Ti mennyi ideig gondolkodtatok ingatlan vétel előtt? Kellett már egyedül döntenetek ilyenről? Mi volt az a szempont, ami a legjobban meggyőzött?

Az ingatlan vásárlásakor csak az árvagyereknek lehet egyedüli döntése. Több szem többet lát, több szempont merül fel, ne dönts úgy, hogy mások véleményét nem kérdezed meg. A saját pénzed elköltését természetesen te döntöd el, de az értelmes költéshez mások véleményét, tapasztalatát is figyelembe kell venni. Én nagyon fiatal és tapasztalatlan voltam, amikor életem első ingatlanát vettük (feleségemmel), de aztán úgy adódott, hogy a szomszédos ingatlant is hozzá tudtuk venni. Most 30 év távlatából nézve átlagos volt a döntés. Lehetett volna jobbat is venni, de ahhoz ismerni kellett volna az ingatlan vétel körülményeinek pontos mikéntjét, így szűkös kínálatból választottunk. Mindenesetre annál jobbat vettünk, mint ami korábban volt (azt nem mi választottuk).

Én egyedül döntöttem lakás vásárlásnál. Iszonyú idegfeszítő volt. Eldönteni, hogy hol érdemes venni (Pesten belül), kiválasztani a megfelelő kerületet, környéket, előzetesen a szóba jöhető részeket feltérképezni (többször kimentem, körbesétáltam a környéket, több napszakban, hétköznap, hétvégén, hogy lássam milyen emberek járnak arra, mennyire zajos a környék stb.) Nekem csak a hely kiválasztása volt majd 1 év, utána már csak azt néztem, hogy milyen lakásokat hírdetnek ott. Hármat mentem el megnézni, az elsőnél sokat vacilláltam, de végül, mivel nem éreztem jó döntésnek (4. emelet lift nélkül), nem vettem meg, vártam. Amit megvettem annál a hírdetés képei alapján éreztem ,hogy ez lesz az, ez nekem kell. Szóval komoly dilemma, mert nem kevés pénzről va nszó és a döntés több évre, évtizedre szól, hiszen nincs olyan anyagi háttér amivel az ember könnyen ki tudja korrigálni egy rossz döntését.

Mire eldöntöd,elviszik! Most vedd meg!

Attól függ,hol van az a falu.Ha nyugaton,és közel van Ausztria vagy Szlovákia,nem szabad várni.

Már régen tudtuk mit szeretnénk és kb. hol, milyen feltételekkel. Egy nyár elején elkezdtünk beszélgetni, hogy utána nézünk a hitel konstrukcióknak egyáltalán milyen lehetőségeink vannak és nézegetjük a hirdetéseket is. A találatok 80%-a rögtön ment a kukába nem jó elosztás, vagy kedvezőtlen elhelyezkedés miatt. Olyan is volt, aminek elkanyarodtunk az utcájába és azt mondtuk, hogy nem. A szóbajöhetők közül a legtöbb eladó vacilált, jelzálogoss volt, nem is tudja, hogy elakarja-e adni, de muszáj lenne, stb. Aztán találtunk egy olyat, ami leírás alapján nagyon tetszett, képek alapján viszont abszolút nem. Úgy döntöttünk megnézzük. Amint beléptünk és megcsapott a hely "atmoszférája", én úgy éreztem, hogy ezaz. Hazajöttünk. Abszolút előnytelenül volt berendezve, túlzsúfolva, de rögtön bele tudtam képzelni magam... Utána egész éjszaka arról beszélgettünk a párommal mit csináljunk. Tetszik, jó áron van, de ez az első, amit megnéztünk! Végül két nappal később döntöttünk úgy, hogy megnézzük mégegyszer, visszük aput is külső szemlélőként és megpróbálunk lealkudni valamennyit. Ha sikerül elérni egy szintet és apu sem lát kifogást, akkor megvesszük. 2 perc alatt kialkudtuk az árat, mert sürgős volt az eladónak a költözés és akkor megint egész éjszaka azon pörögtünk, hogy tényleg merjünk-e belevágni. Végül jeleztük a szándékunkat, hogy megvennénk és egy hétre elutaztunk nyaralni, ahol teljesen biztossá forrt ki bennünk, hogy akarjuk ezt a lakást. Augusztus végén írtuk alá a szerződést, tehát egyáltalán a gondolat megfogalmazódásától a szerződés kötésig kb. 3-4 hónap telt el. Az első megnézett lakásba szerettünk bele és nem bántuk meg, imádjuk a mai napig!