Hogyan lehetne feldolgozni,hogy albérletben lakunk?

#20

Mi párommal ketten kint dolgozunk és itthon lakunk, nem költünk feleslegesen, és még így is rohadt nehéz az önrész elérése, és folyamatosan távolodunk...

Ne beszélj már marhaságokat. Aztán mi 14 szer kapunk fizetést egy évben meg adót is vissza tudunk téríteni.

Semmi értelme azon rágódni, hogy mid nincs. Inkább gondolj arra, hogy mid van és azt becsüld meg.

Van fedél a fejetek fölött, van munkátok, amiből fizetni tudjátok. Van egy párod, gondolom ő is dolgozik. Ha ő nem lenne, talán hajléktalan lennél, mert egy alapfizetésből nem telne albérletre, rezsire, ételre, gyógyszerre, öltözködésre. Egészséges vagy, megvan kezed-lábad, tudsz járni, nem vagyok nyomorék (remélhetőleg).

Nekem két saját lakásom van édesanyám által, aki nemrég hunyt el, hatalmas űrt hagyva maga után. Bárcsak ne lenne lakás a nevemen, de ő itt lenne velem.

Édesapám is meghalt már rég, és ezer éve egyedül vagyok, mert nem találtam egy szerető párt.

Ráadásul 20 évig volt olyan betegségem, ami miatt szexelni sem tudtam volna, még ha lett is volna valakim. Talán jobb is hogy nem volt. A végén rákos lettem, többször majdnem meghaltam ilyen-olyan okok miatt, és mindent egyedül kellett elviselnem, nem volt támaszom.

Csak az állataim és a barátaim tartják bennem a lelket.

És hiába van két lakás és egy nyaraló a nevemen, nem vagyok boldog, nem érzem magam többnek, vagy jobbnak. Mert nem egy ingatlan birtoklásától lesz valaki boldog, hidd el nekem.

És őszintén örülök, hogy az albérlet a legnagyobb bajod. Ne is legyen soha komolyabb gond.

Az irigység is a gondod, hogy XY új kocsival jár, nyaral, luxusban él, stb. Sajnos, ez van. Egyesek szerencsések, vagy rengeteget tettek a gazdagodásért, mások meg nem, vagy pechesek. De lehet, hogy XY-t megcsalja a párja, és úgy cserélgeti a nőket az asszony mellett, mint a kocsijait. :)

Nekik is van gondjuk, csak azt más nem látja.

Én teljesen megértelek. Mi gyerekkel lakunk albérletben. Sosem lesz lakásunk, ezért is nem vártunk a gyerekvállalással, mert meddig, minek?

De fáj hogy nincs egy biztos fedél a fejünk fölött. Hogy ha a tulaj kedve úgy tartja, költözni kell. Hogy emiatt nem tekintem otthonomnak a lakást, amiben élek. Nem is mondom soha, hogy "megyek haza" úgy mondom, hogy a lakásba. A gyerekkori házunkat hívom otthonomnak, pedig már14 éve nem élek ott