Ateisták, titeket hogy szeretnétek, hogyan temessenek el?

Aki ateista, az biztos nem akar imádságot a temetésnél, az emg, hoyg akar-e és milyen beszédet, az inkßabb függ az egyéb személyiségjegyektöl, mint attól, hoyg valaki ateista vagy vallásos.

Én személy szerint a legszivesebben semmilyen temetést nem akarnék, semmiféle beszéddel meg torozással - csak ez sajnos nem megoldható.

A szertartás rendkívül sokféle lehet, annak a vallási csak egy szűk része. A helyek is széleskörűek, a vallások által fenntartott temetők ennek töredékei.

Ezért nem látok semmiféle problémát, maximum fantáziahiányt.

Egy lehetőség: rokonok, barátok megemlékezései, gyászzene, sok más témába vágó műsor is lehetséges, majd szórásos temetés. Alternatíva: e célra kijelölt állami földterület. És a lehetőségeknek mindössze a fantázia szab határt.

Nem szeretném, hogy eltemessenek, vagyis a válaszom az, hogy sehogy.

Azért ez biztosan meg fog történni, de a szertartás, a megemlékezés a túlélőknek fontos, aki már alulról szagolja az ibolyát annak bezzeg tök mindegy.

Igazából tökmindegy.

Hamvasztás beleférhet, de akkor már akár el is szórhatnák a hamvaimat egy sírhantba, és vágott virágok meg koszorú helyett sokkal jobban nézne ki néhány virág beültetése erre a hantra, s ha valaki vissza is akar járni, az gondozhatja.

- Szertartás minek? Ha mégiscsak van Isten, akkor is éppen tökmindegy... nem sokat változtat rajta más bármi ténykedése... az én tetteim s gondolataimért egyedül én felelek.

- S ne felejtsük el az anyagi vonzatait... "Jó üzlet a halál", írta Rejtő is, de a temetési vállalkozóknak különösen. Láttam pár számlát, hihhetetlen, hogy mi összeget el nem kérnek a csipcsupp dolgokért, mint az urnát takaró kendő, vagy hogy pár métert vinni kell az urnát... meg a malomkeréknagy koszorúk, csak azért, mert a szokás úgy kívánja...

Ha örökül hagyok bármit is az esetleges utódaimnak, legkevésbé azt várom el, hogy ilyen hiábavalóságokra költsék, mint aranyozott selyemszalag (mintha attól jobban átjöhetne a már nem evilági lényem számára az utolsó üzenetük...), meg a giccses izék, egy kenetteljes pap, aki tök érdektelen dolgokat regél, meg kimagasztalja az általa még hallomásból sem hallott, soha sem létező jótetteimet... persze, van, aki nem fogad el pénzt, de akkor is illendő adni neki...

Ha valaki beszélni akar, beszéljen. Ha hallgatni, hallgasson. Hisz ezeknek is elrendelt idejük van, nemde? :)

Szóval nekem ez az egész temetősdi olyan álságos...

A kirendelt díszletembereket pont nem érdekli az elhunyt, teszik a protokolldolgukat, mint a menzán a konyhásnéni, max az néha kedves.

És az is röhej, hogy ilyen alkalmakkor bezzeg összejön a család, meg meg is beszéltetnek, hogy akkor innentől majd tarjuk a kapcsolatot... fenéket.