Szerinted fontos a lakberendezés? Hogy stílusos legyen, színben passzoljon a bútor a falhoz, függönyök, stb?

Nekem a praktikum az első, de ha már költeni kell bútorokra, berendezési tárgyakra, akkor legyen számomra kellemes az összhatás. Én szeretem a színeket. A szobáim fala napsárga, a konyha és a fürdő fehér. A bútorok színesek, a komor színek nyomasztanak.

Az a fontos, hogy jól érezze benne magát, aki lakja. Ebből a szempontból irreleváns, hogy nekem tetszik-e az, amiben nem nekem kell benne élni.

Egyik oldalról ott van a nagy álmom, hogy legyen egy lakásom amit saját ízlésem szerint szépen berendezek és milyen jó otthonos lesz.

Másik oldalról meg ott a rideg valóság, van egy panellakásom, de utálom, mert a körülöttem lakók és környezet miatt élhetetlen, így nyilván nem is az a célom, hogy beleöljem valamibe minden pénzem, ami alapból szar.

Meg hát ott van pénz kérdése is, lehet szépet, jót de az általában rohadt drága, aztán mindig akad valami ismerősöktől, rokonoktól ami már nem kell így szépen kialakul a berendezés.

A bútoroknak nem csak a színük fontos, hanem a design-juk is! Ha az ember bútort vásárol, akkor úgy válogasson, hogy milyen kinézetűt tud otthonra elképzelni, amivel tényleg jól érzi magát, otthonos lesz számára a lakás, és ne a harmónia vagy mások megítélése után menjen! Persze egy jó ízlésű ember ad a harmóniára, de nem olyan aprólékosan, hogy egy mások számára észrevétlen eltérés miatt legyen tétova!

A barna - persze árnyalattól is függ, de én például szeretem, a fa természetességét adja vissza, a szürke viszont szerintem se annyira jó, kissé rideg, zord, egyhangú, legalábbis minta nélkül tutira!

Alapból mi a stílus.

Én eddig bármit gondoltam, hogy tetszik, burkolat, szín, bútor, munkatársaim, ismerőseim megjegyezték, hogy mennyire csúnya, milyen szar, stb.

Fordítva meg amik nekik tetszettek, az nekem nem. Most Jsyk bútorokat néztem, elmentem, megnéztem, nagyon tetszett, sok pozitív értékelés szerint másnak is. Mégis ismerősi körben mindenki rávágja, milyen ronda :D

Szóval összességében pont leszarom az egészet, évente egyszer jön valaki amúgy is, akkor nem legalább nekem tetsszen.

7: kérdező, és miért ne, ha egyszer neki úgy tetszik? :-)

Viccen kívül, ízlések és pofonok nem vita tárgya. Nekem például vannak olyan bútordarabjaim, amelyek örököltek és abszolút nem illenek az enteriőrbe. Viszont szeretem őket, érzelmileg kötődöm hozzájuk és baromira nem érdekel, hogy ki mit gondol róluk. Ugyanis én lakom a lakásban, nem a vendégeim. Ha nekem jó, akkor jó. Ha van szakma, ami (számomra természetesen) a világon a legfeleslegesebb, az a lakberendező. Őszintén nem izgat, mi a divat, a trendi a lakberendezésben.:-)