Mi a véleményetek Stephen Hawking állításáról?

Azt gondolom, hogy ennek az állításnak semmi alapja nincs, hogy az ősrobbanás előtt nem létezett az idő. Ez egy téves idő elképzelésre alapszik.

Mellesleg ha "idő" sem létezett, akkor robbani sem robbanhatott semmi, meg változni sem változhatott.

Tehát a logikus megállapítás az volna, hogy ha azt mondanánk, hogy nem kellene létezni a világnak.

Egyébként meg nem az a fő kérdés, hogy mi volt a robbanás előtt. Hanem, hogy mi robbant, mi indította be stb...

Ilyen megállapításokat meg bárki képes tenni, hogy ha az Úr nem létezik, akkor Mennyország sincs és pokol sem.

Azzal viszont egyetértek, hogy a sorsunkat senki nem irányítja. Szegény Hawking fejét biztos az idótább nézetekkel tömték amikor kicsi volt. (mert azt sem értem, hogy honnan szedte, hogy egyesek szerint a sérült emberek bűnösek)

Bevallom, hogy én soha nem értettem, hogy miért csak úgy lehet valamit értékelni, hogy múlandó. Más meg pont ezért nem értékeli.

Először is, Hawking professzor valóban nagy műveltségű ember, kétségtelen, hogy korunk egyik legnagyobb zsenije. A "Mindenség elmélete" című könyve megvan nekem, szórakoztató és érdekes olvasmány volt, ki is olvastam. Jelen esetben azonban nem értek vele egyet, majd mindjárt megindoklom hogy miért, Hawking védelmében viszont annyit mondanék, hogy ő bizonyára azért állíthajtja ezt, mert Istent a saját világképébe helyezi be, tehát korlátok közé akarja szorítani.

És akkor, hogy miért nem értek vele egyet: A Biblia szerint az időt is Isten teremtette, ahogy a természeti törvényeket is, tehát őt ezek nem korlátozzák, mert azokat is ő alkotta. Másrészt, Hawking professzor az időt valószínű a mi szemszögünkből értelmezi, a Biblia azonban utalást tesz rá, hogy Istennél másképp telik az idő (2Pét 3,8). Ezek az érvek tehát nem állnak helyt.

Hawking nagy koponya. Egyedül álló szellemi teljesítményt mondhat magáénak. Az elmélete is az, de akkor is csak elmélet. Az idő természetesen nem létezik önmagában -értelmetlen. Tehát ilyen értelemben logikus és elfogadható amit mond -hogy nem létezett. A gond azzal van, hogy ő a semmit tételezi fel az univerzumunk kialakulása előtti állapotnak. Tehát a mi univerzumunknak nem volt ideje, mivel maga az univerzum sem volt. Ő egy tipikus materialista, aki nem gondolkodik tovább -visszafelé- mert az ősrobbanás előtti állapotokat úgysem lehet vizsgálni, mérni, megfigyelni. Ez a materializmus korlátja. Ő eme korlátokon belül vizsgálódik, gondolkodik és azt magas szinten teszi.

Szerintem a karámon kívül is van világ, legfeljebb mi bentiek nem látjuk. A rét nem csak a falakig tart. Kint is nő a fű.

Gyerekkoromban törtem ilyesmiken a fejem, vagyis szerintem Hawking nélkül is eljut mindenki eddig. Időnként még határozottan megadott válaszok sem állíthatók fel, nyugodtan kimondhatjuk, hogy ha valamit nem tudunk, azt be lehet ismerni.

- Hol van a világ vége? - kérdezték már régen is, mert hiszen - valahol csak vége kell, hogy szakadjon, de mi van azon túl? -

A válasz olyan, legalább is a Földre nézve, hogy keveseknek jutott volna eszébe előtte, merthogy ugye gömb alakú a világunk, nincs vége és nincs eleje.

A világ keletkezése is ehhez hasonló és valóban felesleges túlzottan elmélkedni olyasmin, amire semmi esélyünk nincs, hogy valahogyan meggyőződjünk a gondolat valóságtartalmáról. Az már az őrület mezsgyéje, a meghülyülésé, az elme elborulása is kockáztatva van.

Játékosan persze mindent el lehet gondolni, de ezeknek a gondolatoknak a súlya is csupán annyi, amennyi bizonyítható erő van mögötte és a valóságnak megfelelő tényekkel véletlenül sem szabad egy kategóriába sorolni.

Engem a materializmusról inkább az győzött meg, hogy minden élőlény megszületik és elpusztul, ahogyan a növények is, az ember sem különb semmi esetre sem. Az értelme valamivel nagyobb, mint az állatoknak, ennyi az egész, de egyáltalán nem vagyunk olyan különlegesek, mint azt a keresztény vallás tanítja. Az élővilág felépítése, az ember helye ebben teljesen harmónikus, az evolúció tana jól megadja a választ a fajok kialakulására. Pár szóval nehéz ezt leírni és talán bele is lehet kötni néhány szavamba, de azt akarom kifejteni, hogy el kell fogadni a világot olyannak, amilyen. Felesleges nem létező élőlényekkel bonyolítani, vagy magyarázni a dolgokat. Istenek, ördögök, angyalok nincsenek, de még boszorkányok és varázslók sem, csak legfeljebb a mesékben.

Lehet helyette viszont forgatni a biológiakönyvet, lehet tanulmányozni a geológiát, a paleantológiát, a régészetet, a csillagászat különféle ágazatait és mást is, sorolhatnám a különböző ágazatokat, amik alapvetőleg cáfolnak vallási téziseket, de szinte minden tudományág érinthet olyan területet, ahol a vallási tanítások is súrolva vannak, ám ilyenkor azt figyelmen kívül kell hagyni, mert semmi sem bizonyítható belőlük, vagyis minden esetben megmaradnak a gyermekmesék kategóriájában, a fantázia birodalmában.

"Stephen Hawking állításáról"

Ez nem csak Hawking állítása, hanem mellette sokmillió ateistának is.

Nem tudom, hogy egyeseknek miért nehéz elfogadni, hogy nincs se Isten, se Télapó, se krampuszok, se fogtündér, se húsvéti nyuszi.

Az idézet és a reakciók pontosan mutatják, miért kell nagyon óvatosan nyilatkozni egyes kényes kérdésekről.

Elhangzik egy állítás, és a leggyakoribb "ellentmondásfelvetők", a "de mi volt a nagy bumm előtt" című nagyokosok felé történő magyarázat. Természetesen van összetettebb magyarázat is, de Hawking célja az volt, hogy az előbb említettek értsék a gondolatmenetét (mellesleg kizárt, hogy e témát Hawking e pár mondattal elintézi. Ez nyilván egy kiragadott idézet. Aki teljes véleménynek képzeli, nemhogy nem ismeri a tudós gondolatmenetét, de ismeretlenül is lenézi).

Nem árt tisztázni, két eset van:

1. Nincs isten. Ezt azok állítják, akik megpróbálnak tudományos eszközökkel (ennek jelentését nem fejtem ki) gondolkodni. Megpróbálnak, de nem sikerül teljesen. A tudomány ugyanis nem azt állítja, hogy nincs, hanem azt, hogy nincs rá bizonyíték. Még csak azt se mondja, hogy nem is lesz, legfeljebb ezt tartja valószínűbbnek. Az, hogy valami nincs, vagy a létezésére ezidáig nincs bizonyíték (e szónak is megvan a maga jelentése), az nagyon két dolog és nem keverendő.

2. Van isten. Ezt azok állítják, akiknek szükségük van istenre valamilyen módon, ezért hisznek ebben az állításban. Számukra nincs szükség bizonyítékra, ők erről vannak meggyőződve, e köré egy rendszert építenek és (többé kevésbé) aszerint élnek.

Ez két eltérő szemlélet, két eltérő mentalitás. Nagyon nehéz és sok tudást igényel egy alapvetően másik mentalitásba képzelnie magát az embernek, és annak szabályrendszere szerint elképzelni az életet. Nagyon kevesen mondhatják, hogy ez mértékadó módon sikerül. Ezért a legtöbben nem értik, hogy képes a másik szemléletű normális életre, mikor az szerintük nem lehetséges. Pedig, mint látjuk, sokaknál működik itt is, ott is. Ezt a jelenséget toleranciának hívják.