Öngyilkosok a pokolba kerülnek, aki betegsége miatt lesz öngyilkos, az is pokolba kerülnek?

Szia,

Nehéz kérdés ez. Vizsgáljuk meg először a józan emberi gondolkodás, majd a kinyilatkoztatás tükrében.

Én azt gondolom, hogy az öngyilkosság egy nagyon önző cselekedet. Az öngyilkosságot elkövető ember nem vállalja a helyzetétől megkövetelt küzdelmeket, hogy egy gyümölcsözőbb életet éljen tisztelvén a realitást, hanem teljességgel elzárkózik ettől, mert a valóság nem az ő elképzelése szerint alakult. Ahelyett, hogy meghajolna alázattal a realitás előtt, inkább kb. "megsértődik" rá.

Azt írtam: "gyümölcsözőbb". Ugyanis saját életem nem csak nekem fontos. Önmagam boldogsága a cél, de ugyanakkor (többnyire közvetett) felelősséggel rendelkezem mások életminőségéért is. Megnevettethetek, boldoggá tehetek, segíthetek, taníthatok másokat. Az öngyilkos pedig nem törődve azokkal, akik őt szeretik, vagy számítanak rá, eldobja életét. Gondolj bele: mennyi fájdalmat, szenvedést, és szellemi-anyagi kárt okoz családjának, barátainak vele...

Azonban ha pusztán az egyén nézőpontjából nézzük, akkor az öngyilkos ritkán van elég - mentálisan - józan állapotban ahhoz, hogy felelősségét mérlegelje. Általában a nagy kétségbeesés lesz úrrá rajta, az erős zaj elméjében, amelytől semmiféleképpen nem lát tisztán abban a pillanatban, amikor megteszi. (Persze személy szerint én ettől elválasztanám az előre kitervelt öngyilkosságot, amelyet felkészülés előz meg. Ugyanis az emberben az életfenntartó ösztönök elég erősek, hogy kijózanítsák abban a pillanatban, s így esetenként visszafordítható lenne a folyamat, csak az egyén makacssága vezeti az öngyilkosság véghezvitelére.)

Most nézzük meg azt, amit az Ítéletről tudunk. A valaha élt szentek és mindazok, akik kutattak e témában, arra az elsőre tán furcsa következtetésre jutottak, hogy az egyén üdvössége, vagy kárhozata kizárólag az egyén döntésén múlik. Magyarul: "akkor kárhozol el, ha akarsz".

Mi is a Pokol? Jézus Krisztus fogalmaz pontosan. Ő úgy nevezi, hogy a "külső sötétség". Emlékezzünk a teremésre, mikor Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Egyháztanítók megegyeznek abban, hogy itt nem feltétlenül a fényre kell gondolni, hanem arra, hogy Isten önmaga létében és mindenségében különválasztott egy helyet, ahol Ő nincs. Ez a sötétség. Hogy miért tett így? - Hát nemde ez teszi lehetővé a szabad akaratot? Hiszen így Isten jelenléte nem determinálja a döntéseket Törvényével, hanem meghagyja, hogy a létezőket szabadon rendezzük, újakat létrehozva, amelyek aztán vagy építik a már meglévő jót, vagy nem. De ez a téma messzire visz...

A Sátán ebbe a külső sötétségbe vettetett ki, így ez a "Sátán Országa". Amely mindenben tökéletes ellentéte az Isten Országának. Az az akarat visz oda, ha nem akarsz az Isten világosságában elmerülni.

A szellemi lét időtlen. Ami azt jelenti, hogy nincs változás, mert az idő a változás függvénye. Amíg élsz, az anyagi létben élsz, amely térbe és időbe zárt, így lehetősége van a lelkednek a tested által manifesztálódni térben és időben, s ez által változni, formálódni, vagy deformálódni. Ha meghalsz, akkor kikerülsz a szellemi létbe, s olyan szellemiségű maradsz, amilyenné fejlődtél életed során egészen halálod pillanatáig. Akkor rád ragyog az isteni világosság és meglátod magad olyannak, amilyen vagy valójában.

Ha akaratod alázatossá vált, hogy meghajtod fejedet az Igazság előtt, és szembesülvén hibáiddal, képes vagy bocsánatot kérni, és azt mondani Istennek, hogy "igazad van, kérlek, tisztíts meg engem mindettől, hogy Világosságodba beléphessek", akkor üdvözülsz.

De ha akaratod életed folyamán makaccsá, öntörvényűvé vált, akkor Isten előtt is racionalizálsz, és azt mondod, hogy "nem vagyok hajlandó megtisztulni, mert nekem ez így jó, én ilyen vagyok! Nem muszáj elfogadnod, ha nem tetszem!" Akkor saját akaratodból zuhansz alá a kárhozatba.

Mindezek után tehát értsd meg: sosem maga a cselekedeted ítél el, hanem a te saját akaratod!

Kedves 14.Hsz!

Látszik,tájékozott vagy vallási témában!

Nagyon érdekeseket írtál!

Egy néhány fontos kérdést vetettél fel bennem:

Vajon abban a sötétségben,amely Sátán otthona,-s pokolnak nevezzük-,az emberi lény melyik része fog szenvedni?

1.Az Istentől származó lélek,vagy másként az isteni éltető lehelet?

2.Szellemiségünk,mely életünk során kiépült bennünk?

3.Testünk,amely porból vétetett?

Vajon működhet önállóan a három közül bármelyik,a másik kettő nélkül?

Az Ige arról biztosít mindannyiunkat,hogy a halál,és pokol legyőzője-Krisztus-mindazt,ami az Isten elleni lázadás része, beleveti a tüzes tóba.

Sátán(Lucifer)tudomásom szerint teremtmény,s mint ilyen,nincs önmagában való élete,s Isten tüze megsemmisíti.Elképzelhető,hogy Isten tüze nem fog rajta,és egy örökkévalóságon keresztül hódolhat kedvenc szórakozásának,és gyötörheti Isten alkotásait?

14.Hsz!

Még egy extra kérdés:

Ha Sátán tartózkodási helye a pokol,vagyis a külső sötétség,miért találkozok vele minduntalan kísértésekben,tragédiákban,bűncselekményekben,Istentől elfordító hamistanokban,és életünk teljességében?

Kedves 15.

Ezek nagyon jó és fontos kérdések. Ezekre igyekeznem kell válaszolni.

Mindenek előtt tegyünk helyre fogalmakat, mégpedig a "szellem", "anyag", "lélek" és "test" fogalmát. Ugyanis ezekből kettővel nagyon sok kavarodás van.

Az első kettő fogalom a kétféle létsíkot jelöli. A másik kettő pedig e két létsíkban egy-egy létformát.

Az anyagi létsík röviden: térben és időben való létezést jelent. Ide minden tartozik, ami ebben a koordinátarendszerben létezik, amiben élünk, az energia, a kvarkok, a kvantumok, a molekulák, az elektromosság, az idő... minden, amit a fizika megismert, vagy megismerhet.

A szellemi létsík az pedig a téren és időn kívül való létezést jelöli. Itt nincsenek alkotóelemek, nem érzékelhető az érzékszervek által, nem írható le fizikálisan, nyelvünk minden fogalma érvényét veszti leírásában, igazából létezésében csak hinni tudsz.

Lehet azt mondani, hogy - ha hiszünk a szellemi létben - az anyagi létsík a szellemi lét kivetülése térben és időben. A lélek, a gondolatok, az akarat, az érzelmek, s minden szellemi dolog manifesztálódik bonyolult anyagi folyamatok által. Nehéz téma...

A test az az anyagi létezést jelöli. Egy minden esetben komplex létező valamit. Ezt a fogalmat mindenki érti.

A lélek jelentését viszont úgy tudnám röviden magyarázni, hogy az élőlény szellemi lényege. Na ez mit jelent?

Azt szokták mondani, hogy a lélek az Isten éltető lehelete. Ez igaz. Sokan gondolkodnak azon, hogy mi az "élet" definíciója, hogy mitől lesz egy folyamatos láncreakciók által működő anyagkomplexum élő? Én magam is (minthogy az orvostudományokat tanulmányozom, munkám miatt is) sokat foglalkoztam ezzel a témával és én azt gondolom, hogy az élet nem definiálható a szellemi létezésbe vetett hit nélkül. Őszintén megmondom, én erre még ezzel a hittel sem vagyok képes, úgyhogy ugornék. Az egyszerű válasz az, hogy az él, aminek lelke van. (Ez még sok kérdést hagy maga után, de azokba most nem megyek bele.)

Na de először is, mit értek az alatt, hogy "szellemi lényeg"?

Ahhoz, hogy ezt megértsd, jó ha kicsit érted a matematikát.

Minden anyagi létező egy anyagkomplexum, melynek minden alkotó eleme egy (legalább) 3D-s koordinátarendszerben helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy az adott létezőt felbonthatom alkotóelemeire. Majd aztán ezeket is felbonthatom alkotó elemeire, majd azokat is, azokat is, stb. egészen a végtelenig. Igen, végtelenig! Mert a kapott apró kis szeletet mindig félbe lehet hasítani.

Azért hoztam fel a koordinátarendszert, mert bármilyen picike pontot rajzolsz fel a koordináta rendszerbe (ami nem 0 dimenziós), akkor az végtelen számú pontot fed le. Ugyanis két egység között mindig végtelen számú pont létezik ugyanezért van az is, hogy egy osztás eredménye sosem lehet nulla, hacsak nem magát a nullát osztod.

Ez azt jelenti, hogy ha pl. egy székről megkérdezed, hogy az miért "szék", és elkezded felbontani először lábaira, majd kis faszeletekre, majd molekulákra, atomokra, kvarkokra, stb. sosem fogod találni a választ a kérdésedre. Azért szék, mert ez a rendeltetése ennek az anyaghalmaznak, úgymond ez a szellemi lényege. Igaz, ez nem lélek. Az az élők szellemi lényege.

A lélek az, ami élővé tesz, ami te magad vagy. Idegrendszered komplexitásához képest fejlett, vagy kevésbé fejlett, mivel anyagi létedben nyilvánul meg, anyagi létet a lelked kivetülése. A lélek - ellentétben az anyaggal - egy és oszthatatlan. Önmaga lényege, téren és időn túl létezik, ezért a tudomány sosem fog bizonyítékot találni rá, ahogyan semmiféle szellemi dologra sem.

(Ha nem lenne lélek, akkor az 'én' csupán illúzió lenne, mely az anyagok összeállásának eredménye.)

Sok hitirányzat azt állítja, hogy az ember három dologból tevődik össze: test, szellem és lélek. A fentebb leírtak értelmében látható, hogy ez értelmetlen. A zavar abból fakad, hogy a "szellem" szót szokták használni a "kísértet" szinonimájaként.

Nézzük meg csöppet a pszichológia tényállását.

A pszichológia úgy találta, hogy az emberi psziché legalapvetőbb strukturálódása az énből és a személyiségből áll. Tehát van az "én" ezt körülveszi a "személyiség".

Az "én" az a te nyers valód. A képességeid, temperamentumod, tehetségeid, erősségeid, gyengeségeid, stb. Ha úgy tetszik, az én a mag; az Isten által kimért nyers valód.

Ezt körülveszi a személyiség, amely az életed folyamán tanult, illetve kreált viselkedés-, gondolkodás-, ítélkezésrendszer, amely hasonul a az énedhez többé-kevésbé. (OFF: s minél tisztábban fejezi ki a személyiség az "én"-t, annál őszintébb az egyén. Ebből következik, hogy nincs tökéletes őszinteség.)

Ezt a személyiségképet vallották a régi remeték is, annyi különbséggel, hogy az én-t magával a lélekkel azonosították.

Tehát az ember test és lélek.

Mindennek tükrében nézzük a kérdéseidet:

1) Melyik részünk fog szenvedni a Pokolban?

- A Pokol a szellemi lét egy része. Így az egyén az ő szellemi létezésében szenved, azaz a lelkében. (Viszont itt azt is fontoljuk meg, hogy a szellemi lét időtlen, nem pedig végtelen idejű, mert nincs ilyen fogalom ott, hogy "idő".)

Írtad még a testet. Nos, a kinyilatkoztatás azt írja, hogy a feltámadás előtt a test a temetőben bomlik, mint minden tisztességes holttest. Azonban a feltámadás után a lélek újra egyesül a testtel, mely immár örök életű és tökéletes, és a kárhozatra ítéletek belevettetnek a tűznek tavába. Ez már végtelen idejű testi-lelki szenvedés egyszerre az anyagi és a szellemi létben.

2) A Sátánt az Isten tüze megsemmisíti-e, vagy nem fogván rajta az Isten tüze örökre működni tud?

A "megsemmisít" kifejezés helytelen a teremtményekre. Nem a teremtmények semmisülnek meg, azok örök életűek. Gondolj csak bele: a teremtmény létét a teremtőtől kapja, így saját magából mérhet ki. Nem lehet nem örökké létező. Amelyik pedig élő, az nem lehet nem örökké élő...

Az Ige a lázadás szellemiségét semmisíti meg, mert a Sátán megkötözvén a tűznek tavába vettetik örök időkre az összes pokolbéli lélekkel együtt. Ezt írja a Szentírás. A teológia szerint Jézus már legyőzte a Sátánt, mikor is "alászállt a Poklokra" saját akaratából részesülni a szenvedésben, majd elvette a Sátántól a "pokol kulcsait" és így már a Sátán is teljesen az Ő hatalma alatt áll. Igazából ma már olyan csupán, mint egy láncra vert kutya. Csak az Ő akaratából tehet bármit.

3) Ha a Sátán a "külső sötétségben" van, miért találkozom vele mégis?

Nehéz ezt megmagyarázni, mert a külső sötétség egy szellemi "hely", de igazából nem hely, mert nincs tér és nincs ilyen fogalom sem ott. Része a szellemi létnek.

Ennek két oka van:

A Sátán téren és időn kívüli szellemi létező (magasabb létforma és intellektus), ezért megnyilvánul számodra ezek által, elsődlegesen így szól hozzád. A "külső sötétség" kifejezésben a "külső" nem helyhatározóként van ott, hanem egy Istennel szembeni reláció jelzőjeként.

Másrészről meg, azért mert az Isten engedi neki, és mindig annyit, amennyit kell. Hogy miért engedi? Miért választotta el a világosságot a sötétségtől? Tehát miért választott külön egy szellemi "helyet", amely az Ő létén, s ezért egész törvényrendszerén kívül esik? - Hát azért, mert csak így jöhet létre a szabad akarat. Máskülönben determinálódnánk az egy Törvény által, s nem lenne önállóság, sem erény, sem szeretet, sem világosság, sem jó, sem érdem, sem semmi, amely az egyént többé teszi. Hiszen ezek a világosság-sötétség relációja révén születhetnek meg.

Igyekeztem érthető lenni.

#17

Bár kimerítően hosszú, de alapvetően nagyon jól összeszedted.

Szerintem is a Szentírás alapján így kell helyesen értelmezni többnyire. Gondolok kiváltkép az írásod második részére. Sajnos sokan nem fogadják el a megváltás tényét és annak valóságát, hogy Krisztus valóban legyőzte a sátánt. Helyette a sátán hamis csalárdságába esve őt tartják a világ urának. Pedig csak egy igazi Ura van a világnak, Krisztus.

Kedves Kapitány_úr!

Kezdhetted volna így is,Rodolfó mester mintájára:

"A szavaimra figyelj,mert azzal csalok!"

Számomra a hókuszpókusz nem érv,egyedül a Biblia szava,és az egyszerűen felfogható valóság.

A Biblia,az ember léte mibenlétét meghatározza:

1 Móz. 2,7

"És formálta vala az Úr Isten az embert [1 Kor. 15,45. 47.] a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."

Ehhez nem kell kvantum elmélet,sem egyéb hókuszpókusz!

Az ember a Föld anyagából,és az isteni lehelettől "élő lélek".

Az isteni lehelettől pedig" Isa, pur es homu vogymuk" .

A szellemiségünk(személyiség) pedig az isteni lehelettől(lélek)életre kelt élő lélek kialakította jellemzője az embernek.

A matematika itt OFF,vagy más néven hókuszpókusz.

A teremtménynek élete Teremtője éltető leheletétől függ.Ha Isten azt visszavonja az emberből ismét anyag lesz,melynek szellemisége elvész.

("Mert az élõk tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmok nincs többé; mivelhogy emlékezetök elfelejtetett."Pred 9:7)

Természetesen nem válaszoltál a kérdésemre:

Az ember mely része kerül a pokolba?

A pokol,és ördög jövőjéről ezt ígérte Isten:

..."és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”.Jel 21:4,5

Az újjáteremtett Földön,és a megtisztított világegyemben NEM LESZ HELYE SÁTÁNNAK!

"Melyik részünk fog szenvedni a Pokolban?

- A Pokol a szellemi lét egy része. Így az egyén az ő szellemi létezésében szenved, azaz a lelkében. (Viszont itt azt is fontoljuk meg, hogy a szellemi lét időtlen, nem pedig végtelen idejű, mert nincs ilyen fogalom ott, hogy "idő".)

Írtad még a testet. Nos, a kinyilatkoztatás azt írja, hogy a feltámadás előtt a test a temetőben bomlik, mint minden tisztességes holttest. Azonban a feltámadás után a lélek újra egyesül a testtel, mely immár örök életű és tökéletes, és a kárhozatra ítéletek belevettetnek a tűznek tavába. Ez már végtelen idejű testi-lelki szenvedés egyszerre az anyagi és a szellemi létben."

-Íme leírtam, válaszoltam.

Minden, amit írtam az a Bibliával, illetve az egyházi atyák írásaival alátámasztható.

Jézus az ítéletes hasonlataiban individuális lényekként írja le a kárhozottakat. Akárcsak a Jelenések könyve. Kezdve ott, hogy személyként szólítja meg őket, tehát nem "ezek", hanem "ti", tehát személyek.

Ha pedig a lélek a semmibe vész a halálkor, mert csak éltető lehelet, akkor Szent Pál miért beszél halál utáni ítéletről? Vagy miért írja a Jelenések könyve, hogy a Pokol "kiadja halottait" a második feltámadásra? Vagy ki jelenik meg Saul királynak és prófétál az Istenről mikor megidézteti Sámuel próféta lelkét? A szadduceusok is hittek abban, hogy nincs a test halála után lét, de ezt maga Krisztus cáfolja, amikor rég megholt embereket még mindig élőnek nevez.