Hogyan lehetett valaki egyszerre zseniális fizikus és felszentelt egyházi személy?

Az a 19. századi világkép, ami a tudás bővülésétől várja a világ elvallástalanodását, meg az ateizmust teszi meg egyedül legitim útnak, rég meghaladott. Mondhatni divatjamúlt, mert utoljára a marxista-leninista közoktatás erőltette, de a történeti bizonyítékok már akkor is ellentmondtak neki. Az egyetlen tudománynépszerűsítő műsort a szocialista rendszerekben is egy katolikus pap vitte. (Öveges József)

Azt tanították, hogy a középkori egyház szerint a Föld lapos, pedig Kolumbusz Pierre d'Ailly bíboros műveinek hatására ment el az útjára. Azt tanították, hogy a reneszánszig a tudományt elnyomták, aztán ma már minden tudománytörténeti műveltséggel bíró ember tudja, hogy a skolasztika racionálisabb volt, mint a reneszánsz a panteizmusával, jóslásával, mágiájával, meg mindenféle feltámadt antik csiribú-csiribával. Erről a kőateista Bertrand Russel is ír filozófiatörténeti munkásságában.A skolasztika alapozta meg a modern tudomány előzményeit. Azt tanították, hogy az egyház a tudomány ellensége, pedig több száz klerikus tudós vagy hívő tudós volt a történelem során. Galilei is hívő katolikus volt, két lányából lett apáca.

Ironikus ez az egész, de csak mítosz. Az egyetem intézményét az egyház hozta létre, az ösztöndíj fogalmát az egyház hozta létre, az egységes tananyag szerint szerveződő oktatáshálózatot az egyház hozta létre. A tudomány (filozófia) és a vallás (teológia) elszeparálása is a középkorban történt meg. Szerzetesek jelentették ki először, hogy a gazdaságtan és a mechanika önálló tudományágak. A modern fizika (Newton), a modern kémia, (Boyle) a genetika, (Mendel), a modern filozófia (Descartes) és a kvantummechanika (Planck) kezdetén vallásos emberek állnak. A korszerű agrárművelési technikák a szerzetesrendek által születtek és terjedtek el. Az antik tudást az egyház mentette át a germán törzsfők világán keresztül a lovagi Európába. Egy ferences szerzetes (Roger Bacon) mondja ki először, hogy a tudományt kísérleti úton is művelni kell, nem csak elmélkedő megfigyelés van.

A militáns ateisták elvetik a mítoszokat, pedig ők maguk is mítoszokban hisznek, történeti mítoszokban. És ebben a kérdésben teljesen mindegy, hogy van e Isten vagy nincs, hogy kinek van igaza, kinek nincs. Egy dolog számít: a történelem. Ami vizsgálható. És ott bizonyos ateisták egy mítoszt követnek.

Na ehhez a szózathoz hozzátenném, hogy Darwint is elég sokára ismerte el az egyház és Galileit is kényszerítették a visszavonásra, örült, hogy nem égették meg, mint számtalan más embert.

Az inkvizíció tiltólistái rengeteg művet feledésre ítéltek, például Cervantes műveit, aki megjárta az inkvizíció börtönét és végül el is tűnt, mert akire egyszer rátették a kezüket, azt már akkor is kicsinálták, ha valamiért ki kellett engedniük, nem is tudjuk, mi lett vele, egyszer csak eltűnt. A műveit a Don Quihotén kívül sorra betiltották és elégették mind egy szálik, már ami megjelent, mert jó néhányról csak tudjuk, hogy megírta, de kiadni sem engedték, indexen volt.

Ugyanez gyakran megesett a közélet minden területén.

Egészen addig, amíg az Egyháznak erre hatalma volt.

Előző!

Csak az a különbség, hogy amit én fent elmondtam, az egy alig ismert része a kereszténység kétezer éves történetének a közvéleményben. Ellenben az egyházkritikus oldal érveit ha milliószor ismételve nem hallottam, olvastam, akkor egyszer se. Alapból ki van emelve a barokk kor, a többi meg el van felejtve nagyjából.

Szia

Ez egy modernkori példa a hogyanra: [link]