A feltámadás után el lesz törölve a szabad akarat?

A "teológia" szerint.

Isten szava szerint nem. Isten céllal teremtette a földet és az embert. Ha a halál a terv része lett volna, akkor értelmetlen célt tűzött volna ki az ember elé. amit nem tud megvalósítani, mert vége lesz az életének.

Az allátokkal szemben az ember értelmet, és feladatot kapott, hogy éljen.

Jézus ezt hivatott megváltani, és nem az égi életet.

A Földi örökélet veszett el, nem az égi.

"Isten szava szerint nem."

Isten szava szerint is, esetleg jehova hadovál nektek hülyeségeket. Isten természetesen látta előre, hogy az ember vétkezik majd, nem érte meglepetésként. Egyedül jehova ilyen korlátolt istenség, hogy nem mindentudó.

„Mert mi gátolná meg hogy kapásból az első feltámadt embernek egyből valami bűnös gondolata támadjon?”

A bűnt nem a szabad akarat okozza, hanem a megromlott természet.

De ezt a szabad akaratot szerintem már el kellene hagyni, mert mindenki összevissza következtet belőle anélkül, hogy pontosan értené a szó jelentését.

Az emberek azt gondolják, hogy minden bűn akaratból születik, és minden helyzetben tisztán tudatos döntés következménye, hogy valaki bűnt követ el, vagy sem.

A valóságban egyáltalán nem vagyunk transzparens lények saját magunk számára sem, és kevés fogalmunk van emberként a tetteink valódi eredetéről. Az agyi folyamataink 99%-a nem tudatos. Minden nap hozunk olyan döntéseket, amikről racionálisan tudjuk, hogy nem a legjobbak, vagy éppen egyenesen rosszak, de mégis így teszünk, mert az indulataink és hajlamaink erősebbek az értelmünknél.

A bűn forrása az öntudatunk ("a jó és rossz tudása"), nem az akaratunk. Ettől még az öntudat nem egy rossz dolog, hanem az ember egyik legnagyszerűbb képessége, ami kiemelt minket a természet öntudatlan káoszából. A jó és rossz tudásában benne van a jó tudása is.

Mi történik a Teremtés könyvében, amikor esznek a fáról? Felismerik, hogy meztelenek. Az ember öntudatra eszmélésével képessé vált arra, hogy felismerje saját sebezhetőségét, reménytelen kiszolgáltatottságát. És ezáltal arra is képessé vált, hogy másban is felismerje ezt. Csak az ember képes szenvedést okozni magáért a szenvedésért. Ezért bűntelenek az állatok, és ezért bűnös az ember. Amikor haragszol valakire, és fejéhez vágsz valami bántót csak azért, hogy neki rossz legyen: ez a bűn. Amikor megvered a gyengébb srácot a suliban, hogy igazold saját erőfölényed. Amikor koncentrációs táborban végzel kegyetlen emberkísérleteket hatékonyabb biológia fegyverek kifejlesztésére.

Ezekre a tettekre csak az ember képes, és csak azért, mert tisztában van azzal, mitől szenved valaki.

"De ezt a szabad akaratot szerintem már el kellene hagyni, mert mindenki összevissza következtet belőle anélkül, hogy pontosan értené a szó jelentését."

Légyszives tedd meg, hogy elmagyarázod nekem, mit is jelent ez a szó!

Pontosan nem tudom, ezért is igyekszem kerülni a használatát :)

Az emberek általában a külső kényszer nélküli független döntés lehetőségét értik alatta. Tehát amikor egy döntést úgy hozol meg, hogy előtted megnyilvánulnak a lehetőségek, amik közül saját belátásod szerint választasz. Ha mondjuk azért döntesz valami mellett, mert nem tudsz más lehetőségekről, akkor az nem szabad akarat kérdése, hanem szükségszerűség. Szintén nem, ha nyilvánvaló kényszert alkalmaznak, hogy egy adott választás mellet dönts. Legalábbis feltételezem, hogy az emberek valami ilyesmit értenek a szabad akarat alatt.

A problémát részemről az okozza, hogy a felismerés és a belátás egyáltalán nem magától értetődő folyamat. Vegyük példának azt, hogy mondjuk egy férfi megtudja, hogy a felesége megcsalta, és hirtelen felindulásból agyonüti egy széklábbal.

Most ezt az esetet értelmezhetjük úgy, hogy a férfi előtt adva volt a két lehetőség, megöli a feleségét, vagy nem öli meg. Ő mindenféle külső kényszer nélkül, a lehetőségek teljes ismeretében végzett a nővel, tehát szabad akaratából követte el a tettét.

Ez ebben a formában igaz, mert így is értelmezzük a szabad akaratot. A baj az, hogy magát az eseményt viszont nem értettük meg. Az egészet pusztán igazságtételi és jogi szempontból közelítjük meg, ami megfelelő szempont egy bírónak, de nem elégséges szempont egy embernek. Nem kényszerítették, és a nő nem volt fenyegetés, tehát a férfi bűnös. Ennyi, ezzel minden helyére került a világban.

Az egészből csak éppen azt nem értettük meg, mi vezetett el ide. Mi volt az, amiért ez az árulás ilyen mértékű indulatot váltott ki a férfiban? Miért gondolta úgy, hogy ennek egyetlen megoldása az erőszak? Miért tette meg ő, más pedig miért nem teszi meg ugyanezt ugyanilyen helyzetben?

Úgy vélem, hogy hamis érvelés az, hogy a férfi csak szimplán gonosz volt, vagy hogy hallgatott az ördögre a vállán, az angyalt meg elhessegette. A gonoszság nem egy egyszerű dolog, hanem nagyon is összetett. Az emberi lény a legbonyolultabb jelenség,a mivel az ember élete során valaha is találkozik, és nem egyszerűsíthetjük le szimplán egyetlen dimenzióra a jó-rossz tengelyén. Megannyi tapasztalat, döntés és egyéni hajlam formálja az ember személyiségét. A férfi döntésében ugyanúgy szerepet játszhatnak a vérmérséklet, tanult mintázatoknak, megküzdési mechanizmusok, pszichés problémák, függőségeknek, egyszóval a kóros viselkedés és gondolkodásmód.

Persze, az nem kérdés, hogy a férfi bűnös, és én azt nem is vitatom. A felelősség már azért egy kicsit nehezebb kérdés. Én azt vitatom, hogy a szabad akarat elegendő magyarázat volna a bűnre. Márpedig ha nem értjük, hogy valaki miért követ el bűnt, akkor sokkal könnyebben fogunk mi is ugyanabba a hibába esni. Szerintem bölcs dolog volna igyekezni megérteni a problémát, hogy elkerülhessük, nem csak a bekövetkezett katasztrófák után kármenteni, ami megmaradt.

18#

Példádban, potosanazt írod le (talán akaratlan), hogy nem létezik szabad akarat. Ennek a férfinak, a teljes életútját nézve, családi, oktatási, érzelmi...úton, előrelátható lett volna a tragédia.