Mi a szekuláris humanizmus (vagy racionális ateizmus) etikájának hivatkozási alapja?

Meglepődtem a kérdésben szereplő fogalmakon, hiszen sohasem hallottam így őket, így összemosva és sürgősen keresni kezdtem a neten, hátha csak én nem hallottam róluk, de nem, sehol sincsenek így együtt emlegetve.

Humanizmus az létezik és vannak vallásos, meg nem vallásos képviselői is, de a szekularizáció az más fogalom és nincs is kellőképpen tisztázva.

Kezdetben az egyháztól való tömeges elfordulást jelentette, de azt is, amikor az egyházi vagyont állami célokra használták fel, de manapság differenciálódást is értünk alatta.

A humanizmusnak nincs hozzá köze, az egy filozófiai irányzat és nem fordul feltétlenül a vallás, vagy az egyház ellen, valójában ez nincs a témakörében.

A racionális ateizmus sem létezik így együtt, bár külön, külön van értelmük, de mégsem egybemosható fogalmak.

Vannak racionális számok és társítható hozzá különféle értelem: ésszerű, értelmes, célszerű, de az ateizmus az teljesen más fogalom, még akkor is, ha az ateista gondolkodásban ezek az elemek megjelennek, ha a gondolkodásmód alapjaiban megtalálhatók, de nincs olyan, hogy racionális, vagy nem racionális ateizmus, ezért ezt felesleges így kiemelni, hiszen ez azt sugallja, mintha a racionalitás mellett létezhet iracionalitás is az ateizmusban ellenpontként.

Mivel így együtt nem léteznek ezek a fogalmak, így etikájuk sem lehet, aminek így nincsenek alapjai, vagyis sajnos nem értelmes a kérdés, nem lehet megválaszolni.

Engem az zavar, hogy a humanizmust úgy állítod be, mint az ateizmust, hiszen zárójelbe tetted mögötte, pedig mind a kettő külön fogalom, ahogy a jelzőik is.

Ha használják bizonyos körökben, akkor tévesen teszik. mert nincs összefüggés a szekularizáció és a humanizmus között, ez nem jó irány, a humanizmus félreértelmezéséből fakad.

A kialakult erkölcsi törvények sem lógnak a levegőben és talán az idegen népek sem élnek olyan hátrányban mind, ahogyan mi általában gondoljuk, hiszen a világ fejlődik, ami száz éve még elképzelhető volt, az ma már megváltozott.

Ami a gazdasági, pénzügyi machinációkat illeti, azok is szabályozva lennének, amennyire lehet, szabályozva voltak a szocializmusnak nevezett államkapitalizmusban is, most is, Soros éppen ezt használta ki, amikor bedöntötte a fontot.

Lényegében kockáztatta a pénzét, akár el is veszthette volna, egyfajta szerencsejáték volt, amit művelt.

Elkezdte támadni a fontot és jól sejtette, a brit állam egy idő után beavatkozott, kisebb ingadozásoknál megteszik időnként a stabilitás érdekében, nem sejtették, hogy nem természetes folyamattal van dolguk, de Soros győzte pénzzel, így egy idő múlva abbahagyták, mert megvan az a határ, amekkora beavatkozást érdemes ilyen inflációs helyzetekben hozni, a szokás, az ésszerűség szabja ezt meg, tulajdonképpen ezt a pénzt nyerte el Soros, amit a stabilizálás érdekében áldoztak, mert amikor már Soros látta, hogy nincs értelme lejjebb vinni az árfolyamot, akkor felvásárolt mindent, amit eladtak és hagyta, hogy a font visszaerősödjön magától, visszanyerve a beinvesztált pénzeket, meg a nyereséget besöpörve, de hajszál híja volt, hogy nem bukott hatalmasat és az is csak azért történt, mert nem számítottak rá, mert azért a brit állam jobban győzte volna pénzzel mint ő, ha tisztában vannak azzal, mi történik. Ma már ez nem menne, olyan egyszer volt Budán kutyavásár jellege volt és mint írtam, nagy vakmerőség kellett hozzá.

Jó néhány embert kifosztott így mellékesen, de a tőzsde, a pénzpiac kiskapuit kihasználva nem szegte meg a törvényeket, a tőzsdézés már csak ilyen, az értékek ingadoznak, van aki nyer, van aki veszít és a valuták helyzete is viszonylagos.

Nekünk ezt még tanulni kell, a vagyon kezelését, mert a többségünk ma is nincstelen, akinek van valamije. az sem ért túlságosan a kezeléséhez, a befektetéshez, mit érdemes vele kezdeni.

Azt észrevettem, hogy a szocializmust nagyon lehúztad, pedig nincs teljesen igazad, mert érdekes próbálkozás volt és valami hasonló történik a jóléti állam kialakítása során is, korlátozzák a magánvagyont egy bizonyos szintig az adókkal és segítik az alsóbb rétegeket.

Az ilyen Soros félék ott is kimagaslanak, de ezzel nem tudnak mit tenni, ha nem akarnak terrort, meg diktatúrát, akkor meg kell tartaniuk a határt, meg aztán akik a csúcson vannak, azok alakítják helyenként a törvényt, ezt nem lehet tagadni.

A kereszténység eszméi itt mit sem érnek, nem ókori folyamatról van szó és maga az Egyház is az egyik gigantikus szereplője a tőkepiacnak, aminek törvényeit betartják és amibe még a JT-k is beléptek, mert nem megy másképpen, úgy részt venni a mai értékrendszerben, hogy folyamatosan csak lebegjen a pénze, arra nincs mód, mert vagy csődbe jutsz, vagy gazdagszol, a kettő között nem állhat sokáig senki.

Nem magánemberről beszélek, hanem cégről társaságról, befolyt vagyonról, amit kezelni kell és akinek tulajdona van, az egyúttal kizsákmányolóvá is válik, akár az állam az, akár egy vallási szervezet, mert a tőkével muszáj valamit kezdeni, ezt pedzette Marx az ő idejében, de az már régen múlt idő, már messze nem ott tartunk.

Az általános erkölcs és a gazdasági az két különböző dolog, ezt így nem lehet egybevenni, mert a közgazdaságnak vannak törvényei, lehetőségei.

A szocialista gazdaságnak vannak tanulságai, mindig is elemezték a folyamatokat, így nem volt felesleges kitérő minden tekintetben, akármit mondanak.

Hová vezet ez, ki tudja. Olyan morális és gazdasági nehézségek tornyosulnak, illetve jelzik a keletkező hullámokat a jövőre, hogy az is jó lenne, ha nem lesz összeomlás, vagy lejjebb süllyedés, de az eddigi irány nem rossz a világban, az egyénnek meg kell benne találnia a helyét, mindenkinek saját magának és attól függetlenül, hogy vallásos e, vagy nem, be kell tartania a törvényeket, ami az erkölcsös élet garanciája.

Ezen felül a kialakult etikai szokások számítanak, az udvariasság szabályai még, de ez nem kötelező, csak ajánlatos, mert ami fontos, az benne van a törvényekben, amik így is rengeteg helyzetre megadják az előírást, már így is sok a szabályozás, ami korlátozza a szabadságjogokat.

"Az evolucionista tanításból erre a következtetésre jut William B. Provine is:

Hadd foglaljam össze a nézeteimet arról, mit is mond nekünk világosan a modern evolúciós biológia… Nincsenek istenek, nincsenek célok, sem bármilyen erő, amelyet valamilyen cél vezérel. Ha meghalok, teljesen biztos vagyok benne, hogy halott leszek. Számomra ez a vég. Az etikának nincs végső alapja, az életnek nincs végső értelme és az embernek nincs szabad akarata sem.6

Ha eredetünk valóban naturalisztikus lenne, Provine-nek igaza lenne abban, hogy „az etikának nincs végső alapja”. Ez mégis nyitva hagyja azt a kérdést, hogy miért létezik az etika és az erkölcsi alapok. Az ateista közösség kísérletei arra, hogy logikus magyarázatot találjanak az erkölcsiség létezésére, elégtelenek. Ezek a kísérletek magukba foglalják az emberszabású majmok viselkedésének megfigyelését, amely hasonlóságokat mutat az emberi viselkedés irányába. Egy közös ős feltételezésével együtt, ez a felfedezés az evolúciós magyarázat az erkölcsiségre. Darwin valójában ez mellett érvelt „Az ember származása” valamint „Az érzelmek kifejezéséről embernél és állatoknál” című könyveiben. Egy másik megközelítés szerint minden, ami eddig túlélte, azért volt sikeres, mert a legalkalmasabb volt, ami tehát a természetes kiválasztódás eredménye. Az erkölcsi alapok léteznek, tehát a természetes kiválasztódás eredményeinek kell lenniük. Mindkét megközelítés a keresett végkövetkeztetést feltételezi, így körkörösen érvel. Van még egy megközelítés, amely szerint erkölcsös cselekedetnek az számít, amely nem árt másoknak. Ez az etikus és etikátlan definícióját a cselekedet következményére helyezi, tehát semmi nem lehet önmagában rossz, csak akkor, ha valaki másnak árt.

Ám vannak olyan cselekedetek, amelyek önmagukban rosszak és ezt a nem teista társadalmak is elismerték a feljegyzett történelem folyamán. Miért van beépülve az emberiségbe az az érzés, hogy valamit meg kellene, vagy nem kellene megtennünk? A „kellene” nem egy materiális elv és nem lehetett jelen a kozmoszban arra várva, hogy az emberiség eljut egy olyan fejlettségi szintre, ahol azt megértheti! A materialista evolúció megpróbál magyarázatot találni az ember eredetére, de azt nem tudja megmagyarázni, hogyan kellene viselkednie. Ennél sokkal logikusabb magyarázat az, hogy az ember Isten képmására teremtetett (1Móz 1:26), és mint Isten képmásának hordozója, van értelme annak, hogy minden személynek lelkiismerete van, amely egy belső érzéket ad, hogy megérezzük mi jó és mi rossz. A gyilkosság rossz, a házasságtörés rossz, a lopás rossz, de csak azért, mert van egy vonatkoztatási pont az emberen kívül, amely miatt meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Tehát az erkölcsi törvényeknek már a létezése is egy erkölcsi Törvényadóra utal. Mariano, az apologéta így magyarázza:

Egy Istenen alapuló etikai törvényt azt határozza meg, amit Isten mondott az embernek arról, hogy mi etikus és mi nem az… Egy ilyen etikai törvény alatt és bármilyen istentelen erkölcsi törvénnyel szemben egy adott cselekvés, például házasságtörés, akkor is rossz, ha nincsenek kedvezőtlen következményei a másik félre való tekintettel. Tehát, egy Isten alkotta etikai törvény alatt vannak olyan tettek, amelyek önmagukban rosszak.7

A nürnbergi tárgyalásokon, ahol korábbi náci vezetőket állítottak bíróság elé háborús bűnök miatt, vita kerekedett arról, hogy mely törvények alapján ítéljék el a vádlottakat. A náci törvények átfogalmazták a személy definícióját, hogy azon kívül essenek a zsidók és egyéb nemkívánatos személyek, így a vezetők azzal érveltek, hogy nem követtek el tömeggyilkosságot, hanem országuk törvénye alapján cselekedtek. Azzal tiltakoztak, hogy a törvényszéknek nincs joga őket elítélni. Viszont Robert H. Jackson, az Egyesült Államok fő tanácsadója úgy érvelt, hogy „van egy törvény a törvény felett”, amely minden ember, ország és társadalom felett áll.8 Erwin Lutzer megjegyezte:

…ha Isten nem létezik, akkor nincs felsőbbrendű törvény sem. Ha minden törvény relatív és minden ország maga dönti el, hogy mely törvényeket iktassa be, akkor nincs olyan univerzális standard, amely alapján meg lehet ítélni a törvényeket. Csak ha Istenre és a kinyilatkoztatásra apellálunk, akkor lehetnek olyan törvényeink, amely szerint az egyéneket és országokat egységesen megítélhetjük. Még azok is, akik amellett érvelnek, hogy vannak bizonyos univerzális törvények, amelyek alapja a természet és a lelkiismeret, feltételezik (még ha nem is tudatosan), hogy Isten létezik, akitől ezek az univerzális törvények eredeztethetőek. Istenbe vetett hit nélkül semmi sem feltétlen rossz.9"