Miért nem tudják az emberek, hogy ha meghalnak nincs tovább? Nem lesz semmien mennyország pokol semmi, csak az örök sötétség?

Kösz, Dongaben, leveled NEM várjuk. Maradj csak itt szépen szenvedni a gyakorin:D. És gondold át: azt tapasztaljuk,hogy van halál. Azt az egyet nem tapasztaljuk: mit jelent az ÉN halála? Mindig MÁS hal meg. A különbségről nincs tapasztalatunk.

Vannak leírások: mit jelent például annak a halála, aki úgy tudta kimondani ÉN VAGYOK - hogy még a legközelebbi tanítványai is hátraestek az erejétől. Ő ugyanis valóban azt mondta: én. Meg azt is : Én és az Atya EGY vagyunk. (meg azt is "kövessetek engem" - hogy ti is ki tudjátok ezt mondani)

Amikor szólítanak a hivatalban: Ki a 23-as? és azt mondom: én vagyok - az nem az az én, az ÉN.

"Megkérdezhetem, hogy ki vagy mi programozta fel ebben a számítógépben az intelligenciát?"

A magzat kifejlődésekor a DNS alakít ki egy alapvető, nagyrészt reflexen működő intelligenciát, ami aztán tanulás és születés utáni agyfejlődés során továbbfejlődik.

Senkinek sem kellett ezt felprogramozni, mert magától alakult ki.

Az első állatok, a szivacsok semmilyen idegrendszerrel rendelkeznek kb. mint a növények, olyan szinten tudnak reagálni a környezetükre.

A csalánozók pl. medúzák már rendelkeztek egy egyszerű, hálózatos idegrendszerrel, ami alapvető dolgokat képes ellátni pl. a ritmikus mozgást ami az úszáshoz kell, és az ellenkező irányba úszást, ha valami az állathoz ér. Először idegrendszer nélküli ősmedúzák voltak, afféle "lebegő szivacsok", és mivel minden szaporodáskor a DNS mutálódik valamennyire, egy csomó féle torz élőlény jött létre. Ezekből valamelyik nem tudott továbbélni és szaporodni (pl. előnytelen mutációja miatt nem tudott táplálkozni) másoknál viszont megjelentek ezek a primitív idegsejtek, az is lehet, hogy először más funkciót láttak el, mint az ingerületek közlését, de aztán a környezetre való gyors reagálás olyan hasznosnak bizonyult, hogy fennmaradt ez a mutáció.

Aztán lettek az első kétoldali szimmetriájú állatok pl. a laposférgek. Nálunk már egy összevissza ideghálózat helyett szervezett, létraszerű az idegrendszer felépítése, a fejükben pedig megnagyobbodott agydúc van. A fej van ugyanis az élőlény elején, ott vannak a látásra a szemek, ott táplálkozik, tehát oda kellett több számítási kapacitás, azok a laposférgek értek el nagyobb sikereket, amiknél egy fejközpontú, agydúcokból szervezett idegrendszert alakítottak ki a mutációk.

Ezek után jöttek a halak, kétéltűk stb. amiknél egyre nagyobb és jobban szervezett lett ez az agyközpontú idegrendszer. A nagyobb és bonyolultabb felépítésű agy nagyobb számítási kapacitást és nagyobb tárhelyet biztosított az információnak ezáltal egyre fejlettebb intelligenciára tettek szert.

A legtöbb hal pl. el van "mint hal a vízben" nem véletlenül alakult ki ez a mondás, a béka már képes lesből támadni, és így tovább.