásról.

A fia próbálta gyógyíttatni és az orvosok a szanatóriumban diagnosztizálták is, de mivel nem volt sem ön, sem közveszélyes, kiengedték, hiszen rengeteg ember szaladgál szabadon ennél nagyobb defektusokkal is, ha mindenkit bezárnának, aki egy kicsit furcsa, extrém, vagy különc, százszor ennyi diliházra lenne szükség és ezeket a téveszméket gyógyítani sem lehet.

Redőny, függöny a megoldás, kerülje a lehetőséget a mániájával való szembesülésre, ennyi volt a javallat, bár időnként hallottam azért róla, hogy később is volt rohama.

A vallásos kábulat nem olyan mértékű a legtöbb esetben, hogy képtelen legyen valaki közösségben élni, vagy a munkáját végezni, persze vannak extrém esetek is, de ez elég ritka. Egy átlagvallásos alig különbözik mondjuk egy fradistától, aki akkor is úgy érzi, hogy a Fradi a legjobb, ha éppen tönkreverik és még a klubhűség is hasonló mindkét esetben.

Szóval abban egyetértünk, hogy el vannak szállva a vallásosak, de a kereszténységhez már kétezer éve hozzászokott a világ és magában a rendszerben is vannak fékek, a hittételek, a papok gyakran kényszerítik az elvakult hívőket, hogy észre térjenek valamennyire, szálljanak le a magas lóról és szabályozzák a képzeletüket, vagyis egy olyan tartományban lavíroznak velük, amely a társadalom számára még veszélytelen.

A teljesen bezsongókat könnyű kiszúrni, azokat általában le is kapcsolják, ha elhatalmasodik a képzelet világa, de ez elég ritka eset és még azoknak is jobbat tesz a család türelme, mint az idegosztály, ahol csak végképp megőrül a szerencsétlen.

Szia

En hiszek Istenben igy a te szemszogedbol elmebeteg vagyok ezert nem lehetek objektiv :) de azert megprobalom.

Szoval a vita kedveert beszeljunk most csak azokrol a hivokrol akik vallasosak is tehat egesz eletuket e kore szervezik, feletsuk el a kepmutatokat, szoval szerintem nem lenne logikus ezeket a hivoket teveszmeskent kezelni vagy barhogyan is diszkrimnalni.

A legtobben ugyanis dolgozo csalados emberek adot fizetnek meg minden szerves reszei a tarsadalomnak. Az osszes embernek kb a fele nincs ennyi borton . Raadasul nem artanak senkinek ....ok vannak radikalisok meg meg beteg emberek de nem tobb mint a.nem hivo oldalon.

Azt mondod a tudomany allaspontja szerint teveszme.. Ez sem igaz sok tudos nem hisz benne megint masok hisznek, valaki szerint nem bizonyithato masok szerint nyilvanvaloan leteznie kell.

A tudomany alapjait emberek alkottak, nem hivok vagy ateistak , hanem siman emberek. Kulonbozoek vagyunk sosem lesz teljes egyetertes mindenben.De a tarsadalom addig nem rekeszt ki egy egyent vagy egy kozosseget amig az v azok nem karositjak a meglevo rendszert , vagy ha on es kozveszelyes.

" nyilvan ha egy ember azt allitja h Isten beszel hozza es utasitja h gyilkolasszon .. akkor az mar veszelyes es a hivok az elsok akik elhatarolodnak tole,

de ha valaki templomba jar imatkozik adakozik , az hasznos es epito tagja a tarsadalomnak. Ezerszer jobb mint ha szabad idejeben pialna meg narkozna.

Tehat nem tudok neked igazat adni kerdezo , nem belyegezhetsz meg senkit csupan azert mert szerinted teved :) !

az olyan mint az inkvizicio

Miguel de Cervantes óvatosan Don Quijote történetébe szőtte a véleményét a vallásról, mert ez a mű tükörképe a keresztény hitnek és annak a világnak, amit a vallás uralt az ő életében.

Hiába óvatoskodott, az inkvizícióban sem volt mindenki ostoba, rövid idő múlva el is fogták, de mivel belátta valamelyik főpap, hogy remekművel van dolguk, hamarosan elengedték, de azontúl gyanakvással kezelték, egy csomó műve elkallódott.

A búsképű lovag históriája remekül bemutatja, milyen képzeletbeli világot tud felépíteni magának bárki és bátran küzdhet a saját maga kitalálta lényekkel, képzeletbeli óriásokkal és egyéb lényekkel.

A szegény kóbor lovag a halálos ágyán észre tért, de nem lett tőle boldogabb, és egészen jól megvolt a kissé butácska fegyverhordozójával, akinek volt annyi józan paraszti esze, hogy ha kellett elsimítsa a dolgokat és helyrehozza ura balfogásait.

Akármennyire is hülyén hangzik, szerintem nagyon jó kérdést tettél fel! És a végén meg is válaszoltad: a válasz a TÖRTÉNELEM.

A kérdésedből is látszik, hogy mennyire lehetetlen elvonatkoztatni a világunkat a múltjából, mennyire nem lehet "tiszta fejjel", a puszta logika alapján felépíteni egy rendszert. A kereszténység és a kacsaimádat (ez tetszett :) ) között éppen az a bizonyos 2000 év a különbség, és ez lényeges különbség! Nem csak arról van szó ugyanis, hogy "így alakult", hanem sok-sok ember élete, munkája, áldozata van mögötte. Milliónyi tanúnk van a kereszténységre, míg a kacsaimádatra nincs - ez már egy bírósági tárgyaláson is nyomós bizonyíték lenne :)

És akármennyire is divatos mostanában a hideg és "tudományos" társadalomszemlélet, be kell látni, hogy az elődeinkre vagyunk utalva, azt gondoljuk, azt hisszük, azt használjuk, amit ők ránk hagytak. Ha nem így lenne, akkor... hát, kereshetnénk magunknak egy barlangot, és kezdhetnénk mindent elölről.

Persze van fejlődés (de legalábbis változás), de csak lassan. Ez a lényeg: LASSAN. A vallástalanodás, a szekularizáció, a kereszténységtől való eltávolodás is kétszáz éve tart, és ha maga a vallás teljesen el is tűnne, az egész gondolkodásunkban, kultúránkban, hozzáállásunkban még nagyon-nagyon sokáig lesznek olyan dolgok, amik csak a kereszténységen keresztül érthetők meg. Mint például az, hogy miért nem zárjuk elmegyógyintézetbe azokat, akik Istenben hisznek.

Először is reagálnék a cikkre. Az exorcizmust azért övezi ennyi rejtély, táptalajt adva sajnos a bugyutábbnál bugyutább filmeknek, írásoknak, mivel nagyon bizalmasan kezeli az Egyház. Ugyanaz ez, mint az orvosi titoktartás. Egyébként nem mennék bele a témába, mert én sem tudok róla eleget, de sokkal több köze van az ördögűzésnek egy pszichológiai kezeléshez, mint a filmekben látott rángatózásokhoz, meg a keresztekkel való hadonászásokhoz.

A kérdésre válaszolva: Nem fogom most itt kikérni magamnak, hogy nem vagyok elmebeteg és "téríteni" se próbálok, hanem megpróbálok nem hívő szemszögből válaszolni. Elmegyógyintézetbe azért zárják a beteg embereket, mert kezelésre szorulnak, mely nélkül nem élhetnek teljes életet és nem lehetnek hasznos tagjai társadalomnak. A fő különbség itt van a kettő között és ezt még a nem hívők sem vitathatják, hogy függetlenül attól, hogy a vallásosoknak "tévképzeteik vannak és elborult dolgokat gondolnak", azért ugyanolyan részei a társadalomnak, mint bárki más. Sőt, nagyon sok hívő segít az elesett embereken, jótékonykodik, ami sajnos a súlyosan elmebetegekről nem mondható el. Pszichológián mondták, hogy ott a határ az egészséges és a beteg között, hogy valaki tud-e dolgozni és képes-e szeretni (a szeretetet elfogadni és szeretni másokat is). Ha igen, akkor egészséges. A vallásosok ezek szerint egészségesek.