Puffertartályt érdemes beszereltetni?

70-80 fok??? Kell annyi?

60 alatt nem indul a keringető??? Miért?

Lapradiátoraim vannak, réz csövezéssel, 40 foktól (külső +10 fok és fölötte) 60 fokig(külső -15 és alatta) szabályoz a kazán.

Próbáld lenyomni a vízhőmérsékletet, a keringető lassú fokozaton (ha tud ilyet) mehet állandóan, így nem kell puffer.

Utolsónak!

Neked gondolom gázkazánod van, a kérdezőnek fatüzelésű. A fatüzelésű kazánnál a kazán védelme érdekében a visszatérő víz hőmérsékletének legalább 55-60 °C-os kell lennie.

A kérdezőnek:

Nem írtad, hogy új-e a rendszer, illetve ha régi, akkor is így működött-e. Méretezve lett-e a rendszer, készült-e terv?

Szerintem nem gazdaságtalanabb a tagos radiátor. Oké, hogy kisebb a hőleadó felület, de pont ezért kevésbé hűl le a víz, tehát ha egyszer meleg, akkor már nem kell oylan sok energia a melegen tartásához.

Viszont én nem értem ezt, 60 fokos vizet keringettek mindig? És mi van ősszel meg tavasszal, amikor még nincs olyan hideg? Nálunk olyankor simán megy 40 fokos vízzel a fűtés. Lehet, hogy ha melegebb lenne, kevésbé kormolna, de évente kétszer elégetünk egy koromtalanító fahasábot és kész. Az ugyan drága, de ha ennyivel kevesebb fa fogy, a jelek szerint bőven megtérül.

Bár a fûtési szezonnak vége, úgy gondolom, hogy a fûtéssel,

illetve a fûtési rendszerekkel kapcsolatos kérdésekkel, feladatokkal

és néha téveszmékkel (hibákkal) soha nem lehet

úgy foglalkozni, hogy az ne volna aktuális.

Az egyik ilyen témakör, amely az elmúlt két évben gyakorlatilag

átrendezte a magyarországi kazánpiacot, a vízteres,

szilárd- (vegyes) tüzelésû kazánok, kandallók vagy cserépkályhák

alkalmazása. Ebbõl az apropóból, valamint az elmúlt

két fûtési szezon alapján talán nem árt összegezni néhány

olyan kérdéskört, amely az adott tüzelõberendezések telepítésével

és használatával kapcsolatosan több gyártónál és forgalmazónál

elõtérbe került.

A fenti termékcsoport sokféle technológiát alkalmazó

hõtermelõ kategóriát takar, így közöttük megtalálhatóak például

a korszerû, energiahatékony és környezetkímélõ faelgázosító,

valamint pellet kazánok is, no meg a rosszabb hatásfokú,

az alkalmazott tüzelõanyagtól függõen magasabb (magas)

károsanyag-kibocsátású tüzelõberendezések is. Ez utóbbiakkal

kapcsolatosan szeretnék néhány gondolatot megosztani,

mivel ezeknek a tüzelõberendezéseknek a nem megfelelõ

üzemeltetése, illetve az ebbõl fakadó mûködési problémák

vagy meghibásodások komoly gondot okoztak (okoznak)

több cégnek és vállalkozónak.

Az új technikáknak, illetve technológiáknak köszönhetõen

a tüzelõberendezések kialakítása, illetve felépítése sokat változott

a régmúlt idõkben használt típusokhoz képest, így fontos

tudni arról is, hogy jelentõsen megváltoztak a telepítési

körülményeik is. Éppen ezért nem lehetnek „perdöntõek”

azok a sokszor hangoztatott érvek egy-egy reklamáció során,

amelyek arra hivatkoznak, hogy „a régi kazán is jól mûködött”

így vagy úgy.Arégi gyakorlat, azaz alkalmazástechnika

ma már többször nem állja meg a helyét. Hiába a gyártók

leírásai, a megadott mûködési körülmények és feltételek,

manapság sorra kiderül, hogy a valóság többnyire elég távol

áll az elmélettõl és az ebbõl adódó problémák miatt a felhasználók

gyakran szembesülnek a szakmai dilettantizmus költséges

következményeivel.

Vegyük elõször is számba, hogy mitõl is más például egy

mai szilárdtüzelésû, öntöttvas kazán, mint egy „régi”. A leginkább

szembetûnõ a fizikai méretük, azaz a tény, hogy jóval

kisebbek, mint elõdeik. Ez azonban nem a silányabbnak

(vékonyabbnak) hitt öntvénynek „köszönhetõ”. Egyszerûen

kisebb a vízterük: a régebbi típusoknál 100 – 150 literes vízterekrõl

beszélhettünk, míg egy ilyen tüzelõberendezés manapság

nem ritkán mindösszesen 25 – 50 liter ûrtartalommal

rendelkezik! Ehhez jön még az a telepítési lehetõség, miszerint

ezek a kazánok a megfelelõ feltételek és további biztonsági

berendezések (például biztonsági hõcserélõ) megléte

esetén akár zárt, túlnyomásos rendszerbe is szerelhetõek: a

nyomásállóság biztosítása érdekében a hátsó öntvénytag a

fûtõvíz oldalon belül távtartó bordákkal van ellátva, hogy az

öntvény ne repedjen meg a növekvõ rendszernyomás következtében.

Kis víztartalom, nyomásálló öntvényház (fûtõvíz

oldali merevítõ bordázat) és máris merõben eltérõ feltételeket

kell teljesíteni a telepítésük esetén, mint régen.

Talán az egyik legfontosabb „újdonság”, hogy az ilyen típusok

esetben kötelezõen (!) elõírják a gyártók a visszatérõ fûtõvíz

alkalmazható minimális hõmérsékletét (jellemzõen 50 –

60 °C), ami legkönnyebben egy, a visszatérõ vezetékbe épített,

segédenergia nélkül mûködõ termikus visszakeverõ-szelep

beépítésével oldható meg. Ez a szelep nem csak arra hivatott,

hogy ne lehessen visszahûteni az égõteret, ami kátrányosodáshoz

vezethet. Ez a szelep biztosítja azt is, hogy a

begyújtás után, amikor a kazánvíz hõmérséklete eléri a megfelelõ

értéket és elindul a fûtési rendszerben az áramlás, akkor

az átforrósodott öntvény ne kaphassa meg a rendszerben még

lehûlt állapotban lévõ fûtõvizet. Ha ez nem biztosított, a

kazánban lévõ merevítõ bordák azonnali visszahûtésével

olyan feszültségek jönnek létre az öntvényben, amik akár

azok repedéséhez is vezethetnek! Nyilvánvaló, hogy egy

ilyen keverõszeleppel ellátott rendszer csak kazánköri szivattyúüzem

mellett képes megfelelõen mûködni, így ezeknél

a kis vízterû öntvény kazánoknál a folyamatos szivattyúüzem

biztosítása is kötelezõ.

Az sem mindegy, hogy a szivattyú be/ki kapcsolása mivel és

hogyan történik. Általánosan elterjedt megoldás a csõtermosztát

alkalmazása, azaz ha a kazán elõremenõ fûtõcsöve

kellõ mértékben átmelegszik (eléri a beállított hõmérsékletértéket)

a csõtermosztát reléje elindítja a keringetõ szivattyút.

A kérdés a mikor és hogy hány foknál tegye mindezt? A

„mikort” elsõdlegesen a csõtermosztát elhelyezése és az alkalmazott

csõátmérõk befolyásolják. Célszerûen minél közelebb

kellene elhelyezni a kazán elõremenõ csatlakozásához, és

hosszú távon biztosítani kellene a megfelelõ érintkezést a csõ

és a csõtermosztát között, ellenkezõ esetben a lassabb érzékelés

miatt a szivattyú késõbb fog beindulni, amikorra már a

kazán is jobban átforrósodott, mely helyzet megint csak a

kazán biztonságos üzemét fogja veszélyeztetni a visszatérõ

fûtõvíz okozta hirtelen lehûtés miatt.

Erre a problémára is adnak megoldási lehetõséget a kazángyártók,

csak kevesen tudnak róla, vagy egyszerûen az olcsóbb

megoldásokat keresik, figyelmen kívül hagyva a maximális

Magyar Épületgépészet, LX. évfolyam, 2011/5. szám 1

A szilárdtüzelésû berendezések rejtelmei

1. ábra. Vegyestüzelésû kazán puffertárolóval

biztonságra való törekvést.Akazánok elõremenõ csonkjánál el

szoktak helyezni egy, a szállítási állapotban ledugózott menetes

csatlakozási pontot, ahovámerülõhüvelyes termosztátot lehet

beszerelni, amelynek köszönhetõen a kazán vízterében

lévõ fûtõvíz hõmérsékletet közvetlenül tudjuk (tudnánk) ellenõrizni.

Nincs késleltetés, igaz 6 – 7000 Ft-tal drágább amegoldás,

de ilyenkormindig fel kéne tenni az a sokat hallott kérdést,

hogy mennyibe is kerül a biztonság, legyen szó egy mûszaki

berendezésrõl vagy a közvetlen környezetünkrõl.

Alapvetõen kijelenthetjük, hogy a huzatszabályozó nem

egy tipikus kazán-szabályozó és biztosító berendezés. A viszszatérõ

fûtõvíz hõmérséklet fentebb említett értéken tartása azt

is jelenti, hogy a fûtési elõremenõ hõmérsékletének minimális

értéke 60 – 70 °C körülire kalkulálható, azaz a vegyestüzelésû

kazánok közvetlen rákötése a fûtési rendszerekre problémát

okozhat. Az a tény, hogy a kazánokhoz adott huzatszabályozókon

a beállítható hõfoktartomány jellemzõen 30 – 90 °C, nem

azt jelenti, hogy szabad is kihasználni ezt a tartományt.

Az áramlástechnika terén is tetten érhetõek a hibás szerelések.

A lehetõségek sajnos itt is többször feledtetik a kivitelezõkkel

a gondolkodás és a tervezés alapvetõ szükségességét,

és ha már a boltokban kapható 2”-ról 22 mm-re szûkítõ, akkor

gyorsan be is építik,mert így spórolni lehet a csõ árán.De gondoljunk

csak a csõtermosztátos szivattyúindításra: egy 22mmes

csõ alkalmazása eseténmikorra ér el a felmelegedett fûtõvíz

gravitációsan a csõtermosztátig (?)! Ezeken a kazánokon sem

véletlenül van 2”-os rendszercsatlakozás.

A kazánköri szivattyú üzemét (szükséges térfogatáramát)

folyamatosan biztosítani kell a kazán üzeme alatt, azaz egy

ilyen rendszernél, ha a kazánt közvetlenül csatlakoztatjuk a

fûtési rendszerhez, nem tehetjük meg, hogy a kazánt egy

szobatermosztáttal vezéreljük, vagy változó térfogatáramot

engedjünk meg termosztatikus radiátorszelepek vagy fordulatszám-

szabályozott szivattyúk alkalmazásával. Ha ilyeneket

szeretnénk, akkor elkerülhetetlen egy megfelelõen

méretezett fûtési puffertároló alkalmazása! Ehhez a gyártók

általában a 27–50 liter/kW-os arányszám alkalmazását javasolják.

Minél nagyobb az arányszám, annál jobban biztosítható

a megfelelõ (és nem túlfûtött) fûtõvíz hõmérséklet.

Fûtési puffertárolók alkalmazásával a fûtési rendszerek szabályozhatósága

gyakorlatilag változatlan feltételekkel és lehetõségekkel

biztosítható, valamint nem okozhatnak gondot meglévõ

rendszer esetében az esetlegesen alacsonyabb hõfokállóságra

tervezett csõvezeték anyagok (például egyes mûanyag

vagy ötrétegû csövek tartósan nem képesek magas hõmérsékletû

fûtõvíz esetén amegfelelõmûködést biztosítani).Apuffertároló

alkalmazásával lehetõség nyílik a vegyestüzelésû kazán

például gázkazánnal közös rendszerbe kötésére.

További problémaforrás szokott lenni a nem megfelelõ kéményméret

biztosítása. Hangsúlyozom: itt alapvetõen nem az a

kérdés, hogy egy meglévõ kémény milyen állapotban van, hanemaz,

hogy az adott kazánmegfelelõ üzemét képes-e biztosítani!

Nem egyszer találkoztam olyan rendszerrel, ahol a kémény

megfelelõségérõl a kéményseprõ kiadta a papírt, azonban a

szükséges huzat nem volt biztosított. Nyilvánvalóan ezeknél az

eseteknél a kéményseprõ a kazánt, illetve annakmûszaki adatait

nemlátva, csak a kéménymûszaki állapotára adta ki a papírt, pedig

a helyzet itt is ugyanaz, mint bármilyen más rendszer esetében:

a rendszer az égési levegõmegfelelõen biztosított bevezetésével

indul és a tüzelõberendezéshez csatlakoztatott kéménynyel,

illetve az égéstermék elvezetõ kitorkolási pontjánál fejezõdik

be. Éppen ezért fontos, hogy az egyes kazántípusok huzatigénye

jelentõsen eltérhet egymástól és a kémény megfelelõsége

(szükséges mérete) nem csak azok hõteljesítményétõl

függ! A fent már említett kisebb kazánoknál a kisebb fizikai

méretekhez igazodva a megfelelõ teljesítmény és a jobb hatásfok

biztosítása érdekében összetettebbé vált az égõteret körülvevõ

tagok kialakítása, így a többszörösen bordázott felületek

nagyobb huzatigényt is jelentenek, azaz a régi kémény nem

biztos, hogymegfelelõ huzatot tud biztosítani egy új szilárdtüzelésû

kazán számára is. Érdemes a szükséges kéményméretet

még a vásárlás elõtt leellenõrizni a gyártó útmutatója szerint is!

A harmadik problémakör a megfelelõ tüzelõanyag megválasztása.

Úgy gondolom, hogy szakmai körökben teljes mértékben

ismeretes, hogy milyen ismérvei vannak a megfelelõ tüzelõanyagnak

(nedvességtartalom, szennyezettségi fok, fûtõérték

stb.).Azonban sajnos amindennapokban ezeket a kazánokat

sokszor használják „hulladékégetõnek”, azaz igyekeznek minden

éghetõ vagy éghetõnek vélt anyagból hõenergiát nyerni, figyelmen

kívül hagyva a károsanyag kibocsátást, amiamúgy sem

kevés. Persze a tetõhéjazat fölött vezetjük ki a füstgázt, azonban

annak „hatásait” a közvetlen környezetünk is érzékeli.

Ezekkel a problémákkal részben vagy egészben minden

olyan vegyestüzelésû berendezés alkalmazásakor szembesülhetünk,

ahol a tûzteret valamilyen formában víztér vagy csõkígyó

veszi körül. Ne felejtsük el, hogy a fûtõvíz felmelegítése

hûti az égõteret, amit tudni kell ellenõrzés alatt tartani. Arról

pedig, hogy hogyan lehet (szabad), illetve érdemes kombináltan

alkalmazni vegyestüzelésû berendezéseket más hõtermelõkkel

egy rendszerben, még nem is beszéltünk, pedig ez az

igazi épületgépészet: korszerû szabályozástechnikával hatékony

és energiatakarékos rendszereket alkotni, amelyek minden

felhasználói igényt teljesítenek! Hiszen szinte nincs

megoldhatatlan feladat, legfeljebb többe kerül…

Kardos Géza

épületgépész mérnök

Immergas Hungária Kft.

2 Magyar Épületgépészet, LX. évfolyam, 2011/5. szám

Az IMMERGAS-nál így kell csinálni,de minden normális szaki így építi ki.Ha valami nem világos írd meg e-mail címed és elküldöm pdf formátumban