Hogyan lehetne feldolgozni,hogy albérletben lakunk?

"Sajnos egyenlőre semmi kilátás hogy valaha lesz saját lakásunk"

Hát így.

Én pl. nagyon nehezen tudom feldolgozni ezt, de azért, mert van kilátásom, hogy legyen saját, csak úgy pumpálják itt a környéken fel az árakat, hogy a lemaradás egyre jobban nő.

Hagyjátok már ezt a külföldi bérlakásos baromságot.

Igen, ott többen élnek albérletben, mert anyagilag nem olyan megterhelő, mint itt. Mi ketten voltunk kint a férjemmel, kerestünk együtt 3 ezer eurót, ebből 850 volt a 1,5 szobás lakásunk rezsivel együtt. 300 euróból ettünk, 80-ért tankoltunk, és még mindig nem ment el egyikünk egész fizetése sem, de az alapok már megvoltak oldva a hónapban, maradt vagy 1700 eurónk, amiből lehetett gazdálkodni.

Ja, és ez a fejenkénti 1500 euró alig volt több mint egy minimálbér. Itt meg lehet ezt csinálni?

Én már 18 évesen tudtam, hogy az én generációmnak nem lesz se háza, se nyugdíja, a halálunkig fogunk gürizni a semmiért.

Ezért se vállalok gyereket, mert nem akarok még egy generációt így felnőni...

Én azzal igyekszem ezt orvosolni, hogy gyakran költözöm, és nem vagyok hajlandó tolerálni a tulaj balfácánkodását.

Igyekszem szervezni tennants' uniont, és csoportosan képviselni az érdekeinket.

Jól van, 15-ske, igen, megszedtem magam külföldön, és meg is tapasztaltam a különbségeket, most ez fáj neked?

Hiába szólsz be, attól még igazság marad, hogy itthon nem lehet úgy albérletben megélni, mint külföldön.

Kérdező!

Keress pár, tegyétek össze, aminek van és vegyetek fel hitelt, vagy menjetek ki ti is külföldre pár évre, ez a megoldás.