4 emeletes tarsashaz negyedik emeleten lakok, lift nincs ilyenkor is felhozza az etelfutar a kajat vagy inkább illik lemenni?

"ami a részedről illik, az a borravaló."

"Ha felhozza, akkor kap borravalót."

Tény, hogy a gyökerek elvárják a borravalót, de hogy ILLIK, nem igaz, te már egyszer kifizetted a szállítást, ami a pontos lakcímedre szól, ajtót beleértve. Ha a munkáltatójuk kiírja, hogy X forint fölött ingyenes a szállítás, vagy külön fizetsz a szállításért, onnan kezdve az ő feladata megfizetni a futárt. Ha nem teszi, a futár is leléphet, kereshet jobb munkát. Ha nem talál, akkor bizony neki csak ennyi jár az Életből.

"de pl egy pizza alá lazán beköpök olyan helyen ahol csicskáztatnak és soha nem veszed észre..."

Hát például az ilyen mentalitásért leszel te jövőben is, de még tíz év múlva is ételfutár.

5# te nem érted az illik szó jelentését...

Nem nem vagyok ételfutár, pusztán volt már orbit íze a pizzám aljának... azért írtam egyesszám első személyben, mivel akár én is megtenném annak aki nem tudja, mit jelent az illik szó...

Az én férjem volt ételfutár, ... még ha ez sokaknak alantas munkának számít is.

Elmesélném, hogy hogyan is néz ez ki a gyakorlatban.

Éjjel 3-kor kelt, mert tőlünk 65 km-re kellett mennie, Szolnokra, 5-fél6-ra, a SAJÁT KOCSINKKAL, amit a cég úgy telematricázott, hogy eltávolításkor lejött a festék

Ott eltöltött 2-3 órát az átvétellel, adminisztrációval.

Utána vissza Szolnokról és a kiszállítás kezdődött úgy fél10-10 óra felé és tartott 2-ig.

Amikor végzett, vissza kellett mennie Szolnokra, újabb 65 km, adminisztráció, elszámolás, lemondottak töröltetése, újabbak felvétele, majd Szolnokról haza, úgy este 6-7 órakor.

Mindezekért a szűken számolt üzemanyagköltségen felül kapott heti 12500,-Ft, mert 4 órásnak volt bejelentve és a cég a BORRAVALÓT BELEKALKULÁLTA!

Naponta ment (Szolnok 2x oda-vissza 260km-t és a körzetében kb. 40km-t) szűken 300km-t.

Egy évig csinálta, mert nagyon rá voltunk szorulva a pénzre és mivel akkor 60 éves volt, sehova máshova nem vették fel, ennek is "örülni" kellett.

A férjem egy szelíd, csendes úriember, soha nem köpködött volna senkinek az ételébe, eszébe sem jutott volna.

Hát ennyit az ételfutárok munkájáról!