Hogy kivitelezhető a selejtezés "családtagokkal akik ragaszkodnak a tárgyakhoz"?

#5: "Nekünk a férjemmel elvünk lett, hogy ha valamit úgy tennénk el, hogy "még valamire jó lesz", akkor összenézünk és kuka."

na ez pont annyira beteges, és kényszeres, mint amit kompenzálni akartatok vele.

Jó, bszki, de értsétek már meg, hogy gyűjtögetővel mehet a fszméregetés, hogy kidobsz mindent, 2 hónap múlva ugyanolyan lesz a ház mert BETEG az ember.

Plusz ha nem lakik otthon mar az ember, hogy ellenőrzi folyton az idős apja pl mit visz haza a kukáásból?

Szerintem ott a hiba, hogy mindenki úgy állítja be mintha ez valami "abszolút állapot" lenne, letudva azzal, hogy az ilyen ember beteg és kész. Holott nem feltétlenül ez az igazság.

12 Ebben mi a kényszeresség te idióta farok?

12# A legkevésbé sem tartom betegesnek magunkat. Ha megtudom mondani mikor, mire lesz még jó, elteszem. Ha nem, akkor nem fogom azért tartogatni, mert hátha 10 év múlva majd 10 percre még előveszem.

Egyébként a szüleinket sem tartom beteges gyűjtögetőknek. Ez ilyen generációs sajátosság inkább. Nem hordják haza a szemetet, csak elteszik, amiért egyszer megdolgoztak, mert "jó az még", sajnálják kidobni. Ők még másban nőttek fel, mást láttak, stb. Én meg úgy nőttem fel, hogy nem akarok ilyen kupiban élni. Nem akarok roskadozó polcokat az apró csecsebecsék és porcelánkutyák alatt, nem akarok ösvényeken közlekedni a pincénkben stb. Egyik sem beteges, csak más. A beteges gyűjtögetés nem itt kezdődik (sajnos olyan is volt a családban).

Én is ilyen lennék, de:

1. Barátnőm kordában tart, tehát akár előttem is kivágja a nyilvánvalóan értelmetlenül megtartandó dolgot.

2. Van a szemem előtt elrettentő példa a családban, tehát nem ellenkezek.

Sehogy, ezt szoktak meg.

Nagyszüleim 70 ev alatt összeszedett szemetéhez szüleim is hozzágyűjtőttek 50 év alatt egy csomomót. Most ott van kb 140m2 területen a tsz-ből hazahozott rosz... Még a nagyapam gyerekkori ruhái is. Kidobni nem engednek semmit, egyszerűbb lesz fejgyújtani mit elvinni a szeméttelepre.