Manapság sokan fordulnak a keleti vallások felé. Miért van az, hogy nekem még a sztoikus filozófia is többet ad, mint a hinduizmus vagy a buddhizmus?

Az, hogy neked a sztoikus filozófia többet ad, nem a sztoikus filozófiát, vagy a hinduizmust, vagy a buddhizmust minősíti, hanem téged.

Úgyhogy azért "van az", ami, mert te az vagy, aki, és ez semmit nem változtat a keleti vallások, filozófiák értékén.

Nem kell foglalkoznod a keleti vallásokkal, nagyon jól megvannak azok nélküled.

Nekem itt nem kell érvelnem. Hozzád a sztoikus filozófia áll közel, a hinduizmus vagy a buddhizmus pedig nem. Itt nem nekem lenne érvelési kötelezettségem, nem én tudom a miértet. Nyilván nem fogok a vallásokról filozófiákról összehasonlító elemzést adni. Te könnyebben meg tudnád fogalmazni a preferencia sorrended okát, de nem teszed, hanem rám tolod, hogy én nem indoklok.

Aki filozófiával foglalkozik, annak több esze is lehetne.

Tudnál valami statisztikát mutatni arról, hogy hányan fordulnak a keleti vallások felé? És egyáltalán kik? Európaiak? Vagy az USA területén élők?

Dante

Nos, ami azt illeti ez mindig így van.

A szomszéd fűje mindig zöldebb.

Ha megnézed az európaiakat/nyugatiakat akkor azt veszed észre, hogy mindenki a távol-keleti vallásokra gerjed. Mindenki a Buddhás dolgokra élvez.

De ha elmész a Távol-Keletre akkor meg azt látod, hogy ott mindenki a kereszténységre veri ki. Elég csak megnézni, hogy mennyi keresztény van Dél-Koreában.

Ez olyan mind amikor Zambiából jön egy néger csávó Budapestre. Az összes magyar csaj a csávó fekete kukiját a puncijába kívánja.

De ha egy fehér magyar csávó elmenne mondjuk Indiába akkor meg azt venné észre, hogy néhány utcányi séta után ott követi őt vagy tizenöt hindi csajszi.

Mellesleg a sztoicizmushoz eléggé hasonlít az Iszlám vallás.

Hogy sokan fordulnak a keleti vallások felé, ez leginkább a globalizáció velejárója. Egyébként a dolog kölcsönös: keleten pedig sokan fordulnak a kereszténység felé.

Hogy neked a sztoikusok többet adnak, mint a keleti vallások, az a te dolgod, ahogy megjegyezték előttem: kinek a pap, kinek a papné.

Azt azonban így látatlanban borítékolom, hogy nagy valószínűséggel nem találkozhattál a buddhizmus és a hinduizmus hiteles interpretációjával MO-n, hacsak nem a Tan Kapuja Buddhista Főiskolára jársz.

Még ha sikerült is hiteles olvasnivalóhoz jutnod (aminek azért már eleve nem nagy az esélye) az önmagában nem elég, kell hozzá egy tanító is, aki mindig korrigálja az aktuálisan felmerülő félreértéseket. Mert azok gyakran adódnak. Nyugaton szocializálódott embernek a keleti vallásokkal/filozófiákkal ismerkedni, autodidakta módon - reménytelen vállalkozás.

Schopenhauert meg Nietzscét pedig hagyjuk inkább. Ha olvastak is valami keleti irodalmat, semmit nem fogtak fel belőle. A saját műveik ezt ékesszólóan példázzák.

A nyugati koponyák közül C. G. Jung és Erich Fromm, akiknek volt némi affinitásuk a keletiekhez, de ők ugye nem is filozófusok. És még Thomas Mertont kell említeni, aki mélyen hívő katolikus szerzetesként mélyült el a témában.

Tulajdonképpen Mertont ajánlanám szívem szerint mindenkinek, csak az a gond vele, hogy nem könnyű olvasmány. Egyfelől szükséges az olvasásához az a hívő keresztényi attitűd, ami Mertonnak is volt, másfelől pedig szükséges az a nyitottság és fogékonyság a keleti vallások irányába, ami Mertonnak ugyancsak volt, de a hívő keresztények többségét egyáltalán nem jellemzi.

Szerintem már eleve probléma van a keleti filozófia szókapcsolattal. Mert a keleti életszemlélet -ahogy más is írta-, nem filozófia a szó igazi értelmében.

A keleti szemlélet nem ok-okozati összefüggéseken alapul, hanem a véletlenszerűség, az esetlegesség az alapja. Inkább pszichológia, ha már címkét kell ragasztani rá.

Hogy valakinek személy szerint mi ad többet, az olyan sok mindentől függ, hogy teljesen meddő próbálkozás gondolkodni rajta, nem?