Miért mondják sokan, hogy Budapesten nem jó élni?

Elképesztő a kosz és a bűz. Ez aláássa a többi szempontot is. Múltkor kinéztem Mapsen egy jónak tűnő burgeres helyet. Mert hát vendéglátó egységekből szerencsére rendkívül széles és színes a felhozatal. Maga a hely tényleg jó volt, de mire eljutottam oda gyakorlatilag elrohadt a tüdőm a légszennyezéstől, meg kényelmetlenül kerülgetni kellett az autó tömeget a kis utcában :D Mindkét oldalban nagy, parkoló dögök, közben kétirányú forgalom. Rémes.

Nem is beszélve arról, hogy annyival drágább az élet amennyivel jobb a fizu. Amennyiből a fővárosban egy másik emberrel élsz kompromisszumos életét (sokszor idegennel közösködve), annyiból vidéken egyedül élhetsz. Ráadásul minden valószínűség szerint újabb építésű lakásban, házban.

A zöld területek hiánya is zavar. Vannak bizonyos városrészek ahol kuriózum pár szép fa. És nem is látom a koncepciót, hogy a zöld Budapest felé mennénk.

Persze itt dolgozom, sőt ide járok szórakozni és kultúrát fogyasztani is. Ebben sajnos vidék jócskán a főváros mögött kullog. A kis társulatok színházi előadásait imádom, a mozik is jobbak, nem is beszélve az escape room felhozatalról, időszakos kiállításokról, workshopokról, vagy csak egy jó autentikus japán étkezésről. Szóval tervben van még közelebb költözni, de ez mindenképp egy kötöttpályás tömegközlekedéssel jól megközelíthető külső kerületi zöldövezet, vagy közvetlen agglomeráció.

Azt se felejtsük el, hogy egy belpesti bérházban sokkal kevésbé lehet megélni önmagunkat. Például vidéken hozol egy döntést és részben leszakadsz a közművekről, napelem, geotermikus megoldások. Egy embertömegek által lakott épületben egy lépcsőházat nem tudsz normális felújítani.

Egyszer-egyszer ellátogatni, kirándulni, látnivalókat megnézni Budapesten teljesen más, mint ott élni.

Iskolás koromban minket is vittek többször programokra osztálykirándulás keretében. És az jó volt, élveztem, tetszett. De tartósan ott élni, egész más. Engem eleinte nagyon nyomasztott, mikor 18 évesen egyetem miatt oda kerültem. Az első 2-3 hónapban nem is tudtam rendesen aludni. Ehhez hozzátartozik, hogy amíg a szüleimmel laktam, egy csendes zöld övezeti, külvárosi családi házban éltem. Megszoktam, hogy bármikor kimehetek az udvarra ha ahhoz van kedvem, még az utcán is fák vannak. Este pedig relatív csönd van. Pesten egy 256 lakásos paneltömbbe kerültem. Azt borzasztó nehezen szoktam meg, hogy folyamosan mindenhonnan zajok jönnek szinte egész éjjel. Ordibálnak, bútort tologatnak, fúrnak, szexelnek, vagy épp az alkoholisták és a drogosok csinálják a műsort a ház előtti parkolóban. A lakásban is úgy éreztem magam, mintha valami dobozba lennék bezárva. Nem tudok kimenni az udvarra. Napközben ezek a dolgok nem igazán érdekeltek, mert el voltam foglalva az egyetemen. De esténként ilyen helyre hazamenni nagyon furcsa volt. Aztán pár hónap alatt megszoktam persze.

Na, ki pl a látnivalókat jön megnézni, vagy valami programra megy, az ezekből kimarad.

Most hogy ismét Pécsen lakom, átlag havonta egyszer feljárkálok Pestre. Akár valamilyen programra, akár régi barátokkal találkozni. Így én is csak a jó arcát látom, így én is szeretek ott lenne. De megnyugtat a tudat, hogy a nap végén hazajöhetek, nem kell ott laknom. Talán Pasaréten és még egy két jobb budai környéken azt mondom, hogy el tudnám képzelni, hogy ott éljek. Csak az egy normál földi halandónak megfizethetetlen.

# 9-es voltam ismét.

Előző!

Igen a doboz érzet nálam is jelen van, ha kis alapterületű városi lakásban kell huzamosabb ideig tartózkodnom.

Én úgy éreztem magam Budapesten, mintha valaki állandóan fojtogatna. 2 év után azt vettem észre, hogy én is beálltam a birka sorba. Csak megyek vakon a magam útján, nem mosolygok, nem érdeklődök, nem érdekel senki és semmi, csak a magam baja. Utáltam kilépni az utcára és utáltam átutazni a fél várost reggel munkába menet.

Agglomerációba költöztem. Nincs messze, jó munkalehetőségek vannak és kikapcsolódás szempontjából is jó tűz közelben lenni, de nekem nem hiányzik, hogy a városban éljek.

Régen sosem gondoltam, hogy egyszer így fogok érezni. :) Világ életemben imádtam Budapestet, tök alapnak vettem, hogy ott fogok élni. Nem éreztem jól magam. Persze egy próbát megér annak, aki kíváncsi.

Pest általánosságban koszos büdös és zajos. A kérdező még zöldfülű lehet, de ha kimegy a Bosnyák térre, Örs vezér terére, stb. mindenhol csak a sok mocskot láthatja. Gondolom kezdőként még nem látta ezeket a helyeket.

És persze nem egyszer volt már, hogy a tömegközlekedési járművökön belecsináltak egy-egy ülésbe, illetve ürülékszag volt.

Értelmes ember hosszútávon ezt megutálja.

Nézzétek meg pl. Gödöllőt, annak ellenére hogy kelet-Magyarország, sokkal nagyobb tisztaság és rendezettség van ott mint Pesten.

Pesten még a levegő is szürke, állandó a szmog. Bár aki megszokja, idővel észre sem veszi.

Sokan vannak vidékiek, igazából csak a munkalehetőség tartja őket pesten. De Pest akkor is koszos, büdös, zajos marad. Az idegbeteg autósokról, akik a zebrán majdnem elütik a gyalogosan átkélőket nem is beszélve...

# 9, # 12 vagyok. Az utolsó mondattal nem értek csak egyet, a többi mind igaz. Az is borzasztó, mikor egy csöves felszáll egy buszra. Volt már olyan, hogy inkább leszálltam, mert szó szerint majdnem elhánytam magam a szagoktól. És megvártam a következőt.

Autóval sokat ingáztam, gyakorlatilag minden hétvégén Pécs és Budapest között. Emellett sokszor mentem munkába is autóval. Céges ügyekben is sokszor autóztam városon belül, sőt az egész országban. Budapesten rengeteg az autó, gyakran vannak dugók és nyilván ott is vannak szabálytalanságok, kirívó esetek, de arányaiban szerintem nem olyan rossz a helyzet. Sokan azért az alapvető szabályokat betartják, figyelnek a másikra. Én sokszor megdöbbentem, hogy ha ki akarok kanyarodni, rávillantanak, kiengednek. Na, ez Pécsen abszolút nem szokás. Állhatok akár 10 percig is mire ki tudok hajtani. Szinte naponta látok baleseteket, reggel és délután is hazafelé. Volt konkrét eset, hogy védett úton jöttem, a kereszt irányú stop táblás útról megállás nélkül elém hajtottak. Vészfékezéssel meg tudtam állni, de még az illetőnek állt feljebb, magyarázott és lengette nekem a középső ujját. Mindenki tolakszik, meg akarja előzni a másikat, akár életveszélyes manőverek árán is, csak hogy egy autóval előrébb legyen. Budapesten is van ilyen, de valahogy arányaiban én kevesebb ilyet tapasztalok.

Igazából, ez a jó élni Pesten relatív, és egyben szubjektív is.

Én éltem már vidéken(ott nőttem fel), Londonban, és Pesten is.

Ha azt vesszük, London után képtelen lennék egy magyar vidéki városba visszaköltözni, olyan érzés lenne mintha megfojtanának és egy helyben állnék. Lehetőségek (munka és egyéb) egyenlők a nullával, az emberek iszonyat lassúak és zárt gondolkodásúak. Nem az ő hibájuk, előtte én is ilyen voltam.

Bár én valahogy mindig is szerettem a nyüzsgést, a pörgést így Budapestet preferálom.

Főleg, hogy a szülővárosomban voltak olyan hétvégék, hogy a városközpontban nem volt bent egyetlen 1 ember sem. Mintha valami apokalipszis sújtotta övezeten lennék.

Viszont egyetértek, Budapesten nagyon sok a bunkó ember, és a város is a legtöbb helyen koszos és büdös. Ettől függetlenül kárpótolnak a lehetőségek akár a munkát akár a programokat nézzük. A levegő tényleg fullasztó, amikor visszalátogatok vidékre akkor érezni igazán, mintha addig nem jutottam volna levegőhöz. Engem ami legjobban visszatart abban, hogy vidékre költözzek, az az emberek hozzáállása általánosságban az élethez, és a munkalehetőségek hiánya.