Költöznél a munkahelyedtől egy órányi útra, ha az "új" ház lényegesen nagyobb lenne?

Nézd, én 30 éve élek (ugyanabban az egy) kapcsolatban, négy gyerekünk van (ök ugyan idöközben már nem itt élnek) a páromnak kezdettöl 1 órányi a bejárási ideje.

Amikor hazajön, akkor itthon nem dolgozik sokat, a (közös) hobbikra, gyerekekre, egymásra használjok az idöt lefekvésig.

Én azt a plusz két órát, amit ö az utazással tölt, a háztartásra fordítom, így mire hazaér, ez is megvan.

Ami olyan, hogy nehéz, két-emberes munka, azt a hét végén- jellenzöen szombaton - közösen végezzük el, de akkor si böven marad idönk a kikapcsolódásra meg együttlétre.

Ezért is írtam, hogy egy jó kapcsolat nem megy tönkre ilyenen, ha mindkét fél tesz érte valamit és nem a másikra terhel mindent.

(Off: ami az alvásigényedet illeti, nem ártana kivizsgáltatni magad, mert ez nem egészséges!)

13: Az alvásigény egyéni, jártam egy fiúval, akinek semennyi alvásra nem volt szüksége.

Az ember nem gép, különbözünk.

Nekem egy szerelmi együttlét 3 nap, folyamatos szerelmeskedéssel, ezért csak szabadúszó fiú jöhet szóba. Ebben is különbözünk, a legtöbb embernek nem azt jelenti a párkapcsolat, mint neked. Én nem élem meg együttlétnek, ha együtt gondozzuk a kertet, hanem az együttlétből elvett időnek, veszteségnek élem meg.

Ahogy te jónak látod tanácsolni, hogy ne aludjak ennyit, úgy más jónak látja tanácsolni, hogy gondolja át a kérdező, hogy így mínusz 2,5 órája jut a férjére.

A tanácsot értékelni csak ő tudja, mert az ő személyéről van szó. Értelmetlen egymás tanácsait értékelni.

Ha a tömegközlekedés 1 óra 10 perc, akkor autóval talán fél óra?

Szerintem megéri. A kislánynak biztos jobb lesz a kertes ház, ott több dolgot tud csinálni, jobban tud mozogni, mint egy 20 nm-es "cellában".