Azok az ateisták, akik nem hisznek semmiben tulajdonképpen miért élnek? Milyen racionális érv szól az élet mellett ez esetben?

Kérdezd,meg egy hívőtől,hogy minek élsz még,hisz ha most meghalsz hamarabb kerülhetsz a mennybe?!

Ugyan már,ezt te se gondolhatod komolyan...

De hogy válaszoljak is: 1.Életben maradási ösztönök..

2.Ha valami nehéz pl. az élet az azt jelenti,hogy dobjuk el?Élj úgy,hogy az ne menjen veszendőbe.

3.Most még lehet,hogy porszemek vagyunk,de ez nem azt jelenti,hogy mindig is azok leszünk.Fejlődünk hogy előrébb jussunk. Stephen Hawking: "Nem félek a haláltól,de nem is siettetem!" Mondahtni,hogy a jövőért élünk.

4.A tudás iránti vágy is közrejátszik. Ez nem csak ateistákra lehet mondani,de nekik lehet ez az éltetőjük.A bölcsesség nem árt meg, viszont segít az életeden.

5.Célok.Ha már egyszer véglegesen meghalunk,akkor tűzzünk ki magunk elé egy célt amit ha elértünk, már ne kelljen törődni a halállal.Vagy 1 olyan célt ami megnyugvással kíséri a halált.

6.Csak azért mert a racionalitást hangoztatjuk az nem zárja ki az irracionális viselkedést. Hawking-nak máig van humora,és életkedve, holott lehet ő szenved a legjobban.Csak azért mert szar az élet az azt jelenti irracionális jobb kedvet fűzni hozzá? Van aki a boldogságért él,mert többször nem tapasztalhatja meg.

7.És miért lenne értelmetlen másokért élni? Nem értelmetlen nem irracionális csupán múlandó.Haszna az van ránk és másokra is nézve, így aztán megéri.

Amúgy meg az ateisták is hisznek, csak nem úgy mint a hívők.Ha a gyermeke azt mondja ezt meg azt az oviban tanulta, akkor elhiszed neki mert valószínű. A kettő nem zárja ki egymást, csupán annyi,hogy esetenként az egyiket mellőzik. pl. Ősrobbanás (nem hisznek benn hanem valószínűsítik)

Nem sértésképp,de kicsit olyan sugallatú a kérdés,hogy ha az ateistáknak nincs Istene akkor ne is éljenek.De ezt nem mondom biztosra mivel lehet,hogy csupán én olvastam fel magamnak rossz hangnemben/stílusban. Ha rosszul értelmeztem valamit akkor sorry.

Ha valaki nem hisz Istenben attól még nem "semmiben sem hívő". Egy ateista is hisz valamiben (sokmindenben), az emberségben, a szeretetben, a jóságban, becsületben, mindenben amiben egy hívő is, csak éppen nem kell neki hozzá egy istenhős aki megmutatja az utat. Minek is kellene, hiszen ettől lesz az ember az aki.

Kérdezz meg egy Buddhista szerzetest: mi értelme az életüknek? Hisznek a reinkarnációban, a lélek megtisztulásában, felemelkedésében. De nem hisznek Istenben a teremtőben, se SzűzMáriában és "zavaros" családjában.

Menj ki a parkba, kérdezd meg a fűszálat, a hangyát: mi értelme az életüknek? Mennyivel különb az ember mint a nyárfa a parkban, vagy az éppen alatta csurgató kutya? Az életünk értelme egy és ugyan az. Szaporodni, gondoskodni faj fennmaradásáról, majd elpusztulni. Az ember ezt tudja, a többi élőlény nem (de ez se biztos). A különbség csak ennyi! :o(

"ha beteg vagy inkább orvoshoz menj mint templomba. Ott csak még jobban felfáznál."

R.Elemér Ref.lelkipásztor.

életben maradási ösztön.

azt hiszem ezzel mindent leírtam :))

Filozófiai kérdés, filozófiai kérdés persze-persze. Csak konkrétan a világ felének azt mondod, h "ja amúgy nyugodtan megdögölhetnétek". Miért kell állandóan ezzel foglalkozni? Nem mindegy az neked, hogy ki miben hisz vagy nem hisz? Ez az igazi kétszínűség.

Felőlem bárki hihet mind Istenben, Allahban, Buddhában, a szekrényben lévő pókban, nem tud foglalkoztatni. Ha elmondják véleményüket egy dologról, akkor bólintok, hümmögök, jól van, értem az álláspontod. Miért kell a másik nézetét állandóan lenézni? Nem mindegy az neked? Nekem is tetszenek a szép templomok, mégse döntöm romba, mert ateista vagyok.. De te amit csinálsz az fertő!

Szerintem te ne nagyon hangoztasd, hogy keresztény vagy. (Nem tudom szószerint, előre is elnézést) Segíts másokon, és magad is megsegíted. Ez ismerős valahonnan? Nem? Jól gondoltam.

Rossz a következtetésed, kérdező. Egy ateista csupán Istenben nem hisz, ettől függetlenül hihet más dolgokban. Nem tudom, miért tartod a hitet a vallásosak privilégiumának. Sőt, ha nem is hisz az ember semmiben, még nem biztos, hogy az életet értelmetlennek tartja. Azt pedig egy teljesen racionálisan gondolkodó ateista sem állítja, hogy az élet véletlenek sorozata. Sőt, épp az ellenkezőjét gondolják.

De hogy válaszoljak is! Én elsősorban magamnak élek. Hogy elérjem a céljaimat, mielőtt még meghalnék. Szerintem ez az, ami értelmet ad az életnek (vagy életet az értelemnek). Másodsorban pedig mások miatt élek. Hiába halok meg, az emlékem itt marad, és nekem egyáltalán nem mindegy, milyen példát mutatok más embereknek.

Van értelme az életnek.

Ez a pár évtized, amiből gazdálkodni kell, hogy az út végén több pozitív, mint negatív tettet tudjak felmutatni és hogy több boldog, mint szomorú pillanatot számoljak össze. Hogy többen emlékezzenek rám, mint ahányan nem és akik emlékeznek többségükben pozitív, mint negatív emlékeket tápláljanak irántam.

Pont a túlvilág, szellemlét, öröklét, reinkarnáció azok a dolgok, amelyekkel elodázod a probléma megoldását, mert minden hibádat végtelen időd van korrigálni, a túlvilágon, a szellemsíkon, a következő életedben....