Szocpolra épült házból kilehet játszani az örökösöket? Nincs lehetőség ennek a megtámadására?

Egyrészt problémás, hogy mindez 10 éve történt. Szerintem ha jogilag kifogásolható lenne, akkor is elévült volna már a dolog.

De sajnos úgy gondolom, hogy bár nem korrekt, de jogilag mégsem támadható.

Amíg él valaki, ő rendelkezik a vagyona felett, függetlenül attól, van-e gyermeke vagy sem.

Amíg él az édesanyád, addig a ház nem örökség, és jogilag semmi közöd hozzá. Ha ő és a húgod eladnák, akkor sem járna egy fillér sem.

Ezért nem szokták szeretni pl. egy idős embernél, ha fiatal szeretőt tart, vagy összeházasodik egy új férfival/nővel, mert ha elveszi az eszét, és az öreg minden vagyonát ráíratja, akkor a gyerekek ki vannak semmizve az örökségből. Nem nagyon lehet semmit tenni ilyen esetben, ha az illető beszámítható volt, vagyis cselekvőképes, akkor azt tesz, amit akar. Örökségről gondoskodni nem kötelező. A gyerekek felnőnek, nagyon sokan kénytelenek saját maguk gondoskodni a megélhetésükről.

Az már teljesen más kérdéskör, hogy milyen szülő az, aki az egyik gyerekének nyújt milliós segítséget az élet elkezdéséhez, a másiknak meg nem. Nem mennék bele, főleg mert nálunk is hasonló történt - az én káromra.

A lényeg, hogy semmit sem tehetsz.

Jól írja az első. Amíg él az anyád nincs szó örökségről. Addig bármit tehet az ingatlannal a húgoddal együtt. Eladhatják, lebonthatják stb.

A húgod tulajdonrésze is marad az övé, nem támadható meg, hiszen több mint 10 éve az övé. Ezzel a résszel kár is foglalkoznod.

Bojler esetében meg azt kell, hogy mondjam, hogy a te butaságod volt. Kérhetted volna anyudtól és a húgodtól is a bojler beszerelését, megfizetését.

Annyit tehetsz, hogy kikötöd, és eladod ha pénzre van szükséged, végül is az a te vagyontárgyad.

Milyen örökös? Vagy milyen örökség?

Anyád meg a tesód él még, így nincs örökös és örökség sem.

Első vagyok.

A memóriaproblémák nem utalnak arra, hogy valaki nem beszámítható. 30 évesen valakinek lehetnek durvább memóriaproblémái, mint másnak 80 évesen. Ettől még nem fognak gyámot kirendelni mellé. Max. ha odáig fajul, hogy felgyújtja a házat. Sokszor én sem emlékszem rá, mit akartam 10 perce, pedig nem vagyok még öreg.

A szocpolt is kissé félreértelmezed. Ez egy állami segítség, amit azért kap az ember, mert vállalja magát a gyerekvállalást. Ösztönözni kell a fiatalokat, mert saját erőből sajnos nem tehetik meg, hogy 1-nél több gyereket vállaljanak. Sokan még 1-et sem mernek. Ezért ad az állam pénzt, hogy a fiatalok szüljenek, családot alapítsanak. Jogilag nem azt vállalják, hogy a gyerekeiket 50-60 éven át támogatják, vagy akár örökséget biztosítanak nekik. Csak arra vállalnak kötelezettséget, hogy születik gyerek, akit felnevelnek. Ez a te esetedben is megtörtént.

Még ahhoz szólnék hozzá, hogy hajléktalanként nehéz lenne megtartani a munkahelyed. Nézd, én voltam abban a helyzetben, hogy kitűzték az árverezést, amikor már le volt tiltva a fizetésem. Akkor én is úgy éreztem, itt a vég, hajléktalan leszek, hiszen elvitték a fizetésem egyharmadát, a maradékból kellett volna albérletet fizetni és élni. Akkor én is sokat barangoltam ezen a z oldalon, és ma már tudom, hogy van, aki nálam is rosszabb helyzetben van. Neked nincs házad, viszont van munkád. Tudod, hányan szeretnének a helyedben lenni, hogy van fizetésük, és nincs hitelük?

És ha keresel, miért is nem tudsz elmenni egy albérletbe? Egy dolgozó embernek nehogy már a "híd alatt" legyen az egyetlen alternatíva. Arról nem beszélve, hogy nem vagy egyedül. Ott a párod, gondolom szintén fiatal, egészséges, munkára képes ember. Még akkor is, ha tanul, mert nagyon sokan dolgoznak suli/egyetem mellett is.

Vannak olcsóbb albérletek, végső esetben pedig másokkal is lehet társulni, és 20 ezerből szobát bérelni. Tudom, senkinek sincs kedve hozzá, na de az "utcára kerülök" megjegyzésedet erős túlzásnak tartom.