Egy vallási közösségben meggyőződésből mennyire válhat valaki túlzottan személyeskedővé?

"tudatosan olyan dolgokkal akartak azonosítani és olyan eszmékkel, melyekhez semmi közötök nem volt és nem tudtatok igazból elhatárolódni és ezt vélt, vagy valós sérelmek miatt tették veletek szemben"

Sok ilyen történt velem. Az ateista-vallás tagjai először kitalálnak valami fals infót, majd a kereszténység (adott esetben az én nevemben) kinyilatkozzák, majd emiatt kritizálnak. Erre gondoltál.

Úgy kezdik, hogy "a keresztény azt mondja, hogy ..."

Általában az a válaszom, hogy mi ilyet sosem mondtunk:)

Ilyenre gondoltál?

És az ateista vallási dogmák ellen Isten szavával védekezek.

"Erre gondoltál."

*Erre gondoltál?

Én egyházi suliba jártam, és voltak ilyen szituk. De ha valamivel nem értettem egyet, nem mondhattam el, mert ugyanazt a dolgot teljesen ugyanígy mondták el megint, csak éppen agresszívabb stílusban. Kb olyan érzettel, hogy fogadd már el ezt bmeg, hogy így van és kész, nincs helye itt kérdésnek.

Az egyházi suli után pedig olyanba estem bele többször is, hogy egyik barátnőm eléggé vallásos. Jár is felekezeti alkalmakra, házasság előtt nincs szex, stb.., tehát elég komolyan ilyen nevelést is kapott. És egy időben nagyon rám akarta erőltetni, hogy járjak el vele az ifi alkalmakra, mesélt róla, hogy miket csinálnak ott, meg milyen jó énekek vannak, mondván énekelni mindenki szeret, biztosan élvezném. Meg Jézus életéről könyveket akart állandóan adni, hogy olvassam el, és biztosan sok hasznos dolgot tudhatok meg belőle. Nehezen értette meg, hogy nem szeretnék ilyenekkel foglalkozni.

Nem zavar a vallás, sőt, nekem inkább a különböző egyházak néhány szemléletével és viselkedésükkel van gondom, amit rögtön támadásnak vesznek, ha kérdezne valaki vagy valamit meg akarna vitatni. De felőlem nyugodtan gyakorolja mindenki azt a vallást, amit magáénak tart, hiszen mindenki másban találja meg a lelki békéét. Csupán az erőszakos rábeszéléseket ítélem el, és hogy szerintük, aki nem él olyan felfogásban, mint ők, azokat rögtön már elítélik. Legalábbis én ezt láttam eddig magamkörül.

Ugyanakkor a közösségeket, akiket láttam, nem nagyon voltak összetartóak, hiába ugyanazokat a tanokat vallották.

A vallási közösségekben előfordul , hogy az emberek beleszólnak olyan dolgokba, amihez semmi közük. Sokszor magánéleti dolgaidba is. Velem is megtörtént, de nem akarok belemenni. Persze van határ amit nem lépnek át, valaki érzékenyebb ilyen témára. Túlságosan bele nem szólnak az életedbe, és nem irányítanak, az olyan szektás dolog.

Az én templomomban van egyfajta gyülekezet, és vannak fiatal felnőtteknek szóló istentisztelet minden vasárnap délután. De ez nem elég, egy összetartó közösség nem csak egy héten 1x találkozik 1 órára. Nekem pl ma is kéne mennem meg holnap is. Ma hamvazó szerda van, csütörtökönként Biblia tanulmányozas szokott lenni. Szóval akarva akaratlanul szépen lassan bemászik a gyülekezeted először a vasárnapjaidba aztán a hétköznapjaidba. Tehát ezek az emberek egyre fontosabbak lesznek neked. Érzelmileg is kötődsz hozzájuk, nálam így van legalábbis. Sokkal több mint egy baráti közösség, de azért kevesebb mint egy család.

Azért írtam le, hogy megértsd hogy miért hallgatnak egymásra egy vallási gyülekezet tagjai. Én nagyon-nagyon sokat köszönhetek nekik, és fontosak számomra, és a véleményük is.

"Mekkora erővel hat egy vallási közösség, hogy megvédje a tagjait a külső széthúzó erőktől"

Ez alapján láthatod nagy a közösség ereje. Főleg az én esetemben, gyakorlatilag se a családom se barátoknak nem voltam eléggé fontos, hogy megértsenek amikor megváltoztattam az életem, számomra könnyű lenne választani kik a fontosabbak...

De mondom, nem vagyunk vallási szekta, nem uraljuk egymás életét, viszont fontosabbak ezek az EMBEREK nekem mint a társadalom, vagy kívülállók vélemenye. Nem vallási dogmák,egyház, vagy szabályok által irányítom az életem.