Fiatalokhoz intézem a kérdésem, Ti hova költöznétek?

#9-es válaszoló vagyok, nem a teljes önellátásra törekszem, hiszen azt nagyon kevesen tudják napjainkban.

Szerintem az önellátás terén érvényesül a Pareto-elv: 20% munkabefektetéssel elérhetem az önellátás 80%-át, a maradék 20%-ot pedig csak kínkeserves 80%-nyi energiabefektetéssel. Például elmegyek és inkább megveszem a boltba a legfontosabb háztartási gépeket, minthogy azon gondolkozzak, hogy elmegyek vasércet bányászni, kitanulom a kovácsmesterséget és az elektronikát és majd a semmiből én összerakom az én saját háztartási gépemet. Nem lenne lehetetlen, csak egy emberöltő rövid ehhez.

Vannak abszolút nomád emberek, de én inkább valahol középúton állapodnék meg. Mint a tézis(mikor az emberek teljesen nomád életmódot éltek) antitézis(beindult az ipari forradalom és az emberek elhitték, hogy kényelmes életük lesz és a tudomány által teljesen fel tudnak szabadulni a természet szabályaitól és metropoliszokba tömörülve teljesen elhagyták a természetes életmódot) és a szintézis(levonni a következtetéseket, hogy hol húzódnak a határaink és természetközelben élni úgy, hogy a modern technológiát fenntarthatóan beépítjük az életünkbe). Már attól rengeteg idő felszabadul, hogy középre célzok, nem beszélve arról, hogy mi akadálya annak, hogy amikor dolgozok, akkor mellettem legyen a gyerek? A gyerekek többsége szeret tyúkólban kínlódni, állatok között lenni, tésztát gyúrni, dackorszakig biztos. :) Régen is úgy adták át a tudást, hogy a gyerek a szoknya alatt sürgött-forgott és élvezte is.

De akkor az egyikük otthon marad és egy fizetésből megélnek (mint nagyanyáink korában) annyira, hogy teljen mosógépre meg cipőre meg internetre is, vagy ha mindketten, akkor annyit kell termelniük, hogy el is tudjanak adni, ami szintén elég melós.

Példaként ismerős családnál emlékszem, vettek valami automatikus tyúketetőt, hogy el tudjanak menni nyaralni, aztán mégis elvitt néhányat a róka (vagy más), aztán a gyerekeket már nem érdekelte, ők meg ingáztak... szóval nem térült meg saját fogyasztásra. Persze ha nem hobbiból csinálják munka mellett, akkor biztos más, de a legtöbb ember nem akar otthon is dolgozni munka után. Akikben akad is kiskertészi lelkesedés a muskátlin túl, azok nehezen perkálnak ki olyan helyen kertes házat, ahol rendesen fizető munkát is találnak. Ha meg mégis, max. egy-két gyümölcsfa meg egy talán ez évben pont termő kis veteményes fér bele (aminél kiszámolva még mindig olcsóbb boltban megvenni ugyanazt - nagyszülők szoktak erre panaszkodni, pedig ők már ráérnek, ha a hátuk bírja), vagy ha külön telkükön termelnének, rohangálhatnak ki hétvégén más program helyett (másik nagyszülők sirámai alapján: ... addigra pont beért/kiszáradt/elfagyott).

Környezetvédelem meg: nekem csak igen gazdag ismerőseim szoktak olyan házat építeni, aminél tényleg figyelnek erre - és jellemzően nekik sem gazdálkodásból telt rá és hát utána autóval ingáznak ide-oda meg sokat repkednek nagy környezetvédően hegyet mászni, búvárkodni meg konferenciákra, és örülnek, ha marad idejük a fűnyírásra (na jó, azt is kiadják).

Egy gyerek meg 3 éves kortól óvódaköteles, ha elintézed valami indokkal, hogy felmentsék (ami egyre szigorítottabb) is bizonyos kor felett nem csak a szülő társaságát igényli, és ha a suliban is magántanuló lehet, le kell vizsgáznia félévente, tehát neked kell vele leülnöd pár órát tanulni minden nap, még tésztagyúrás közben.:)

Egyébként nincs bajom az elgondolással, csak azért írtam ezeket a kifogásokat, hogy lásd, kicsit idealista, pláne kivetíteni. Ez annak lehet élvezetes próbálkozás, akinek nem kell otthagyni karriert, szülőket, akinek vagy van már tőkéje, tapasztalata elindítani vagy örökölt valami hasonló vállalkozást, ja és aki persze életerős, de leginkább akik a párjukkal mindketten gazdálkodni szeretnének és erre az életformára vágynak (és közben mindig nagyobb kockázat egy saját közös lábon állnia egy családnak).