Ateisták nem hisznek Istenben, de azt elhiszik, hogy volt egy Jézus nevű ember, aki tanított, és apostolokat képzett ki a világ meghódítására?

"Jézus létezésének nagy jelentősége van, kereszténység összeomlana, az iszlám és a judaizmus elveszítene egy prófétát."

Az Iszlám nem remegne bele, mert hiába próféta. Mohamed felülírja. A zsidók sem bánkódnának érte.

"Ha kitalált személy lenne, csodái és szenvedése, feltámadása is kitalált lenne."

Szerintem fordítva, azért kitalált a személye főleg, mert ilyen csodás körülmények nem léteznek, így az ő léte sem valószínű.

"Tanításait, pedig egy érdekcsoport rakta volna össze, akik a mai napig profitálnának belőle."

Nem tudjuk pontosan, kik írták a Biblia könyveit. Az Ószövetséget biztosan a zsidók, kikövetkeztetve a tartalmából, bár az valószínű, hogy nem azok a szerzők mindig és minden esetben, akiket feltüntetnek, mert ugye Mózes beszámol saját haláláról.

Az Újszövetség íróit maga a Biblia sorolja, hogy zsidók voltak, az egyetlen Lukács kivételével, akiről nem ír semmit. Ez természetes is, hiszen az őskeresztények zsidók voltak. Azt ma sokan valószínűsítik, hogy többek, esetleg szerzői munkaközösségek munkája, hiszen egyes evangéliumok stílusa helyenként más.

" Jézusnak bűntelen életet kellett élnie második Ádámként, ezért az életrajzának írói, jó pár évet kihagytak a sztoriból (huszon valahányat), mit művelhetett ezekben az években, ami nem fért bele a bűntelenségbe. "

A születése is elnagyolt, de egy rendes életrajzra már nem futotta a szerzőknek, meg nem vállalta be senki, honnan ismeri például a szexet, mert ismeri, hiszen megbocsátott a parázna asszonynak.

Nem lett volna semmi haszna, ha azokról az évekről is beszámolnának, amelyek tapasztalatai alapján kialakult a bölcsessége. rázós téma, ekkora fantáziát már nem mertek belevinni az írók a történetbe.

Kisbabaként is macerás Istent elképzelni, hamar túl is siklanak a részleteken, de amikor például járni, vagy beszélni tanul, az már nem lenne tekintélyes egy Istennek, túl emberi jellege lenne.

Keményebb dolgokat erről nem szívesen írnék, mert még infarktust kap valamelyik vallásos a megbotránkozástól, de egyébként sem érdekli senkit Jézus hitelessége, elég elhinni a felnőtt Jézus csodásságát, pedig milyen kár, a Harry Potterben is pont a gyermekkori sztorik a legszórakoztatóbbak.

#29: „Russel teáskannája.”

Nem, mert az istenre vonatkozik, nem egy nyomorult, földönfutó nincstelen pásztornép egy mezítlábas tagjára.

Tökmindegy, Russel teáskannája szemléletesen azt fejezi ki, hogy az nem számít, hogy valami létezhet, amíg a létezése bizonyítva nincs, addig a létéről irreleváns beszélni.

Bizonyítási kényszer van, akár Isten, akár Jézus, akár az apostolok, vagy bármi más esetén, például a rózsaszín egyszarvú vonatkozásában is.

Attól, hogy leírod, hogy Jézus, Szent Péter, vagy Darth Vader ezt, vagy azt tette, mondta, attól még nincs a létezése, tette bizonyítva.

>>Tökmindegy, Russel teáskannája szemléletesen azt fejezi ki, hogy az nem számít, hogy valami létezhet, amíg a létezése bizonyítva nincs, addig a létéről irreleváns beszélni.<<

Igen, csak a hétköznapi állításokat NINCS ÉRTELME kétségbe vonni! Nem kérhetsz mindenre bizonyítékot, erre egyszerűen nincs mód. Holnap is valószínűleg keleten kel fel a nap, mint eddig mindig. Elsősorban nem Jézus létezése a rendkívüli és hihetetlen, hanem a neki tulajdonított csodák és az isteni mivolta.

" a hétköznapi állításokat NINCS ÉRTELME kétségbe vonni"

Hogyne lenne! Mindent kétségbe KELL vonni, aminek nincs megmagyarázva az oka, nincs bizonyítva. A vallás rengeteg dolgot elintéz egyetlen kijelentéssel, hogy Isten teremtette, Isten tette, Isten akaratából van, satöbbi, holott még Isten fogalma sincs tisztázva.

"Nem kérhetsz mindenre bizonyítékot, erre egyszerűen nincs mód"

De igen! Ha valamire nincs elfogadható válasz, akkor be kell ismerni, hogy - nem tudjuk! -

" Holnap is valószínűleg keleten kel fel a nap, mint eddig mindig."

Ha ennek nem firtatták volna az okát, akkor ma is a geocentrikus világkép lenne érvényben.

"Elsősorban nem Jézus létezése a rendkívüli és hihetetlen, hanem a neki tulajdonított csodák és az isteni mivolta."

Nos az is kérdéses, de ha nem tudják bizonyítani, hogy egyáltalán létezett, akkor a csodáival már nem is kell foglalkozni, vagyis az egy megelőző fogalom.

Ez olyan jellegű, mintha azon vitatkoznánk, hogy az egyszarvú mekkorát döfhet a szarvával és milyen a sörénye, meg a patája, de ha nincs is egyszarvú, akkor kár az egésszel foglalkozni.

Amennyiben, ahogyan azt sokan állítják, nincs bizonyítéka annak, hogy a Názáreti Jézus valaha létezett, akkor magának a kereszténységnek a létezésére nehézzé válik magyarázatot találni. Túlontúl sokat kell várnunk valakitől, hogy elhiggyje, hogy emberek milliói az elmúlt 2000 év folyamán hitüket egy olyan valakibe helyezték, aki sohasem létezett, és olyan erős hitük volt benne, hogy készek voltak terjeszteni a bele vetett hitüket az egész világon, gyakran az üldüzések és halál vállalása árán is. A keresztények és a zsidó vallás hívei általában minden nehézség nélkül elfogadják Mohamed létezését, miközben elutasítják tanításait. Elfogadjuk a leghíresebb történelmi személyiségek létezését anélkül, hogy igényt tartanánk a bizonyítékok kritikus felülvizsgálatára. Gyakran készülnek analízisek a széles körben elfogadott történelmi eseményekről, pl., hogy Hastings csatája 1066-ban történt, miközben a konkrét bizonyítékra viszonylag nehéz rátalálni.

A Názáreti Jézus puszta létezésének intenzív tagadása bizonyosan egy túlzott érzelmi visszhangnak a jele, egy vágynak, hogy találhassanak egy alkalmas kifogást, hogy ne kelljen szembenézniük Jézus személyes Messiásként való elfogadásának okaival. Ez különösen igaznak tűnik annak a tudatában, hogy maguk a zsidók elfogadták a létezését egy elsőszázadban élt Jézus nevű személynek. A következő történelmi tények a Názáreti Jézus létezéséről igazolják, hogy őt semmi esetre sem lehet elutasítani, mint az emberiség egy teológiai koholmányát. A legnagyobb segítségünkre levő információkat Gary Habermas ‘Ancient Evidence For The Life Of Jesus’ (Ősi bizonyiték Jézus életéről) című könyvéből gyűjtöttük ki.

1) Tacitus egy római történész volt, aki két jelentősebb könyvet írt az első századról ("Krónikák" és a "Történetek"), mindkettő említést tesz Jézusról és a kereszténységről. A "Krónikákban" azt írja körülbelül Kr. u. 115-ben:

"Egy keresztényeknek nevezet csoport össze nem egyeztethető magatartásuk végett általánosságban gyülölték őket, nevük Krisztustől ered. Ő Tibérius uralkodása alatt halál bűntetést szenvedett, a helytartó Poncius Pilátus keze által. "

Tiberius császár Kr. u.14-30-ig uralkodott, azalatt az időszak alatt, amikor Krisztust megölték, a fenti idézetnek megfelelően. Tacitus szintén ír arról, hogy ennek a csoportnak a hite "Ez a Judeából származó eszme (hit) nemcsak Judeában terjedt el, hanem még Rómában is ", majd annak a leírásával folytatja, hogy a keresztényeket mennyire általánosságban gyűlölték, és sokukat ítélték halálra Rómában. Mindez összhangban van az Újszövetség Jézusról szóló feljegyzéseivel, az apostolok és tanítványok első júdeai, majd a Római világban történt evangéliumhirdetéseivel, beleértve Rómát is, a nagy ellenállásokkal, melyekkel szembekerültek.

2) Suetonius, egy másik római történész Klaudiusz császár uralmáról (Kr. u. 41-54) ezt írja: " Mivel a zsidók Rómában, a keresztények végett állandó zavargásokat okoztak Klaudiusz kitiltotta őket a városból ". Itt említhetjük az ApCsel.18:2-es verset, amely arról számol be, hogy egy Aquilla és Priscilla nevű zsidó házaspárnak el kellett hagynia Rómát a zsidók üldözése miatt. Suetonius később a Néró idejében történt keresztény üldözésekről ír: " Róma leégése után....A keresztényeket is megtorlással sújtották, egy felekezet mely egy új és ártalmas (kártevő) vallási hitet vall ". Az utalás egy "Krisztusiak" nevű csoport létezésére az első században, feltételezi, hogy egy Krisztus nevű személy létezett valamivel korábban ugyanebben a században.

3) F.F. Bruce ["Christian Origins",( Kereszténység eredete) 29,30 oldalak,] arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy léteznek utalások egy történetre, melynek színhelye a Földközi-tenger keleti partvidéke, s amelyet egy Thallus nevű történész jegyzett fel körülbelül Kr.u..52-ben. Bruce egy más alkalommal ["The New Testament Documents, (Az Újszövetség Dokumentációja), 113. oldal] arról ír, hogy egy Julius Africanus nevű tudós, aki Thallust idézte, gúnyolódott Thallus leírásán a Jézus keresztrefeszítésekor történt elsötétedést illetően, mint amely a napfogyatkozásnak volt köszönhető. Ebből nyilvánvaló, hogy Thallus írt egy beszámolót Jézus keresztrefeszítéséről, amely néhány évvel az ő Kr.u.52-ben történt feljegyzése előtt történt.

4) Plinius, aki egy római kormánytisztviselő volt, hosszas idézéseket tesz az emberek egy nagyon aktív csoportjáról, akiket Krisztusiaknak neveztek az első század utolsó éveiben. Utal e csoport Krisztus szenvedéseiről való megemlékezéseinek tartására: " Szokásuk volt előre meghatározott napon, napfelkelte előtt összejönni, amikor Krisztust dícsőítő énekeket énekeltek " [Letters of Pliny, (Plinius levelei) fordította W. Melmoth, 2. Kötet, X:96]. Traianus és Hadrianus római császárok mindketten tettek említést a Krisztusiakkal való ellentéteik problémájáról. Erre való utalásokkal találkozhatunk "Plinius Leveleiben", 2.Vol., X:97, valamint Eusebius ‘Ecclesiastical History"-ban (Egyházak Története) IV-IX. E csoport létezése az első századtól fogva, és egyedülálló állhatatosságuk az üldöztetések közepette is, feltételezi, hogy ők egy valóságos történelmi személynek voltak követői, aki az első században élt.

5) A Talmud, amely egy zsidó szent könyv, a Szanhedrin 43a-ban Jézus halálára utal. Elismert tény, hogy a Talmudnak ez a része e könyv összeállításának kezdeti időszakából származik, (azaz Kr.u.70-200):

" A húsvét (Páska) előestélyén Yeshu (Jézus) függött. Negyven napig a kivégzés előtt, egy hírnök tette közhírré, hogy ‘halálra fogják kövezni, mert varázslatot gyakorolt és Izráelt hitehagyásra csábította/kísértette. Bárki tud valamit érdekében mondani jöjjön elő segítségére.’ Mivel semmi sem volt érdekében előhozva, húsvét előestéjén függött." A "fügött" egy keresztrefeszítéssel kapcsolatos kifejezés lehet - olymódon van alkalmazva, mint az Újszövetség irataiban is (Gal.3:13; Lk.23:39). Ez a szemelvény leírja a zsidókról, amint megakarták Jézust kövezni (feltételezhetően a Mózesi Törvényeknek megfelelően), azonban arról tesz említést, hogy ténylgesen Jézus "fügött". A magyarázata ennek az újszövetségi leírás által adott, mely szerint a zsidóknak a római törvényt kellett alkalmazniuk, hogy megölhessék Jézust -, amely kereszten "függéssel" valósulhatott meg.

A Szanhedrin 43a arról is beszámol, hogy Jézus öt tanítványa halálra lett ítélve, amely szintén azt mutatja, hogy a zsidók hagyományosan hittek a történelmi Jézus létezésében. A Szanhedrin 106b még azt is említi, hogy Jézus 33 éves volt, amikor meghalt, pontosan annyi, amennyit az Újszövetség feljegyzései megkívánnak. Maier ["First Easter" (Első Húsvét), 117-118 oldalak] egy Kr.u.5.századból származó zsidó dokumentből idéz, a "Toledoth Jesuból", amely arról ír, hogy a tanítványok próbálták ellopni Jézus testét halála után, azonban egy Juda nevű kertész hallott tervükről, és máshova helyezte Jézus testét, átadván azt később a zsidóknak. Justin vértanú Kr.u.150-ből származó írása feljegyzi, hogy a zsidók kiküldtek speciális embereket, akik azt terjesztették, hogy Jézus holttestét ellopták [Dialogue with Trypho (Dialóge Tryphoval), 108], Tertullian pedig egy hasonló feljegyzést készített [On Spectacles 30, (Különlegességek) Kr.u.200-ban.

A bizonyságok fonalszálai mutatják, hogy a Kr.u.-i első században élt zsidók hittek a történelmi Jézus létezésében és erőszakos halálában.

6) Lucian, görög drámaíró a Kr.u.-i második században a Krisztusiak nevetségességével hozakodik elő, akik "...a mai napig is imádnak egy embert, aki keresztre lett feszítve " [Lucian, The Death of Peregrine (A Vándor halála), 11-13.].

7) Josephus, az első század legismertebb történésze."Antiquities-ében", melyet Kr.u.90-95 között írt, említi Jakabot, "...testvérét Jézusnak, akit Krisztusnak neveztek ". Ugyanennek a könyvének egy másik fejezetében szintén olyan kifejezéseket használva ír, amelyek félreérthetetlenül hitelesítik az Újszövetség leírásait Krisztust illetően: "Ebben az időben volt egy bölcs ember, Jézus ...Ő volt az aki csodálatos dolgokat cselekedett ...Ő Krisztus volt ...a harmadik napon megjelent nekik élve, amint a próféták ezt és ezer más csodálatos dolgot őróla előre megmondtak "

Olyannyira világos ez a szakasz, hogy sokan azt állítják, hogy ez egy betoldás. Hogy mégis van okunk ezzel a szemelvénnyel alátámasztani, hogy létezett egy Názáreti Jézus nevű ember az első században, a következő tényezők által van biztosítva:

- Eusebius [Ecclesiastical History, 1:XI (Egyházak Történelme)] idézi Josephustól e szakaszt.

- Figyelmet érdemlő tudósok fenntartják ennek a leírásnak az eredetiségét, és kimutatható, hogy ez a fejezet ugyanabban a stílusban íródott, mint Josephus művének többi részei is [Ld. Daniel Rops, "The Silence of Jesus Contemporaries"(Jézus kortársainak hallgatása) 21. oldal; J.N.D. Anderson, "Christianity: The Witness of History" (Kereszténység: a történelmi Tanúk) 20.oldal; F.F.Bruce, The New Testament Documents, (Az Újszövetség Dokumentációja) 108-109 oldalak].

- Nem létezik szövegbeli bizonyíték arra, hogy ez egy beszúrás volna.

- Schlomo Pines Professzor állítása szerint Josephus művének az arab kiadása olyannak tárult fel, mint amely majdnem bizonyosan megegyezik az eredetivel. A szakasz, amelyre fentebb utaltunk, előfordul benne, azonban a nyilvánvaló tantételi állítás nélkül Jézus Messiásságára és feltámadására vonatkozólag, amely az imént idézett szemelvényben található. Ez elfogadhatónak tünik, hiszen Josephus zsidó volt. Pines ténymegállapításait első ízben újságcikként hozta nyilvánosságra a "The New York Times" 1972.02.12.-én megjelent számában, amelyben a vitatott szakaszt idézi Josephustól Jézusról az arab változatból: "Ebben az időben volt egy bölcs ember, akinek neve Jézus volt. Magatartása/viselkedése jó volt és erényesnek ismerték. Sokan a zsidók és más nemzetbeliek közül tanítványai lettek. Pilátus halálra ítélte keresztre feszítés által. Azonban azok, akik tanítványai lettek nem hagyták el. Beszámoltak arról, hogy három nappal a kereszten való halála után megjelent nekik és életben volt. Következtetésképpen lehetséges, hogy ő a Megváltó akire vonatkozólag a próféták részletesen beszéltek ."

Bocsi, de van itt egy kis matematikai probléma (nem kötözködni akarok, csak egyszerűen nem jön ki)!

"Egy keresztényeknek nevezet csoport össze nem egyeztethető magatartásuk végett általánosságban gyülölték őket, nevük Krisztustől ered. Ő Tibérius uralkodása alatt halál bűntetést szenvedett, a helytartó Poncius Pilátus keze által. "

"Tiberius császár Kr. u.14-30-ig uralkodott, azalatt az időszak alatt, amikor Krisztust megölték, a fenti idézetnek megfelelően."

vs.:

"A Szanhedrin 43a arról is beszámol, hogy Jézus öt tanítványa halálra lett ítélve, amely szintén azt mutatja, hogy a zsidók hagyományosan hittek a történelmi Jézus létezésében. A Szanhedrin 106b még azt is említi, hogy Jézus 33 éves volt, amikor meghalt, pontosan annyi, amennyit az Újszövetség feljegyzései megkívánnak."

Ha Jézus születését id. kezdetére (azaz 0-ra) tesszük, akkor nem halhatott meg 33 évesen id. után 30 előtt (Tiberius uralkodása alatt).

Tehát vagy az időszámításunk hibás, vagy az idézett művek valamelyik állítása (+ a Biblia - szintén 33 évesnek írja le Jézust halálakor, ha jól tudom).