Létezik modern Magyar ház?

Ez most komoly kérdés?

Régen a szegények tornácos vagy nem tornácos, füstös konyhás, stb. parasztházakban laktak. Sétálj körbe egy skanzenben, ott láthatod, hogyan éltek.

A gazdagabbak építettek maguknak kicsit extrább, szebb házakat. De eleve ők gyakran nem is voltak magyarok, az építkezéshez meg külföldi, pl. olasz mestereket hívtak.

Szerintem: modern magyar ház az, amit te most építtethetsz. Ha sutba dobod ezt az ötletet, és egyszerűen megkérsz egy magyar építészt, hogy tervezzen neked egy modern házat. Ennyi. Nem kell túlspilázni.

Menj ki szentendrén a Skanzenba,ott találsz bőven magyar házat csak nem modernek.Pedig nem is rosszak még a felosztásuk sem.

Minden jót!

[link]

A hagyományos magyar parasztház jellegzetessége a hosszanti, utcára merőleges beépítés, mely a keskeny telekméretből adódott, és pár kivétellel (pl Őrség, szeres beépítés) az egész Kárpát-medencére jellemző.

Az alaprajzi beosztás háromosztatú, ami azt jelenti, hogy oldalt, középen mész be, az úgynevezett pitvarba jutsz, onnan szembe van a konyha, kétoldalt pedig egy-egy szoba. Tehát első szoba, pitvar-konyha, hátsó szoba.

Ahol nagyon gazdagok voltak, pl. a Fertő-vidéken, ott további helyiségekkel is megtoldották a házat, és nagyon hosszú lakóépületek keletkeztek ily módon.

Zala meg annyiban különbözött a többitől, hogy minden helyiségnek külön bejárata volt, nem minden a pitvarból nyílt.

Tetőforma: Mindenütt nyeregtetőt alkalmaztak, ám a végét tájegységtől függően oromfalasra, kontyoltra, vagy csonkakontyra képezték ki.

A háztípus későbbi fejlődése: Az első szoba mellett megjelent egy második, ami azt jelentette, hogy a ház L alakban befordult az utcafronton. Később a házak össze is értek, és zártsorúvá vált a beépítés. Csak fedett kapualjak maradtak.

Ebből a formából származtatható a budapesti gangos bérház is, de az sok szempontból zsákutcának bizonyult (nagyon nagy sűrűségű beépítés, rossz bevilágítás és légtérarány, stb)

A 19. században (és a 20. elején) kísérleteztek a hagyományos háromosztatú háztípus modernizálásával, mai igényekhez igazításával. Sokféle terv született, de a lényeg kb annyi volt, hogy az egytraktusos házat két traktusosra bővítették (persze ahol a telekméret engedte).

És itt kb. véget is ért a sztori, mert jöttek a szocialista kockaházak, illetve a modern építészet, aminek már semmi köze nem volt a hagyományos formákhoz. Nem annak a szerves folytatása volt, hanem egy új történet. Ezért írják az előttem válaszolók, hogy egy kicsit ellentmondásos a kérdésed.

Ennyit a történeti dolgokról dióhéjban. Bővebben: Istvánfi Gyula: Népi építészet, Bitó János: Lakóházak tervezése

Ha ezeket a formákat a mai korra akarjuk adaptálni, akkor nem vagyunk könnyű helyzetben. A padlás a régi funkcióját (terménytárolás) elvesztette, jobb híján egy tetőtér-beépítést szoktak alágyömöszölni. De az már csak egy csökkent értékű lakóteret eredményez.

Ma már a telkek mérete/alakja sem indokolja a nadrágszíj-építkezést, a hosszú, keskeny házakat. Az ilyen épületek feltárása is bajos, nyilván nem akarunk minden szobának külön bejáratot, úgyhogy valami hosszú közép- vagy oldalfolyosót kapunk.

Keresni kell valami értelmes kompromisszumot, és figyelembe kell venni a helyi adottságokat, telek alakját, városképet, stb is.

Bizonyos megoldások ma is megállják a helyüket. A tornác például egy nagyon ötletes árnyékoló. Télen, alacsony napállásnál beengedi a napfényt, nyáron, amikor magasan van a nap, akkor pedig árnyékol. A régiek ügyeltek a tájolásra is: a tornác és a legtöbb nyílászáró délre nézett, míg északon (ami amúgy is a szomszéd felé nézett) nem is volt ablak. Ez megfelel a mai energetikai szemléletnek is.