Miért Istentől kell bocsánatot kérni, ha valaki ellen vétünk?

A kereszténység faramuci logikája szerint ugyan szabad akarat van, de ez mégsem annyira szabad, hogy Isten ne bújna el mögötte, vagy a sátán.

Ha az ellenkezőjét nézzük, az jobban megvilágítja a kérdésre adandó feleletet, illetve a problémát.

Ha valaki jót tesz veled, segít rajtad, akkor is először Istennek kell hálát adni és neki kell megköszönni a jóságot, a segítséget. Maga a jótevő másodlagos, neki nem jár különösebb hála, mert csak Isten eszköze volt.

Sokan egyébként is szívesen gondolják, hogy a gonosztett, amit esetleg elkövetnek valaki ellen, szintén magán viseli ennek a jegyét, hiszen Isten nem ver bottal, hanem nyilván másképpen büntet, sugallja a mondás és jó lehetőség elbújni a háta mögé, hogy csupán az ő eszköze volt és az ő akaratát teljesítette az elkövető.

Számos példát felhozhatnék, mondjuk Attila, mint Isten ostora is emlegetett.

Az egyébként pszichológiailag feltárt, hogy az ellenünk elkövetett vétkeket könnyű megbocsájtani, legalább is sokaknak, amíg pont azt nehéz feldolgozni, amit mi követünk el másokkal szemben. Ilyenkor mintegy ürügyet, vagy igazolást keresve meggyűlöli az ember az áldozatát és úgy nyer feloldást a saját lelkiismerete alól, hogy mindenféle rosszat tulajdonít az áldozatnak, gondolatban befeketíti, aki mintegy megérdemelte amit kapott és így a vétek máris inkább büntetésnek tűnik.

Hogyan lehetséges az, hogy aki fertelmesen gonosz életet élt, de a halála előtt megbánja a vétkét és Istenhez fordul, az kegyelmet kap?

A keresztények a megbánást emelik ki, de itt a lényeg inkább a mondat másik felén van, hiszen egyszerű megbánással még semmit sem tehetsz jóvá.

Viszont az, hogy a keresztények közé tartozzál, az mindenek felett áll a vallásosak között.

Térj meg és még a bűneid is megbocsáttatnak!

Ámen.

A zsidó vallás szerint az Engesztelõ Napon kérjük I-ten bocsánatát és hisszük, hogy meg is bocsát ( noha bûneink felsorolása az imakönyvben több oldal ).emtménye ellen véte

DE

amit embertársunk ellen követtünk el, azt csak akkor bocsátja meg I-ten, ha már a sértett ember bocsánatát elnyertük. Más helyett az I-ten se tud megbocsátani. ( :) ) Ilyesmire nem adott magának felhatalmazást.

Viszont I-ten bocsánatát is kell kérnünk, mert ha ember ellen, I-ten teremtménye vétettünk, "rongáltuk" I-ten teremtményét, azzal I-ten ellen ( is ) vétettünk.

Kedves 11-es!

A szabad akarat azt jelenti, hogy eldöntheted, hogy elfogadod-e Istent istenednek, vagy nem! Ha te nem fogadtad el, akkor kérlek ne is beszélj azok nevében, akik elfogadták!

Kedves Kérdező! Természetesen a megbántott személytől is bocsánatot kell kérni. Arra, hogy miért kell Istentől is, többféle magyarázat is van. Először is azért, mert elszomorítod. Másodszor pedig azért, mert az Ő teremtényét bántottad meg. Most képzeld el, hogy gyermekként virágot szedsz édesanyádnak, aki meg sem köszöni, vázába sem teszi, hanem egyesével elkezdi letépkedni a szirmait. Nem esne rosszul, hogy amit te teljes szívedből, jó szándékúan készítettél, így tönkreteszi? De hogy legyen egy kicsit még emberközelibb a példa: meglátja a testvéred, és ő kezdi el letépegetni a szirmait. Így aztán még csak oda sem tudod adni édesanyádnak!

Remélem, ebből érted, hogy mire akarok kilyukadni.

Üdv: Egy keresztény gondolkodó

Én arra gondolok, hogy a bocásnatnak mindig több lépée vn:

1. Elismerni ami történt, önmosdatás nélkül. Aki megbánta az nem kezd kimagyarázkodni, köntörrfalazni, aki ezt teszi az nem bánt meg semmit.

2. megbánni nem elég, jóvátenni kell.

3 ha az egyensúlyi állapot így létrejött, megtisztítani magunkat , isten elé járulni és kérni az ő bocsánatát.

én ezt csak magamtól gondolom, kezdő hívő vagyok csak.