Hol jobb élni? Vidéken vagy a nagyvárosban? Vagy a kettő között: a nagyvárosok kertvárosi részén?

Régebben mi is egy lakótelepi panellakásban laktunk. Erre tellett, erre volt igényünk. Fiatalság, bolondság, amikor beköltöztünk éppen kényelmes volt. Szerettük, hogy közel az élet, közel vannak a boltok, barátok, nyüzsgés, minden. Aztán ahogy idősödtünk és jöttek a gyerekek, úgy láttuk be, hogy ezt a lakást kinőttük és amúgy is megterhelő a gyerekekkel a negyedikre mászni, nem férünk, már nem az az "élet" számunkra, ami akkor volt, amikor odaköltöztünk. Inkább teher volt ott lakni, mint áldás.

Anyagi okokból költöztünk ki az adott város melletti (8 km) kis faluba. Eleinte tartottunk tőle kicsit, de nagyon jó döntés volt. Egy viszonylag új házat sikerült megvenni marha jó áron (a városban sosem futotta volna ekkorára és ilyen állapotúra), kicsinosítgattuk, mindenkinek lett külön szobája, lett külön nappalink, étkezőnk, ahova a vendégeink letudnak ülni. Ezt anno el sem tudtuk képzelni amióta a gyerekek megvoltak. :) Két kutyának is bőven jut hely.

A falusi életbe egyáltalán nem csatlakoztunk be, a gyerekek a városba járnak iskolába, mi odajárunk dolgozni. Gyakorlatilag csak aludni járunk haza. A két szomszédunknál kívánni sem lehetne jobbat, kedves, aranyos nénik. Idősek, de nagyon jól megvagyunk. Sokszor eltúrják előlünk a havat mire hazaérünk, vagy elsöprik ősszel a leveleket. Mi cserébe lenyírjuk előttük a füvet, vagy bármi, egyszóval ott segítjük egymást, ahol tudjuk és ez nekem nagyon nagyon jól esik, a panelos évek alatt inkább a furkálódást, kíváncsiskodást tapasztaltam. Hátsó kertszomszédunk nincs, néhány száz méterre erdő van, mögüle kel fel minden reggel a nap, amit full HD-ben nézhetünk végig a konyha ablakból. Nyugi van, csönd van és abszolút pozitív élményként könyveltem el ezt a "falusi életet". Nagyon kellemesen csalódtam.

Számunkra fontos volt, hogy elérhető távolságra legyen a város, akár autóval, akár busszal (óránként jár busz minimum), de ha minden törik még biciklivel is... Ezen a helyen minden megvan, úgyhogy valószínű mi már itt is fogunk megöregedni. A gyerekeink nem valószínű, de nekünk ez az otthonunk a férjemmel. :)

Én azt mondanám, hogy totálisan emberfüggő. Ha nyüzsgős, bulizós fiatal vagy, akkor a falusi élet számodra nehézség lesz és inkább küzdelem az itteni csönd, mint előny.

Ha nyugodt, idősebb felnőtt vagy, akkor városhoz közeli falu, avagy külváros (ha megteheted) lenne szerintem az ideális, ha van autód, vagy nem zavar ha tömegközlekedned kell néha.

Város közelében,tanyán.

Nekünk nagyon bejött.De nem az a "klasszikus" tanya,hanem egy modernebb,összkomfortos ház,út mellett,buszmegálló közelében.A kert akkora,hogy nem kell semmit csinálni benne,füves,egy évben egyszer lenyírja egy traktoros és rendben van.

Azért szeretünk itt,mert nincs a közelben haszonállata senkinek,vagyis nincs disznósz.rszag,mint a faluban volt.Illetve a kutyaugatás is sokkal szolidabb.Jobb a buszjárat,mert a környező kis falukba nem minden járat megy be.Innen kocsival is 8-10 perc alatt ott vagyunk a kisvárosban,busszal is kb ennyi a menetidő.

Szomszédok vannak,de mivel 60 méter széles egy telek,így nem vagyunk egymás nyakán azért.Ha baj van,közel a mentőállomás.Posta házhoz jár,mint a városban.Szórakozni is el lehet járni,bár mi nem nagyon szoktunk,örülünk,ha itthon pihenhetünk.Dolgozni járunk,nincs energiánk ilyenre.Néha pizzát rendelünk vagy cukrászdába megyünk.Ha újra kezdeném,akkor is itt vennék tanyát,vagy ha sokkal több pénzem lenne,nagyváros közeli tanyát vennék ugyanilyen komforttal.

Csongrád megyéből írok.

Debreceni panelből költöztem Debrecen-Józsára kertes házba.

Józsa amúgy is "alvóváros". Mindenki Debrecenbe jár dolgozni. Falusias környék. Van 1200 m2 telkem, ennek a ház körül lévő fele pihenőkert, virágoskert, a hátsó rész termő gyümölcsfák, és zöldségeskert. A térelválasztó a kerítés mellett a szomszédtól szőlő. A panelben 52 m2-en éltünk. Józsán 240 m2-es házunk van. Szerencsére jól szigetelt épületet sikerült olcsón megvenni, megdöbbentő módon a fűtés "csak" a duplája a panelének. Sokkal többre számítottam. Mindenkinek van saját szobája, és még dolgozó szoba is, tavasztól őszig a teraszon is lehet ebédelni, vacsorázni. Lehet szalonnát sütni. A gyerekek imádnak piknikelni és a füvön szaladgálni. A környék szép, amikor hazaérek olyan érzésem van, mintha üdülni jöttem volna. Minden nap ajándék. A panelban nem volt ilyen jó érzés hazaérkezni.

Cserébe, ha esik a hó, nem a házmesterre várok, hanem egy órával korábban kell kelni. Igaz az idei tél nudli volt, a tavalyihoz képest.

És még egy dolog: itt mindig van valami bütykölnivaló és neked kell megoldani, mert Te vagy a közös képviselő is :_)