Tényleg csak azért lehetséges pénzzel és politikai kapcsolatokkal pénzt csinálni érdemi tevékenység nélkül, mert egyre több idióta ember él a Földön?

A gazdaságban minden mindennel összefügg és a politika is csak mellékhatásokat generálva tud belenyúlni a gazdasági folyamatokba.

A probléma ott van, hogy gazdasági oldalon minél több pénze van valakinek akárminek az okán, annál többet tud belőle csinálni, így a születés 90%-ban determinál mindenkit.

Politikai oldalon pedig minél idiótább egy adott földrajzi régióban (értsd: ország) elhelyezkedő embertömeg (azon belül is főleg a politikailag aktívak), annál hülyébb embereket szavaz az ország élére, illetve annál inkább kialakul a helyzet, hogy csak ilyenekből lehet egyáltalán választani.

Tehát két nagy halmaz van és ezeknek van egy közös részhalmaza.

Az egyik aki a marketing, celebek, státusszimbólumok és luxus illúziójában él, emiatt akármennyi pénze is van, mindig úgy érzi, hogy sosincs elég mert sokszor már az előtt növeli az életszínvonalát, hogy megkereste volna a rá való pénzt. Ez a típus bármelyik társadalmi rétegben megtalálható. Lényegében az ő fogyasztásuk által lehetséges pénzt keresni a tőzsdén, illetve kereskedelemmel.

A másik pedig, aki a politikai pártok bűvöletében él, gyermeki naivitással hisz benne, hogy csak egy rendes becsületes politikusra lenne szükség és figyelmen kívül hagy olyan alapvető törvényszerűségeket, minthogy

1. a politikus csak abból tud osztogatni, amit adóban elvesz (természetesen léteznek állami cégek, de ott meg szerkezetüknél fogva a hatékonyság hiánya a problémás, hiszen nem tud úgy működni, mint a piaci cégek)

2. az államnak vannak működési költségei és minél nagyobb államot kér a polgár, annál nagyobb ez a költség. Ez pedig ugyanúgy lejön az elosztogatható pénzből, mint az, amit ellopnak. De esetleg amit befektetnek, az is csak hosszútávon térül meg.

3. Ahogy a születési hely determinálja az embert, hogy Orosházán születik drogos, alkoholista, züllött szülők 8. gyermekeként vagy Budapest XII. kerületében, 2. gyerekként, ahol nagypapa belgyógyász, nagymama közjegyző, másik nagypapa építészmérnök, másik nagymama könyvelő, apa idegsebész, anya ügyvéd a nagyobbik tesó meg épp villamosmérnöknek tanul.

Ugyanígy a politikai mozgásteret is determinálja, hogy egy tőkeerős Svájcról vagy Ausztráliáról van szó, vagy Magyarországról, de Zimbabwében vagy Kongóban még rosszabb lenne kormányozni.

És nem csak azért, mert szegényebb az ország, hanem mert az emberek is szűkebb látókörűek. Bizalmatlanabbak (aminek múltbéli okai vannak), türelmetlenebbek (aminek sivár életük az oka, hiszen a fizetés csak túlélni elég és a létbizonytalanság, hiszen bármikor jöhet újra még ennél is rosszabb) és sokszor tudatlanabbak is.

A fogyasztási kényszerben élő a gazdasági vonalon valódi munka/teljesítmény nélkül gazdagodó szűk réteg fő motorjai, hiszen ha csak annyit fogyasztanának, amennyire tényleg szükségük van, nem azért, hogy versengjenek, megmutassák a szomszédnak, csajozzanak vele, a csajok egymás között rivalizáljanak, akkor ez magától megszűnne. További előnyei lennének, hogy a környezet sem pusztulna, legalábbis ilyen mértékben.

A politikai álomvilágban élők pedig a politikai vonalon valódi munka/teljesítmény nélkül gazdagodó szűk réteg fő motorjai, hiszen ha nem pártokban meg 4 években gondolkodnának, hanem emberekben, döntésekben és pozíciókban, akkor létre lehetne hozni egy alacsony fenntartási költségű mikroállamot pártszínek nélkül és ahogy egy cégnél, határozatlan időre kapnának az adott feladatra leginkább alkalmas emberek pozíciót és addig maradnának, amíg megfelelően ellátják a feladatukat.

És ha ez a két réteg nem létezne vagy elhanyagolható lenne a mennyiségük, akkor akár a gazdasági, akár a politikai életben csak valódi tudással és teljesítménnyel lehetne érvényesülni és gazdagodni.

Nem lenne sem az, hogy valaki örököl egy nagyobb tőkét, berakja ETF-be vagy részvénybe és kvázi kullancsként élősködik a gazdasági teljesítményen, ami csak azért nem bántja senki szemét, mert túl közvetett, nem érzékeli senki közvetlenül, hogy helyette dolgozik, ráadásul igazából annak a pénznek egy része vándorol hozzá, amit a helyette dolgozó emberek elköltenek annak a cégnek a termékeire, amiből ő részvényeket vásárolt.

És az sem, hogy valaki megfelelő politikai szálakon keresztül, valódi tudás nélkül érvényesül az adófizetők pénzén.

És ahogy részvényeket is lehet venni kisemberként 100 000 Ft-ért, amin egy év alatt keresel jó esetben 10 ezret, ami elhanyagolható összeg.

És lehet venni 100 millióért is, amin ugyanilyen arányok mellett 10 millió a profit, ami már simán biztosítja a megélhetést munka nélkül.

Ugyanúgy politikai hátszéllel is lehet valaki Mészáros Lőrinc, aki minden közbeszerzést megnyer és milliárdokat szakít, meg Mari néni is, akinek kreálnak egy teljesen felesleges munkakört havi 150-200 ezerért. Előbbinek itt is megéri lenni, utóbbinak nem igazán.

Elnézést, ha hosszú lett, de igyekeztem teljesen körüljárni az egész gondolatmenetet.