Ha valaki a vallása miatt tartja magát jó embernek az valóban jó ember?

Senki nem jó ember, aki jó embernek tartja MAGÁT!Jó ember az, ha mások annak tartják.

Ehhez viszont a vallásnak nem sok köze van.

Eleve nem lehet jó ember, aki külső kényszer (vallási előírások, társadalmi elvárás) miatt viselkedik 'jó emberként'.

#10

Inkább féltőn szeretőt ír, ha pontosan szeretnénk visszaadni.

Egyébként mondtam, hogy nem írt ilyeneket?

Bár megjegyezném, hogy a tulajdonneveket illik nagybetűvel írni a magyar helyesírás szabályai alapján.

Egy humorista ezt másik oldalról fogalmazta meg:

"El se tudja képzelni, hogy milyen szemét lennék, ha nem lennék katolikus."

A vallás ad egy iránymutatást, ami miatt lehet valaki jobb ember. De a jó fogalma is olyan dolog, amit vitatni lehet. A hithű buddhista / keresztény elvei szerint önzetlenül jót cselekszik. De engem is vert már vascsővel katolikus pap, amikor osztály kiránduláson nem akartam 10kor még ágyba bújni, hanem a többiekkel akartam beszélgetni. Hiába volt pap, nem a vallása, vagy a státusza alapján, hanem a cselekedetei alapján ítéltetik meg. De néha elgondolkodom, ha nem katolikus pap lett volna, mennyivel lett volna rosszabb?

'belül félnek isten haragjától és a mitológiai pokol nevű helytől'

szerintem ez még a jobbik eset, mert így legalább valami arra sarkallja őket, hogy 'jó' emberek legyenek. de akik szerint azzal el lehet intézni, hogy heti egyszer elmennek templomba, ott bajok vannak.

bár szerény véleményem szerint akinek egy láthatatlan felhőlakó haragja kell ahhoz, hogy ne legyenek rossz emberek ahelyett, hogy belülről jönne, hogy nem cseszek ki másokkal, az elég gáz

Az a hit ami olyan törékeny, az nem hit.

Meg ne kelljen egy olyan gondolatot megmoderálni mint a 15-ös.

Személy szerint én pl olyan módon határoztam meg az identitásomat, hogy a motivumaim önzők, nem nagyon van bennem igazi szeretet. így alakult. De az alapvető erkölcsi korlátokat figyelembe veszem.

Ugyanakkor a másik oldalról az is igaz, hogy ha a halállal megsemmisül a lény, akkor semmilyen objektív ok nincs arra hogy miért ne engedjünk utat a gonoszságnak, ha erőnk és hatalmunk van hozzá. Tehát végső soron mégis kell hogy legyen valamilyen (transzcendens) erő/hatalom, ami igazságot szolgáltat, különben nincs értelme a moralitásnak. Az már egy következő kérdés, hogy ez, ha van, milyen módon teszi ezt, valóban igazságos-e.