Normális dolog, hogy ennyi idősen így viselkedik a lakótársam?

30 éves nő. Én 21 vagyok. Az a véleményem, hogy eszméletlen gyerekes, és egy normális vitát nem lehet lefolytatni vele, mert egyből elkezd dobálni mindennel, h velem mi a baj, ahelyett, hogy meghallgatna és magába szállna egy kicsit.

Pszichológiát tanulok és tudom, hogy az ilyen hülye dolgai nem ellenem szólnak, csak max. rajtam vezeti le, vagy ezzel, hogy bele sem gondol abba, hogy nem egyedül lakik könnyít a saját helyzetén, és neki jól esik, ha az érezteti "ő az úr a háznál". Pl. kijelentette, hogy ő senki előtt nem fog meghunyászkodni, előttem meg pláne nem, szóval az lesz, amit ő mond. Ha az övé volna a lakás akkor esetleg, de így csak majdnem kinevettem.

Azt mondja az a baj velem, hogy én nem tudok kérni, csak parancsolgatni. Furcsa, mikor ő nem tud normálisan köszönni, mert mondjuk rossz a kedve, (szinte mindig)vagy kijelentette, hogy legyek kedves észrevenni, ha rossz a kedve, mert akkor felesleges hozzá szólni (kvázi megtiltotta), és ha ő átgondolja 2x hogy mit kellene mondani, elvárná tőlem is. Először is, nem gondolja át. Másodszor, mikor hajnal 1-kor rárontottam, hogy fejezze be az éneklést, mert áthallatszik, az nem válasz, ha aludtam volna, akkor tuti nem csinálta volna. (nekem eszembe sem jut este hangoskodni). A fülhallgató szót sem ismeri, sajnos, de ezért már nem is merek szólni, meg egy csomó más dologért sem.

Eddig 4x szóltam neki 4 hónap alatt. Erre kijelentette, hogy én minden bolhából elefántot csinálok. Megmondtam neki pl. hogy lássa be, hogy 60 percet bent lenni reggel a fürdőben kicsit túlzás, mert nekem is be kellene jutnom. (Van olyan nap mikor egyszerre kell kelnünk.) Azt mondta ezzel még soha senkinek nem volt baja, megbeszélték hogy ki, mikor kel és ennyi. Ebbe végül belementem, de ő azóta sem írta meg mikor, hogyan van az órarendje, márpedig nem én vetettem fel a dolgot, nem én fogom ezzel megkeresni, úgyhogy nem érdekel, ha nem tetszik neki, mikor kelek fel. Ha én alszom és ő előbb kel fel pl. fél órát mászkál magassarkúban. Ezzel nyilván felébreszt, de ezért sem szólok, mert bár parasztságnak tartom, hogy nem figyel rám, nincs értelme mindenért szólni.

Ellenben ő kiakadt, mikor reggel nyolckor telefonálni mertem a folyosón, mert mi az hogy ebbe nem gondoltam bele. Ő mindig ott telefonál, és kb. mindennap, akár éjfélkor is, és sosem szóltam érte.

Egyik vasárnap nekiálltam takarítani, mikor megérkezett otthonról, bement a szobájába és aludt este 8-ig. Nyilván nem folytattam a takarítást, csak hát ő rendmániás is, és kénytelen volt szerdáig nézni a vízkövet, mert hétfő-kedden nem értem rá suli miatt.(Hetente váltunk és ez teljesen rendben van, én is szeretem a rendet. Azt nem, ha miatta nem tudom megcsinálni.) Akkor vasárnap pedig még este 3 órára befoglalta a fürdőt, és fél 12-kor már nem akartam hajat mosni, reggel kellett megoldjam. Mivel ezzel bezavartam neki, megint megjegyezte, hogy ezt meg kellett volna beszélnem vele. Ráírtam Facebookon előző este, de nem volt hajlandó megnézni. Ennél többet nem tehettem, igazán. És megmondtam neki, hogy azért volt mert egész este a fürdőben volt.

A legjobb az volt, mikor azt mondta, hogy ő sem szól be mindenért, pl. azért sem, hogy ennyi idősen dedós dolog, hogy szeretem a rajzfilmeket. Most vágtam volna vissza, hogy mi az, hogy neki plüssmacigyűjteménye van? Egyáltalán, hogy jött ez a témához? Én nem éltem a vita során sosem az ő eszközeivel, mert én nem látom értelmét, teszem azt megkérdőjelezni a másik tetteid. Pl. ő olyanokat mond: Nem órán kéne lenned? Nem ilyenkor szoktál kelni. Mennyi paprikát teszel ebbe a kajába?

Nevetséges, komolyan. Mint valami főnök. Ellenben nincs kedvem elköltözni, mert ilyen olcsón, ilyen minőségi albit nem lehet találni erre, sajnos. És nincs rá garancia, hogy máshol kedvesebb lakótársat találok.