A Bibliában miért úgy van leírva a bűnbeesés, mintha Isten abból jött volna rá, hogy Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből, hogy eltakarták magukat levelekkel?

Nem abból jött rá. Mindössze azért íratta le ezt, hogy az ember reakciója megváltozik, amikor valamit rosszul csinál.

Ami addig természetes volt, az szégyenletessé vált neki.

Kedves kérdező!

Nem ebből jött rá Isten, hiszen ilyet sehol nem mond az Irás! Nem azért rejtőztek el, mert mezítelenek voltak, hanem mert elveszitve Istentől kapott tökéleteségüket, azt hitték gyarló módon (mint ahogy a gyarló ember mind a mai napig azt hiszi), hogy elbújhatnak Isten elől, aki így nem látja a bűnösségüket!! Micsoda balgaság!

A másik szempont pedig: Tudnod kell ennek a történetnek a megértéséhez azt is, hogy a Biblia héberül iródott, és a héber beszélő/mesálő először leirt valamit, ami következmánye a dolognak és utána irta le magát a tényt. Ez a héber/sémi gondolkodás egyik sajátja. Ezek alapján még inkább érthető, hogy semmi olyasmiról nincs szó a Bibliában, amit te írtál, hogy "úgy van leírva a bűnbeesés, mintha Isten abból jött volna rá..." Nem!

Nem a levelekkel való való eltakarás volt Isten előtt tény a bűnösségökre, hanem pontosan fordítva: felismerték, hogy elveszítették az Istentől kapott tökéletességüket,ráismertek arra: étkeztek Isten ellen és bűnösök, ezért szégyellték magukat, eltakarva testüket és elrejtőzve.

Persze nem mindenki lehet héberorólus, de azért az ilyen apróságoknak is utána lehet nézni egy kis kutatással, ami segít megérteni a Bibliát.

Szia!

Szerintem azért, mert Isten addigi bizalmát akarja a Biblia így kifejezni. Valamint hogy Isten bár tudta, de az embertől akarta hallani mit tett. Ádám, Éva elismerhette volna hogy nem tudtak ellenállni a kígyó szavának, a gyümölcs csábításának, és bocsánatot kérhettek volna, de ehelyett a felelőséget egymásra kenték, és a kígyóra.

Nem maga a cselekedet miatt esett bűnbe az ember, hanem amiatt, hogy Isten megbocsátásában nem bíztak.

Isten mindent tud és mindennel tisztában van. A kérdés nem az Isten tudatlansága miatt tevődött fel, hanem az emberért, az ember helyzetfelismerése végett.

Egyszerű teszt! Tudod, hogy a gyermeked rosszat tett, engedetlen volt és ráadásul a kérdésedre hazudik és nem mond igazat, azaz tagad.

Nem azért kérdezed a gyermekedet, mert nem tudod, hogy mi történt, hanem azért, hogy megtudd és ráneveld az őszinteségre és a felelősség tudatra a felelősség vállalásra.

Ez így egy kissé sántít. Ugyanis amíg Ádám egyedül volt, ő már akkor ráébredt az öntudatra. Az egyedül lét és magányosság ráébresztette őt az öntudatra. Ezért teremtette, adta Isten Évát Ádám mellé, mondván: "Nem jó az embernek egyedül!".

1Móz.2,18.És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek

egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

A Paradicsomból való kiűzetés teljesen más okból fakadt!

Nem az öntudatra ébredés miatt történt, hanem az engedetlenség miatt, hitetlenség és bizalmatlanság miatt.

Szaja 7-es vagyok.

Nem szó szerint hiszem a bibliát, hanem mint egy analógiát a kollektív emberi pszichére. Gyakorlatilag a szimbolikáját keresem mint egy kulcsot önmagunkhoz és istenhez. Szerintem az Ádám Éva soha nem történt meg fizikailag de bizonyos értelemben mindenkiben megtörténik ez a "bűnbe esés" egyénileg a saját szellemi fejlődése során, amiből aztán Jézus vált meg. Szerintem az ember fizikailag az evolúció során alakult ki, erre bizonyítékokat is szolgáltat a tudomány. Ádám szellemi értelemben az "ősember", vagyis az első ember. Tehát az első lény aki öntudatára ébredt, ez az öntudatra ébredés a halál biztos tudása. Ez traumatizálta Ádámot, ennek az analógiája hogy kiüzték a paradicsomból. A második ember(az ember fia ahogy magát hívta) Jézus. Az Ádáménál magasabb szellemi nívó, Ő oldja fel ezt a traumát.

Az ilyen analógiás értelmezésnél nem kell olyan szigoruan venni az idő sorrendiséget vagy a részleteket. Viszont segít hogy mindezt ne önmagunktól független történeti eseményként képzeljük el hanem önmagunkra vonatkoztassuk, így lehetségesé válik a szellemi fejlődésünk. Mert hát tudjuk, A Krisztus bennünk van, és mi Ő benne. Ahogy az Isten országa se földrajzi hely! :)