Lehetséges olyan ,hogy fontos hírt nem ad le az amerikai média amivel máshogy alakulnának a dolgok ?

Ez így leírva jól hangzik, de aki ezt el tudja képzelni, annak fogalma sincs, hogy működik a sajtó (és a világ).

Nincs olyan, hogy az "amerikai média". Jelen pillanatban több mint 6800 média vállalat van az USA-ban, 2018-ban csak napilapból több mint 1200 féle működött az országban, 300 felett van a hír weboldalak száma (csak amiket a Wikipédia nyilvántart ezek közül). Ezeknél az újságoknál egyenként legalább 20-50, de sok esetben akár 100 fölötti ember is dolgozik és a legtöbb helyen nem egyszemélyben hozzák meg a döntéseket. Ráadásul ha valaki megtudja, hogy egy fontos információt elhallgatnak, akkor hajlamosak máshova vinni azt, hogy máshol nagyobb eséllyel megjelenjen.

Különösen, mivel a hétköznapi hírek esetében nem nagyon lehet kitűnni a hírversenyben. Ha történik egy baleset, halálhír, vagy politikai bejelentés, ott viszonylag adott idő alatt és nagyjából egyszerre fog eljutni az információ a történéstől az újságolvasóig. Ezeken kisebb-nagyobb mértékben képes változtatni a gyorsabb vagy rosszabb reakcióidő és a technikai felkészültség, de őrült nagy csodák nem történnek. Viszont ha mindenki elhallgatna egy hírt, azzal lehetne nagyot robbantani a hírversenyben. Pont ezért ilyen elhallgatósdi szinte kizárt. Vannak olyan történetek, ahol egyik-másik médium összebeszélt, hogy ezzel nem foglalkoznak, mert többet árt, mint használ, de a harmadik, negyedik meg foglalkozott vele, mert ők meg úgy gondolták, hogy a hírverseny fontosabb. És ha ők nem, akkor meg az ötödik és hatodik tette volna meg.

Ez a rengeteg féle médium minimum a két nagy politikai táborhoz köthetően megoszlanak inkább demokrata vagy inkább republikánus értékrendű közönséghez szóló újságokra. Mivel a két tábor értékrendje és érdekei alapvetően ellentétesek, így ha volna is eltitkolási hajlandóságuk, azt szöges ellentétben álló motivációk fűtenék, így az egyik pont azt akarná eltitkolni, amit a másik nyilvánosságra hozni akarna. Emiatt mindkét oldal inkább abban érdekelt, hogy lehetőleg ő maga hozza nyilvánosságra, mert akkor legalább az ő tálalásában és értelmezésében jelenhet meg először és így a másik oldal tálalása kevésbé tud ártani.

Viszont lényegében bárkinek lehetősége van saját médiumot indítani és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, így akár különféle vallási, vagy bármilyen egyéb értékrend szerinti hír közvetítésre lehet példát találni. Annál is inkább, mert a kb. 330 milliós népességű ország kellően sokrétű közönséggel szolgál ezek számára. Akár egy szűkebb csoport számára is érdemes lehet tematikus médiumot felállítani, mert még egy kisebb piaci szegmens is hatalmas embertömeget jelenthet.

Egy ennyire sokrétűen megoszló hír piacon sokkal inkább a hírverseny érvényesül, mint bárminek az elhallgatása. Ha csak a webes hír oldalakat nézzük is többszáz újság verseng érte, hogy 330 millió ember kattintson rá a csak náluk megjelenő hírre. Ha mindenki más összefog, hogy elhallgasson valamit, akkor a teljes közönség figyelmét megkaparinthatja az az egyetlen weboldal, vagy nyomtatott újság, amelyik mégis lehozza. Ekkora verseny előnyt pedig egyetlen újság sem engedhet meg magának. Még ha esetleg születne is egy megállapodás róla, hogy valamit mindenki el fog hallgatni, akkor sem bízhat meg egyik média tulajdonos sem többszáz másik ugyanazon az egyre szűkülő bevételű piacon versengő konkurensben, hogy senki nem fogja megszegni a titoktartást az anyagi haszon érdekében.

Még olyan esetek is bőven vannak az USA média történetében, hogy kifejezett kormányzati tiltás és fenyegetés ellenére is volt olyan újság, aki lehozott akár titkosított iratokat is - és aztán még a bíróság is igazat adott nekik benne, hogy a közvéleménynek tudnia kellett róla és ebben az esetben a sajtószabadság súlya nagyobb, mint az, hogy a kormány titkosította azokat a dokumentumokat. Lásd a The Post című Tom Hanks filmben feldolgozott történet a Pentagon iratok megjelenéséről.

Nyilván, rengeteg olyan titok létezik, amit a kormánynak sikerül kellő hatékonysággal megőriznie, hogy azok ne jussanak el a sajtóhoz sem. De akkor nem a média hallgatja el a dolgot, mert ők nem is tudnak erről, hanem a kormány hallgatja el.

Illetve létezik egy olyan kategória, amikor a sajtó sejti, hogy van valami, viszont nem áll rendelkezésükre semmi olyan kézzel fogható bizonyíték, amire hivatkozva tény szerűen állíthatnák, hogy úgy van. Sok esetben működik a "névtelen forrásunk azt állítja, hogy", de azért az újságírói munkának fontos része, hogy ezeket a névtelen forrásokat is ellenőrizni kell, mert névtelenül bárki állíthat bármit. Viszont, ha aztán bizonyítható, hogy nem igaz és te nem tudsz többet felmutatni, mint hogy egy ismeretlen azt állította, akkor téged fognak elítélni. Szóval olyan ügyek nagyon is létezhetnek az amerikai és bármelyik másik sajtóban is, hogy pontosan sejtik, hogy mi történt, de bizonyítani nem tudják és ezért nem tehetik meg, hogy leírják. De az ilyen ügyeken általában a legtöbb újságíró addig dolgozik, míg meg nem találja a bizonyítékot, pont azért, hogy ő hozhassa minél előbb nyilvánosságra, mert ha mások szimatolják ki azt a témát, akkor mások fogják megjelentetni is és az ő minden addig befektetett ideje, energiája, kárba vész. Sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy akár újságon belül, akár más lapnál dolgozó újságíró megneszeli a sztoridat és ő előbb hozza le, mint te tennéd, minthogy egymással összebeszélve szándékosan elhallgassa többszáz újság az amúgy mindenki számára hozzáférhető információt.