Mi az a dolog amitől a háztartásodban két perc alatt a plafonon vagy?

Ha csak én dolgozok itthon. Azon a címen, hogy az én kutyáim vannak bent a lakásban, mindig nekem kell felsöpörni, felmosni. Az udvart is mindig én rakom renbe, mert az én kutyáim szarják tele. Főzni és mosogatni is nekem kell, mert az női munka. Általában én mosok. Összeköltözésünk táján a nagypapámtól megörökölt házat kellett kifesteni. Ő munka után leült gépezni, éjfélig, én este 10-ig festettem, aztán hazaérés után főztem. 1 hónap után meguntam és megmondtam neki, hogy befejeztem a főzést, ezt én nem bírom. Azt felelte, azért nem segít a festésben, mert az én házam.

Na, ezek aztán szépen eljuttattak oda, hogy kiábránduljak belőle.

Végül helyrejöttünk úgy-ahogy. A fűtést ő oldja meg, elég melós, mert szénnel tüzelünk, arra legalább nincs gondom. Heti 2-3 nap elszórakozik vele napi 1-1 órát. Legalább csinál valamit.

Igazából már nem vagyok plafonon, mióta ő is részt vesz a háztartásban legalább ilyen szinten. Kocsival is mindenhová elfurikáz, én nem tudok vezetni.

Utoljára karácsonykor akadtam ki, de akkor nagyon. Kialudt a kazán, mert nem pakolta meg időben. Én napok óta hajnalban feküdtem, annyira készültem a karácsonyra, erre 24-én a jéghideg lakásban ébredtem. A nappalit csak ez alkalomból fűtöttük volna be, mert ott állítottuk volna fel a fát. Ő dolgozott nap közben. Talán be tudtam volna gyújtani, ha nagyon akarok, de elszakadt a cérna. Lefeküdtem aludni és átaludtam az egész napot. Nem voltam hajlandó a jégverem nappaliban fát díszíteni. Ő begyújtott hazatérés után, aztán feldíszítette a fát, de én csak aludtam. Nem ünnepeltük meg a szentestét. Sose volt még ilyen, de egyszerűen összeomlottam. Aztán másnap bepótoltuk, mikor túljutottam a mélyponton.