Mit csináljak, hogy ne érezzem mókuskeréknek a mindennapi házimunkát, főleg a főzést?
20 éve megállás nélkül...most vagyok kész, belefáradtam. Amíg nem születtek meg a gyerekek közös konyhán voltunk anyósomékkal (2 év, ki lehetett birni), de az én dolgom volt általában a főzés. Szülés után megmondtam, nem szaladgálok a két ház között (konyha-gyerekszoba), nem volt veszítenivalóm, hiszen egy tányér ételt sem készített nekem anyósom még akkor sem, amikor szülés után hazamentem a kórházból. Külön mentünk tehát, de annyira utált főzni, hogy még az unokáit sem kínálta meg egész nap étellel (igaz, vigyázott rájuk becsületesen)szegények este 5-kor, amikor hazaestem a munkából, mindig úgy fogadtak: "mi a vacsora?" Közben gondoskodtam nagyapámról is, aztán apámról. Nem velünk laktak, nekik biciklivel hordtam a vacsorát évekig, 2 évig az egyiknek, 2 évig a másiknak.
Nagyapám meghalt, apám elköltözött bátyámékhoz. Aztán nemrég apósom lett özvegy, de közben a gyerekek kirepültek, férj is csak hétvégente jár haza. Most csak apósomról kell gondoskodnom, jó idős már, de undorom van, ha be kell lépni a konyhába, de már attól is, hogy kitaláljam, hogy mit egyen reggel, délben, este, minden áldott nap. Mintha egy rablánc lenne rajtam, amitől nem tudok szabadulni, meddig lehet ezt bírni, hogy az ember nem lazíthat egy fél napot sem, mert egész életében másokat kell kiszolgálnia. Soha nem éreztem ezt, mostanában tört rám ez az önzőség, hogy szeretnék 1-1 napra kiszabadulni, de nem lehet. Munkából is hazalépek délben, hogy megmelegítsem az ebédjét, mert annyit sem tesz meg magának, nemrég gyereket be kellett vinni a kórházba, taxi már kint várt, beszóltam neki, hogy süssön magának 2 tojást, kiverte a hisztit, hogy "nem sütök" "hát akkor éhen marad inkább? nekem most el kell mennem, nincs 1 percem se" "dögöljek éhen, ha ennyit nem érdemlek" ez volt a válasz.
Alapvetően szeretek főzni, de ez, hogy nincs megállás soha, se hétvégék, se ünnepek, mostanra érzem azt, hogy nagyon elegem van.
válasza:" meddig lehet ezt bírni, hogy az ember nem lazíthat egy fél napot sem, mert egész életében másokat kell kiszolgálnia"
Ha elmész dolgozni, alapvetően ott is másokat szolgálsz ki.
Neked ez az élet jutott. Nyugi, hamarosan letelik...
Ha elmegyek dolgozni a szolgáltatóiparba, ott is van időnként szabadnap, hosszú hétvége, szabadság.
De igazad van, nekem ez jutott, és igen, az is eszembe jutott már, milyen jó lenne meghalni. Nem épp azért, mert főzni kell, csak úgy általában. :)
válasza:Megszokták, hogy ezt te magadra vállalod, ezért el is várják. Elhiszem, hogy belefáradtál, teljesen megértelek. És egyáltalán nem vagy önző, ha olykor magadra is gondolsz. Neked ki adna egy tál ételt, ha beteg lennél? Mert ugye ez kölcsönösen kellene, hogy működjön. Ne legyél áldozat.
Apósodnak rendelj ebédet, vagy rendeljen magának, amilyet szeret. A reggelit és a vacsorát pedig állítsa össze magának. Éhen halna, ha te nem lennél? Tudom, az ilyen "lázadás" mindig veszekedéssel jár, de ha egy kis nyugalmat akarsz az életedbe, akkor fel kell vállalnod.
válasza:Ha már az nem oldható meg, hogy valami kiszállítósba befizeted az öreget, akkor egy héten 1x rendezz főzőnapot, akkor megcsinálod az egész heti kajáját, lefagyasztod dobozokban és ő megmelegíti mikróban. Ez heti 1x venné el egy délelőttödet, utána egész héten szabad lennél.
Nálunk pl. be lehet fizetni az iskolába és az öregeknek házhoz viszik a kaját, még melegen.
Esetleg csinálhatsz kis adag pörkölteket, fasírtokat, sült húst, ha kiegészítésre szorulna a hozott étel.
Ha meg a "lefagyasztósdit" választod, akkor úgy tervezd meg a heti menüt, hogy amihez olyasmi van (pl. krumpli) ami nem jó kiolvasztva, azt kapja a hét elején, a többit a hét második felében.
Ha erre nem hajlandó, akkor tényleg haljon éhen a kész kaja mellett.
Tudod ki lenne rab örökké, az apósa rigolyái miatt!
válasza:Apóskának a szolgája vagy? Miért? Ki ő neked? Miért szolgálod ki?
Van neki nyugdíja, vegyen belőle kaját magának. Ha meg éhezni akar, akkor forduljon fel.
Tudod, ki játszaná el neki a házicselédet!
Ez nem is volt kérdéses, egy udvaron lakunk, természetesnek gondoltam, hogy ezentúl nekem kötelességem gondoskodni róla.
Az ételrendelést nemrég említettem férjemnek, de azt mondta "hülyeség". Szerinte kitelik az időmből, hogy főzzek és végülis igaza van. Mivel is érvelhettem volna?
válasza:A 4-esen kívül senki nem adott használható tanácsot, hogy a kérdező hogyan könnyíthetne az életén. Háztartási tanácsot kért, nem életvezetésit! Az nem tanács, hogy ne adjon az apósnak enni, ha egyszer így lett bevezetve és nagy valószínűséggel így is fog maradni. Kábé ez olyan értékű tanács, mint amikor 14-16 éveseket küldtök dolgozni és albérletbe. Könnyű más farkával verni a csalánt, de a kérdezőnek továbbra is ebben a helyzetben kell cirkuszmentesen élni, ezért a munkája megkönnyítésére adjatok valami kreatív megoldást! Én azt mondom, úgy csináld, ahogy a 4-es írta.
Azt el lehet fogadni, hogy egy 60-70 éves férfi, akinek soha nem kellett főznie, most már nem fog megtanulni, de ha nem mozgásképtelen, akkor a reggelijéért, vacsorájáért el tud slattyogni a boltba, ahol tud venni friss péksüteményt, felvágottat, tejterméket.
válasza:Egyetértek az előzőekkel, észre sem veszed, és visszaélnek a segítőkészségeddel. Egyetértek abban, hogy apósod nagyon a fejedre nőtt, oldja meg az evést. Azt nem tudom, mit ettek akkor, amikor még nem voltál, ha anyósod nem volt hajlandó főzni, tálalni se. Ezen gondolkozz el.
A másik, hogy igenis kell pihenni. Pláne, ha ritkán látod a férjed. Utazzatok el, legalább egyben két hétre, nyugodt helyre, ahol kiszolgálnak. Akár belföldön is. Lesz időd átgondolni a dolgokat, és talán egy új életrendet kialakítani. Az mindig nehéz, mert aki eddig sokat kapott és megszokta, nem szívesen mond le róla, de hidd el, hamar talál új megoldást.
válasza:"Munkából is hazalépek délben, hogy megmelegítsem az ebédjét,..."
Ez azért egy "kicsit" túlzás!
Ezek szerint dolgozol, akkor nem értem a férjed reakcióját, hogy az idődből kitelik.
Nem, nem telik ki!
Annyi telik ki, hogy leadod a rendelést a házhoz szállításra, a többi idő kell önmagadra, a takarításra (gondolom apósnál is csinálod), a mosásra, vasalásra, kertre és a megmaradt napi 5 perc talán önmagadra.
Köszönöm mindenkinek az ötleteket és azt is, hogy nem ítéltetek el azért, amit érzek. Az előre főzés, lefagyasztós dolog eddig bűntudatot keltett bennem, ez az én butaságom, ezentúl amit lehet lefagyasztok, egy étkezés megoldva.
Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!